James Franck

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Franck
James Franck.jpg
Született 1882. augusztus 26.[1]
Hamburg[2]
Elhunyt 1964. május 21. (81 évesen)[1][2]
Göttingen[2]
Állampolgársága
Házastársa Hertha Sponer (1946–)
Foglalkozása
Iskolái Heidelbergi Egyetem
Kitüntetései
  • fizikai Nobel-díj (Gustav Ludwig Hertz, 1925, 59 082 kr)
  • Max Planck Medal (1951)
  • Rumford Prize
  • Dannie-Heineman-Preis (1961)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz James Franck témájú médiaállományokat.

James Franck (Hamburg, 1882. augusztus 26. – Göttingen, 1964. május 21.) fizikus, Nobel-díjas.

Életrajza[szerkesztés]

James Franck, vagy Franck, James a németországi Hamburgban született 1882. augusztus 26-án a zsidó bankár JacobFrank és felesége Rebeka legidősebb fiaként. Hamburgban töltötte gyermekkorát és itt tanult a Wilhelm-Gymnasium-ban, melyet 1902-ben fejezett be. Ezután rövid ideig a Heidelbergi egyetemen kémiát tanult, majd Berlinben, többek között Paul Drude és Emil Warburg mellett fizikát, majd 1906 után asszisztens, röviddel ezután Berlinben Heinrick Rubens mellett dolgozott, 1911-től előadó, 1916-tól egyetemi docens lett.

1911-ben kötött házasságot Franck Ingrid Josefsonnal, két lányuk: Dagmar és Lisa született. Frank 1946-ban másodszor is megnősült; egykori asszisztensét vette feleségül

James Franck Göttingenbe költözött, itt végezte díjazott munkáját, ahol 1920-ban kinevezték a fizika professzorává. A náci politika elleni tiltakozásul 1933-ban lemondott állásáról, és Dániába költözött, majd 1935-ben az Egyesült Államokba ment, itt Baltimore-ban a Johns Hopkins Egyetem professzora, majd 1938-ban pedig a Chicagói Egyetem fizikai-kémia professzora lett.

Göttingeni látogatása során Göttingenben halt meg, 1964. május 21-én, sírja Hamburgban található.

Munkássága[szerkesztés]

Fotokémiai és atomfizikai kutatásai során a molekulák disszociációjakor fellépő energiának a molekulák sávos színképéből való meghatározásával foglalkozott. A II. világháború alatt részt vett az atombomba fejlesztésében. Ellenezte a bomba katonai célú bevetését. Azt javasolta, hogy hatását egy lakatlan területen felrobbantva mutassák be.

1925-ben Gustav Hertz-cel megosztva kapott fizikai Nobel-díjat az elektronokkal bombázott atomok gerjesztésére és ionizációjára vonatkozó kutatásokért. Megmutatta, hogy az ütköző elektronoknak bizonyos minimális energiára van szükségük ahhoz, hogy egy atomot az alapállapotából gerjesztett állapotba emeljenek fel.

James Franck

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 9.
  2. ^ a b c Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Франк Джеймс, 2015. szeptember 28.

Források[szerkesztés]

  • Tudós-naptár [1]