Adam Riess

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Adam Guy Riess
Adam Riess 2006-ban a csillagászati Shaw-díj átadóján
Adam Riess 2006-ban a csillagászati Shaw-díj átadóján
Született1969. december 16.
Washington, USA
Állampolgárságaamerikai[1][2][3]
Nemzetiségeamerikai
HázastársaNancy Schondorf
Foglalkozásacsillagász, fizikus
Iskolái
KitüntetéseiCsillagászati Shaw-díj (2006)
Fizikai Nobel-díj (2011)
A Wikimédia Commons tartalmaz Adam Guy Riess témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Adam Guy Riess (Washington, 1969. december 16. –) amerikai csillagász, fizikus, a Johns Hopkins Egyetem professzora és a Space Telescope Science Institute kutatója. A világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért Saul Perlmutterrel és Brian P. Schmidt-el közösen kapta 2006-ban a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben a fizikai Nobel-díjat.

Tanulmányai[szerkesztés]

1992-ben végzett a MIT-en, és 1996-ban a Harvard Egyetemen szerezte doktori fokozatát. A doktori disszertációját több, mint 20 újonnan felfedezett Ia típusó szupernóvával kapcsolatos méréseiről, illetve a szupernóvák távolságának pontosabb meghatározásához vezető módszer kifejlesztéséről írta.

Munkássága[szerkesztés]

Riess előbb a Kaliforniai Egyetem munkatársa volt Berkeley-ben, majd 1999-ben a Space Telescope Science Institute munkatársa lett. 2005-től a Johns Hopkins Egyetem professzora.

1998-ban Brian P. Schmidt amerikai-ausztrál csillagásszal közösen vezette a High-z Supernova Search Team kutatási projektet, amelynek során Ia típusú szupernóvákat figyeltek meg. A szupernóvák fényessége és vöröseltolódása alapján azt találták, hogy a szupernóvák "messzebb vannak", mint ahol az érvényes kozmológiai modellek alapján lenniük kellene és ebből arra a következtetésre jutottak, hogy az univerzum gyorsulva tágul.[4][5]

A kutatócsoport 1998-ban tette közzé eredményeit, szinte ezzel egyidőben egy másik csoport, a Saul Perlmutter által vezetett Supernova Cosmology Project a Lawrence Berkeley Nemzeti Laboratóriumban is ugyanerre a következtetésre jutott.[5]

A két kutatócsoport egymástól független felfedezését a tudományos közösség hamar elfogadta, a gyorsulva táguló világegyetem elmélete pedig további kutatásokat generált a sötét anyag és a sötét energia témakörében.

A felfedezést az év tudományos áttörésének választotta a Science Magazine, illetve elismerésként Schmidt, Reiss és Perlmutter 2006-ban közösen megkapták a csillagászati Shaw-díjat, illetve 2011-ben a fizikai Nobel-díjat.[5]

Riess jelenleg a Higher-Z SN Search kutatási programot vezeti, amelyben a Hubble űrtávcső segítségével igyekeznek felfedezni a legtávolabbi látható szupernóvákat. Az általuk felfedezett távoli szupernóvák fényessége relatíve nagyobb, mint várták, amit azzal magyaráztak, hogy a világegyetem tágulása korábban lassuló ütemű volt.

Kitüntetései[szerkesztés]

Saul Perlmutter, Adam Riess és Brian P. Schmidt 2006-ban átveszik a Shaw-díjat. 2011-ben ők hárman kapták a fizikai Nobel-díjat is.
  • 1999: Trumpler-díj
  • 2001: a Harvard Egyetem Bok-díja
  • 2003: az Amerikai Csillagászati Társaság Helen B. Warner-díja
  • 2004: Raymond és Beverly Sackler-díj
  • 2006: a csillagászati Shaw-díj Perlmutterrel és Schmidt-el közösen[6][7]
  • 2007: a csillagászati Gruber-díj Riess-el és Perlmutterel közösen
  • 2011: a fizikai Nobel-díj Schmidt-el és Perlmutterrel közösen „a Világegyetem gyorsuló ütemben való tágulásának távoli szupernóvák megfigyelésével történt felfedezéséért.”.[6]

Jegyzetek[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Adam Riess című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.

Források[szerkesztés]

Kapcsolódó szócikkek[szerkesztés]