Lénárd Fülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lénárd Fülöp
(Philipp Lenard)
Phillipp Lenard in 1900.jpg
Született Philipp Eduard Anton von Lenard
1862. június 7.
Pozsony
Elhunyt 1947. május 20. (84 évesen)
Messelhausen
Állampolgársága
Foglalkozása
  • fizikus
  • politikus
  • feltaláló
  • egyetemi oktató
Tisztség professzor
Iskolái Heidelbergi Egyetem
Kitüntetései
Sírhely Stuttgart
A Wikimédia Commons tartalmaz Lénárd Fülöp témájú médiaállományokat.

Lénárd Fülöp (németül Philipp Eduard Anton (von) Lenard) (Pozsony, 1862. június 7.Messelhausen, 1947. május 20.) osztrák–magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, korának egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa, az első magyar származású Nobel-díjas tudós.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Pozsonyban végezte az elemi, majd a reáliskolát. Családja németül beszélt, de ő magyar iskolába járt és magyar nevelést kapott, de a későbbiekben már ragaszkodott német nemzetiségéhez és nem érezte magát magyarnak. Hároméves korában meghalt édesanyja Baumann Antónia, ezért nagynénje Baumann Anna nevelte.

A Lénárd család a 17. században Tirolból költözött Magyarországra, míg édesanyja családja, a Baumannok Bádenből eredtek.

Klatt Virgil volt a fizikatanára, aki később a munkatársa lett. Apja, id. Lénárd Fülöp borkereskedő volt és kívánsága szerint borkémiát tanult Bécsben, mert szerette volna, ha borüzletét fia folytatja. Mivel azonban az ifjabb Fülöpnek nem vált kedvére ez a tanulmány, ezért Budapesten felvette a kémiát Than Károlynál. Heidelbergben és Berlinben ezenkívül matematikát hallgatott. Doktorátusát 1886-ban szerezte meg a Heidelbergi Egyetemen. Eötvös Loránd engedélyével rövid ideig a Budapesti Tudományegyetemen is dolgozott.

Főleg Németországban munkálkodott, a katódsugarak tulajdonságait kutatta. Sikerült a katódsugarakat (elektronokat) a nagyon ritka gázzal töltött kisülési csőből egy vékony fémfólián át kivezetnie – ez a kivezető nyílás lett az ún. „Lénárd-ablak”. Súlyos problémát okozott, hogy abban az időben úgy vélték, hogy

  1. az atomok áthatolhatatlanok,
  2. a fémek atomjai szorosan illeszkednek egymáshoz,

tehát az elektronoknak a fémben el kellett volna nyelődniük. Lénárd arra a következtetésre jutott, hogy az atomok belsejében csak egy egészen kis tartomány áthatolhatatlan. Ezeket a tartományokat intenzív erőtereknek képzelte el és „dynamidáknak” nevezte el őket. Ez a modell J. J. Thomson atommodelljének kidolgozásáig volt érvényesnek tekinthető.[3]

A fotoelektromos hatásra adott magyarázatát általában ma is elfogadják. Ezért és a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelléért 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémiával élete végéig fenntartotta a kapcsolatot. Körülbelül száz tudományos cikke jelent meg és két könyvet is írt.

Világnézete, politikai tevékenysége[szerkesztés]

Lénárd már az 1920-as évektől nyíltan hangoztatta antiszemita érzelmeit. 1922-ben Walther Rathenau fizikus és politikus meggyilkolását is üdvözölte, aki Einstein kollégája volt. Emiatt Rathenau-szimpatizánsok egy csoportja majdnem meglincselte Lénárdot, aki ettől rendőri közbelépésnek köszönhetően menekült meg.

Mint az árja–kozmopolita ellentét kihangsúlyozója, a nemzetiszocialista rendszer aktív támogatója lett idősebb korában. Az ún. „Deutsche Physik” vezéralakjaként szerepe volt Albert Einstein eredményeinek lejáratásában. A nácik előtt akkora kegyre tett szert, hogy a heidelbergi gimnáziumot is róla nevezték el (a háború után az intézmény neve Helmholtzra változott). Ebben a tudománytalan politikai propagandában más tudósok részéről is társra lelt, így a szintén Nobel-díjas Johannes Stark és Hans Geiger személyében. Minden eszközt megragadott, hogy Einstein számára keresztbe tehessen. A Nobel-bizottság is épp Lénárd nyomására vagy nyolc alkalommal tagadta meg a díj átadását Einsteinnek. Lénárdnak még hosszú ideig volt befolyása a bizottság tagjaira.

„Lénárdnak meggyőződése volt, hogy sarlatánok veszik körül, akik elrabolták a dicsőségét, továbbá zsidó összeesküvők, akik a hiteles tudományt absztrakt és obskúrus matematikával igyekeznek helyettesíteni, így aztán természetes szövetségese volt a felemelkedőben lévő német nemzetiszocialista pártnak. Hitler alatt ő lett az árja fizika vezéregyénisége, és megírta a négykötetes Deutsche Physik (Német fizika) című munkáját, amely a relativitáselméletet mint zsidó csalást, Wilhelm Conrad Röntgent mint a zsidó fizika művelőjét kárhoztatta. Ez bizarrul és nevetségesen hangzott, annál is inkább, mivel Röntgen nem volt zsidó.

Lénárd elveszítette a kapcsolatot az új iránnyal, amelyet a fizika a 20. században vett, s most már csupán a nemzetiszocialista propagandagépezet szócsöve volt. Utolsó éveit keserű elszigeteltségben töltötte, saját nagyszerű eredményei, amelyekkel kiérdemelte az elismerést és a Nobel-díjat, szinte feledésbe merültek.”[4]

Paradox módon az árja fizika vezére inkább romboló hatást gyakorolt tevékenységével, mivel a komoly tudósok elüldözésével a háború során Németország elesett olyan technikai fejlesztésektől, mint az atombomba. Lénárd egyre abszurdabb és a valóságtól elrugaszkodó elképzeléseit, amelyek gyűlöleten, féltékenységen és előítéleteken alapultak a gyakorlatban alkalmazni nem lehetett. Azzal, hogy nem tudott lépést tartani a kortársakkal, többi tudós társa idővel messze megelőzte. Saját elmaradottságát újabb mások elleni nemtelen vádaskodással próbálta kompenzálni, így komoly tudósi mivoltját (korábbi érdemei ellenére) teljesen elveszítette. Tevékenységével teljesen lezüllesztette a korábban világelső német fizikatudományt és kutatást, ami a háború után csak nehezen állt talpra.[5]

Lénárd a második világháborús német vereséget követően szembesült saját szellemi összeomlásával, így feladta magát az amerikaiaknak. Büntetőeljárás nem indult ellene, ezért élete hátralevő részét egy Berlin melletti településen élte le megtörtségben.[6]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Über des Verhalten von Kathodenstrahlen (Budapest, 1899)
  • Über Kathodenstrahlen (Nobel-Vorlesung, Lipcse, 1906)
  • Über Relativitätsprinzip, Aether, Gravitation (Lipcse, 1918)
  • Quantitatives über Kathodenstrahlen (Heidelberg, 1925)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Nobel Prize in Physics 1905 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  2. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  3. Werner Braunbek: Az atommag regénye. Gondolat, Budapest, 1960, 22–23. o.
  4. Justin Pollard: Feltalálósdi – 100 tudományos felfedezés, ahogy valójában történt, HVG Könyvek, Budapest, 2011 ISBN 978-963-304-056-0
  5. MAGYARORSZÁGON SZÜLETETT AZ ÁRJA FIZIKA VEZÉRALAKJA (index.hu)
  6. 150 éve született Lénárd Fülöp Nobel-díjas fizikus (mult-kor.hu)

Források[szerkesztés]