Nyikolaj Gennagyijevics Baszov

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Nyikolaj Gennagyijevics Baszov
Basov.jpg
Született 1922. december 14.[1][2][3]
Uszmany
Elhunyt 2001. július 1. (78 évesen)[2][3]
Moszkva
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fizikus
  • feltaláló
  • professzor
  • politikus
Tisztség
  • a Szovjetunió Legfelsőbb Tanácsának tagja
  • igazgató (1973–1988, Lebegyev Fizikai Intézet)
Iskolái Nemzeti Nukleáris Kutató Egyetem (–1950)
Kitüntetései
  • Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Lenin-díj (1959)
  • fizikai Nobel-díj (1964)[4][5]
  • Lenin-rend (1967. április 27.)
  • Szocialista Munka Hőse (1969. március 13.)
  • Lenin-rend (1969. március 13.)
  • Sarló és kalapács érem (1969. március 13.)
  • Lenin-rend (1972. december 13.)
  • Lenin-rend (1975. szeptember 17.)
  • Lenin-rend (1982. december 13.)
  • Szocialista Munka Hőse (1982. december 13.)
  • Sarló és kalapács érem (1982. december 13.)
  • díszdoktor (1985. január 28.)[6]
  • Honvédő Háború Érdemrend II. fokozata (1985. március 11.)
  • Kalinga Prize (1986)[7]
  • A Szovjetunió Állami Díja (1989)
  • Lomonoszov-aranyérem (1990)[8]
  • Haza Szolgálatáért Érdemérem 2. fokozata (1997. december 13.)
Sírhely Novogyevicsi temető
A Wikimédia Commons tartalmaz Nyikolaj Gennagyijevics Baszov témájú médiaállományokat.

Nyikolaj Gennagyijevics Baszov (oroszul Николай Геннадиевич Басов) (Uszmany (ma Lipecki terület), 1922. december 14.Moszkva, 2001. július 1.) Nobel-díjas orosz fizikus, a kvantumelektronika egyik megalapítója.

Pályafutása[szerkesztés]

A középiskolát Voronyezsben végezte. 1941-ben behívták katonának, és a kujbisevi katonai orvosi akadémiára irányították. 1943-ban orvosi asszisztensként végzett és a Vörös Hadseregben az 1. Ukrán Fronthoz került. 1945 decemberében szerelt le, és a Moszkvai Mérnöki Fizikai Intézetben kezdett tanulni elméleti és kísérleti fizikát.

1950-ben átkerült a Szovjet Tudományos Akadémia Lebegyev Fizikai Intézetébe. Alekszandr Mihajlovics Prohorov és Mihail Alekszandrovics Leontovics professzorok irányítása mellett dolgozott disszertációján a kvantummechanikai laboratóriumban. 1952-től Prohorovval oszcillátorok építésével kísérletezett. 1954-ben ammónium-mézert állítottak elő ammónia-molekula-sugárral. 1956-ban Baszov doktori disszertációját a molekuláris oszcillátorról írta.

Bencion Vul, Jurij Popov és Baszov elhatározták, hogy különböző típusú félvezető-lézereket állítanak elő. 1962-ben készült el az első lézerdióda, majd elektron sugárnyalábbal hoztak létre lézert. Baszov kísérleteket folytatott erős gáz- és vegyi lézer, ibolyántúli sugárzást kibocsátó lézer előállításával. Kollégáival excimerlézert is kifejlesztett.

Baszov, Prohorov és az amerikai Charles Hard Townes tanulmányai alapozták meg a kvantumelektronikát. 1964-ben fizikai Nobel-díjjal ismerték el alapvető munkájukat a kvantumelektronika területén, amely mézer-lézer-elvű oszcillátorok és erősítők készítéséhez vezetett.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Nicolay G. Basov (angol nyelven). nobelprize.org. (Hozzáférés: 2019. április 2.)