Vitalij Lazarevics Ginzburg

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Vitalij Lazarevics Ginzburg
Életrajzi adatok
Született1916. október 4.
Moszkva
Elhunyt2009. november 8. (93 évesen)
Moszkva
Sírhely Novogyevicsi temető
Ismeretes mint
  • fizikus
  • asztrofizikus
  • feltaláló
  • egyetemi oktató
  • tudós
  • elméleti fizikus
Házastárs
  • Olga Zamsha Ginzburg
  • Nina Yermakova Ginzburg
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Moszkvai Állami Egyetem
Pályafutása
Tudományos fokozat a fizikai és matematikai tudományok doktora (1942)
Szakmai kitüntetések
Nobel-díj (2003)
Akadémiai tagság Orosz Tudományos Akadémia
A Wikimédia Commons tartalmaz Vitalij Lazarevics Ginzburg témájú médiaállományokat.

Vitalij Lazarevics Ginzburg (oroszul: Виталий Лазаревич Гинзбург; Moszkva, 1916. október 4.Moszkva, 2009. november 8.) fizikai Nobel-díjas orosz elméleti fizikus és asztrofizikus, az Orosz Tudományos Akadémia tagja, Igor Jevgenyjevics Tamm utódja az FIAN (Lebegyev Fizikai Kutatóintézet)[1] igazgatói posztján.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Egy zsidó családba született Moszkvában. Édesapja, Lazar Jefimovics Ginzburg mérnök volt, míg édesanyja, Augusta Wildauer, orvos. A Moszkvai Állami Egyetemen diplomázott a fizika fakultáson 1938-ban. 1940-ben védte meg a kandidátusi, 1942-ben a doktori disszertációját. 1940-től haláláig a P. N. Lebegyev Fizikai Intézetben dolgozott, Moszkvában.

Eredményei között találjuk a szupravezető-képesség fenomenológiai elméletét, amit Lev Davidovics Landauval közösen fejlesztettek ki 1950-ben; a plazmabeli elektromágneses hullámterjedést (pl.: az ionoszférában), és a kozmikus (háttér)sugárzás eredetének elméletét. Az 1950-es években kulcsszerepet játszott a szovjet hidrogénbomba kifejlesztésében.

Elismerései[szerkesztés]

Világnézete[szerkesztés]

Ateista volt. Beismerte filozófiában való járatlanságát, majd közölte, hogy a materializmus csak egy "intuitív álláspont", amelyet soha nem lehet sem bebizonyítani, sem megcáfolni. Egyébként a tudományos materializmust találta kielégítő nézetnek.

„Ateista vagyok, úgy gondolom, semmi sem létezik a természeten kívül, vagy felett.”

"Nem látok helyet egy Istennek, ami felette áll a természetnek, és megteremtette azt. De nyilvánvalóan lehetetlen bizonyítani, hogy Isten nem létezik. Ez vezet ahhoz a következtetéshez, hogy a gondolkodás szabadságának alapelve alapján az embereknek elidegeníthetetlen joguk van hinni Istenben, és ha kívánják, gyakorolhatnak vallást. (Természetesen nem a szélsőségesen fanatikus szektákról és nézetekről beszélek, melyek banditaságot és terrorizmust hirdetnek). "

A panteizmust az ateizmussal azonosította („...nem látok különbséget az ateizmus és Spinoza panteizmusa között”).

Politikai nézetei[szerkesztés]

Bár 1942-től tagja volt a kommunista pártnak, miután szembesült annak elnyomó mivoltával, a demokráciát tartotta kielégítő államformának.

Jegyzetek[szerkesztés]

Hivatkozások[szerkesztés]