Robert Oppenheimer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Robert Oppenheimer
JROppenheimer-LosAlamos.jpg
Született 1904. április 22.
New York
Elhunyt 1967. február 18. (62 évesen)
Princeton
Állampolgársága amerikai[1][2][3]
Foglalkozása
Iskolái
Kitüntetései
  • Princetoni Egyetem díszdoktora
  • Fellow of the American Physical Society
  • Medal for Merit (1946)
  • Richtmyer Memorial Award (1947)
  • Francia Köztársaság Becsületrendjének lovagja (1958)
  • Three Physicists Prize (1958)
  • Nessim-Habif Award (1962)
  • Enrico Fermi-díj (1963)[4]
Halál okaGégerák

Robert Oppenheimer aláírása
Robert Oppenheimer aláírása

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Robert Oppenheimer témájú médiaállományokat.

Julius Robert Oppenheimer (New York, 1904. április 22.Princeton, 1967. február 18.) zsidó származású amerikai elméleti fizikus, a Manhattan terv igazgatójaként fontos szerepet játszott az első amerikai atombomba kifejlesztésében. Egyike azon fizikusoknak, akiket az „atombomba atyja”-ként emlegetnek.

1943-tól 1945-ig a Los Alamosban az atombombaprogram vezetője, majd 1947-től 1952-ig az USA Atomenergia Bizottságának (Atomic Energy Commission - AEC) egyik testületének, az Általános Tanácsadó Testületnek (General Advisory Commitee) az elnöke.

1947-től 1966-ig a princetoni Továbbképző Intézet (Institute for Advanced Study) igazgatója. 1963-ban Enrico Fermi-díjjal tüntették ki.

Vezetésével 1945. július 16-án Új-Mexikóban felrobbantották az első atombombát. A Trinity (Szentháromság) fedőnevű kísérleti robbantás helye a Los Alamos közelében fekvő Alamogordo légibázis volt. Nem messze a robbanás helyszínétől állt a néhai George McDonald elhagyott farmja, adva annak lehetőségét, hogy megfigyeljék, milyen hatással lehet a robbanás az épületekre. A farmot a robbanás magjából kiáramló hőhullám teljesen megsemmisítette. A robbanás hatásainak megfigyelésére különböző mérőműszereket telepítettek. Mérték például a radioaktív sugárzást, hőmérsékletet, légnyomást. Oppenheimer egy bunkerben kialakított irányító központból figyelte az eseményeket. Az első kísérleti atombomba felrobbantása után eszébe jutott egyik kedvenc olvasmánya, a Bhagavad-gíta egyik sora (11,32): „Én vagyok a halál, világok pusztítója”.

A Truman-kormányzat alatt (1944-1953) általános megbecsültségnek örvendett, de az új, Eisenhower által vezetett amerikai kormány (1953-1961) már nem volt hálás. Az elért eredményei ellenére – méltatlanul – támadások érték és kommunistának kiáltották ki.

1954 júniusában - hosszas és heves hangvételű bizottsági meghallgatások után - megfosztották atomenergetikai biztonsági jogosultságaitól és ezzel elveszítette minden kormányzati befolyását és politikai szerepét.

1963-ban részlegesen rehabilitálták, amikor december 2-án személyesen az amerikai elnök, Lyndon B. Johnson adta át neki az Enrico Fermi-díjat és a vele járó 50 ezer dolláros (adómentes) csekket. (J.R. Oppenheimer, 1963 )

Biztonsági jogosultságait azonban soha nem kapta vissza, politikai kirekesztettsége alig csökkent, megalázott és mellőzött emberként halt meg.

Halála[szerkesztés]

Oppenheimer 40 éven át volt láncdohányos, a nukleáris kísérletek során valószínűleg jelentős radioaktív sugárzás is érte. 1965 végén gégerákot diagnosztizáltak nála és a kezelések ellenére másfél évvel később, 1967. február 18-án elhunyt.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. http://www.nndb.com/people/808/000047667/
  2. http://www.nytimes.com/aponline/2015/01/23/world/europe/ap-eu-britain-oppenheimer.html
  3. LIBRIS, 2012. augusztus 29. (Hozzáférés: 2018. augusztus 24.)
  4. Enciclopedia universal ilustrada europeo-americana, 382, Suplemento 1967-1968