Arthur Ashkin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Arthur Ashkin
Arthur Ashkin EM1B5678 (44417135450).jpg
Született 1922. szeptember 2.
Brooklyn, New York
Elhunyt 2020. szeptember 21. (98 évesen)
Rumson, New Jersey
Állampolgársága amerikai
Nemzetisége amerikai
Gyermekei három gyermek
Foglalkozása fizikus
Iskolái Columbia Egyetem, Cornell Egyetem
Kitüntetései Fizikai Nobel-díj (2018)
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur Ashkin témájú médiaállományokat.

Arthur Ashkin (New York-Brooklyn, 1922. szeptember 2.Rumson, 2020. szeptember 21.) Nobel-díjas amerikai fizikus.

Élete[szerkesztés]

Arthur Ashkin 1922-ben, a New York-i Brooklynban született, háromgyermekes ukrán-zsidó családban.[1][2][3][4] Szülei Isadore és Anna Ashkin voltak. Apja 18 éves korában Odesszából emigrált az Egyesült Államokba[5], az öt évvel fiatalabb Anna szintén a mai Ukrajnából, Galíciából származott.  Amerikába érkezése után egy évtizeden belül Isadore amerikai állampolgár lett, és egy fogorvosi laboratóriumot vezetett a manhattani Delancey Street 139. szám alatt.[6]

Ashkin 1940-ben végzett a brooklyni James Madison High School-ban[7], ezután a Columbia Egyetemen folytatta tanulmányait. 1945. július 31-én csatlakozott az Egyesült Államok hadseregének tartalékaihoz, a háború után a Columbia Egyetem laboratóriumában dolgozott technikusként. Ebben az időszakban Ashkin visszaemlékezései szerint három Nobel-díjassal is találkozott.[8]

Ashkin 1947-ben befejezte tanulmányait és diplomát szerzett a Columbia Egyetemen. Ezután a Cornell Egyetemre járt, ahol atomfizikát tanult. Ez a manhattan terv korszakában volt, és Ashkin szintén fizikus testvére, Julius Ashkin is részt vett benne. Arthur Ashkin ebben az időszakban megismerte Hans Bethe-t és Richard Feynmant, akik akkor Cornellben voltak. [8]

1952-ben szerezte meg PhD fokozatát a Cornell Egyetemen[9], majd a Bell Labs-hoz ment dolgozni Sidney Millman kérésére és ajánlására, aki Ashkin tanára volt a Columbia Egyetemen.[10]

A Bell Labs-nál Ashkin körülbelül 1960 és 1961 között dolgozott a mikrohullámú területen, majd áttért a lézeres kutatásra. Kutatásai és publikált cikkei abban az időben a nemlineáris optikára, az optikai szálakra, a parametrikus oszcillátorokra és a paraméteres erősítőkre koncentráltak. A Bell Labs-nál az 1960-as években a piezoelektromos kristály fotorefraktív effektusának felfedezője volt .

1992-ben nyugdíjba vonult a Bell Labs-tól, az évek során számos tanulmányt írt és 47 szabadalommal rendelkezett. 2003-ban megkapta a méréstudomány fejlődéséért járó Joseph F. Keithley-díjat és 2004-ben a Harvey-díjat. 1984-ben a Nemzeti Mérnöki Akadémia, 1996-ban a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja lett. 2013-ban felvették a Nemzeti Feltaláló Hírességek Csarnokába.[11] Ezalatt továbbra is otthoni laboratóriumában dolgozott.

Ashkin munkája alapozta meg Steven Chu atomok hűtésével és csapdázásával kapcsolatos munkáját, amelyért Chu 1997-ben fizikai Nobel-díjat kapott .

2018. október 2-án Arthur Ashkin fizikai Nobel-díjat kapott az optikai csipeszek (optical tweezers) megalkotásáért. A rendszert – amely egy olyan optikai csapdát jelent, amely a lézersugárzás segítségével képes töltetlen részecskéket csapdába ejteni – még 1970-ben dolgozta ki, amelyből az atomfizika, a biológia és a biofizika kutatásai is jelentős mértékben profitáltak. Az optikai csipesz segítségével a kutatók képesek a vírusok, baktériumok és más élő sejtek vizsgálatára és manipulálására anélkül, hogy károsítanák őket.

A Svéd Királyi Tudományos Akadémia szerint Ashkin felfedezésével valósággá vált a tudományos fantasztikum: az optikai csipeszeknek köszönhetően a fény segítségével mozgatni lehet a megfigyelt "tárgyat". A világ számos laboratóriumában lehetővé vált többek között a DNS vagy épp a sejtek belső működésének tanulmányozása is.[12]

96 éves korában Ashkin volt a legidősebb Nobel-díjas, aki megkapta a díjat, amíg John B. Goodenough 2019-ben 97 éves korában meg nem kapta a kémiai Nobel-díjat.[13] Ashkin 2020. szeptember 21-én, 98 éves korában hunyt el.[14][15]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. https://www.osa.org/en-us/history/biographies/bios/arthur-ashkin/
  2. Lindinger, Manfred. „Physik-Nobelpreis 2018: Eine Zange aus lauter Licht”, FAZ.NET (Hozzáférés ideje: 2021. március 16.) (de nyelvű) 
  3. The Nobel Prize in Physics 2018 (amerikai angol nyelven). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  4. 96-year-old Arthur Ashkin wins physics Nobel for laser ‘tweezers’ (amerikai angol nyelven). www.timesofisrael.com. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  5. http://s3images.coroflot.com/user_files/individual_files/119040_O_7cbeb97P3oLnwEDlp7BnRxO.pdf
  6. White-Orr's Reference Register. 1918. Hozzáférés: 2021. márc. 16.  
  7. 26 Jun 1940, Page 6 - The Brooklyn Daily Eagle at Newspapers.com (angol nyelven). Brooklyn Public Library. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  8. a b Optical Tweezers - He Wrote the Book on Atom Trapping. web.archive.org, 2005. április 11. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  9. A Measurement of Positron-Electron Scattering and Electron-Electron Scattering - ProQuest (magyar nyelven). search.proquest.com. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  10. Arthur Ashkin, CC'47, Wins Nobel Prize in Physics (angol nyelven). Columbia News. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  11. Inductee Detail | National Inventors Hall of Fame. web.archive.org, 2018. október 3. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  12. Zrt, HVG Kiadó: "Valósággá vált a tudományos fantasztikum" – három lézerfizikusé lett az idei fizikai Nobel-díj (magyar nyelven). hvg.hu, 2018. október 2. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  13. Nobel Laureates by age (amerikai angol nyelven). NobelPrize.org. (Hozzáférés: 2021. március 16.)
  14. McClain, Dylan Loeb. „Arthur Ashkin, 98, Dies; Nobel Laureate Invented a ‘Tractor Beam’”, The New York Times, 2020. szeptember 28. (Hozzáférés ideje: 2021. március 16.) (en-US nyelvű) 
  15. In Memoriam: Arthur Ashkin. spie.org. (Hozzáférés: 2021. március 16.)

Fordítás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Arthur Ashkin című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.