Lénárd Fülöp

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Lénárd Fülöp
(Philipp Lenard)
Phillipp Lenard in 1900.jpg
Született Philipp Eduard Anton von Lenard
1862. június 7.
Pozsony
Elhunyt 1947. május 20. (84 évesen)
Messelhausen
Állampolgársága
Házastársa Katharina Lenard
Foglalkozása
  • fizikus
  • politikus
  • feltaláló
  • egyetemi oktató
Tisztség professzor
Iskolái Heidelbergi Egyetem
Kitüntetései
Sírhely Messelhausen
A Wikimédia Commons tartalmaz Lénárd Fülöp témájú médiaállományokat.

Lénárd Fülöp (németül Philipp Eduard Anton (von) Lenard) (Pozsony, 1862. június 7.Messelhausen, 1947. május 20.) osztrák–magyar fizikus, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia tagja, korának egyik legkiválóbb kísérleti fizikusa, az első magyar származású Nobel-díjas tudós.

Élete, munkássága[szerkesztés]

Pozsonyban végezte az elemi, majd a reáliskolát. Családja németül beszélt, de ő magyar iskolába járt és magyar nevelést kapott, de a későbbiekben már ragaszkodott német nemzetiségéhez és nem érezte magát magyarnak. Hároméves korában meghalt édesanyja Baumann Antónia, ezért nagynénje Baumann Anna nevelte.

A Lénárd család a 17. században Tirolból költözött Magyarországra, míg édesanyja családja, a Baumannok Bádenből eredtek.

Klatt Virgil volt a fizikatanára, aki később a munkatársa lett. Apja, id. Lénárd Fülöp borkereskedő volt és kívánsága szerint borkémiát tanult Bécsben, mert szerette volna, ha borüzletét fia folytatja. Mivel azonban az ifjabb Fülöpnek nem vált kedvére ez a tanulmány, ezért Budapesten felvette a kémiát Than Károlynál. Heidelbergben és Berlinben ezenkívül matematikát hallgatott. Doktorátusát 1886-ban szerezte meg a Heidelbergi Egyetemen. Eötvös Loránd engedélyével rövid ideig a Budapesti Tudományegyetemen is dolgozott.

Főleg Németországban munkálkodott, a katódsugarak tulajdonságait kutatta. Sikerült a katódsugarakat (elektronokat) a nagyon ritka gázzal töltött kisülési csőből egy vékony fémfólián át kivezetnie – ez a kivezető nyílás lett az ún. „Lénárd-ablak”. Súlyos problémát okozott, hogy abban az időben úgy vélték, hogy

  1. az atomok áthatolhatatlanok,
  2. a fémek atomjai szorosan illeszkednek egymáshoz,

tehát az elektronoknak a fémben el kellett volna nyelődniük. Lénárd arra a következtetésre jutott, hogy az atomok belsejében csak egy egészen kis tartomány áthatolhatatlan. Ezeket a tartományokat intenzív erőtereknek képzelte el és „dynamidáknak” nevezte el őket. Ez a modell J. J. Thomson atommodelljének kidolgozásáig volt érvényesnek tekinthető.[3]

A fotoelektromos hatásra adott magyarázatát általában ma is elfogadják. Ezért és a katódsugaras vizsgálatokra alapozott atommodelléért 1905-ben fizikai Nobel-díjat kapott. A Magyar Tudományos Akadémiával élete végéig fenntartotta a kapcsolatot. Körülbelül száz tudományos cikke jelent meg és két könyvet is írt.

Világnézete, politikai tevékenysége[szerkesztés]

Lénárd már az 1920-as évektől nyíltan hangoztatta antiszemita érzelmeit. 1922-ben Walther Rathenau fizikus és politikus meggyilkolását is üdvözölte, aki Einstein kollégája volt. Emiatt Rathenau-szimpatizánsok egy csoportja majdnem meglincselte Lénárdot, aki ettől rendőri közbelépésnek köszönhetően menekült meg.

Mint az árja–kozmopolita ellentét kihangsúlyozója, a nemzetiszocialista rendszer aktív támogatója lett idősebb korában. Az ún. „Deutsche Physik” vezéralakjaként szerepe volt Albert Einstein eredményeinek lejáratásában. A nácik előtt akkora kegyre tett szert, hogy a heidelbergi gimnáziumot is róla nevezték el (a háború után az intézmény neve Helmholtzra változott). Ebben a tudománytalan politikai propagandában más tudósok részéről is társra lelt, így a szintén Nobel-díjas Johannes Stark és Hans Geiger személyében. Minden eszközt megragadott, hogy Einstein számára keresztbe tehessen. A Nobel-bizottság is épp Lénárd nyomására vagy nyolc alkalommal tagadta meg a díj átadását Einsteinnek. Lénárdnak még hosszú ideig volt befolyása a bizottság tagjaira.

„Lénárdnak meggyőződése volt, hogy sarlatánok veszik körül, akik elrabolták a dicsőségét, továbbá zsidó összeesküvők, akik a hiteles tudományt absztrakt és obskúrus matematikával igyekeznek helyettesíteni, így aztán természetes szövetségese volt a felemelkedőben lévő német nemzetiszocialista pártnak. Hitler alatt ő lett az árja fizika vezéregyénisége, és megírta a négykötetes Deutsche Physik (Német fizika) című munkáját, amely a relativitáselméletet mint zsidó csalást, Wilhelm Conrad Röntgent mint a zsidó fizika művelőjét kárhoztatta. Ez bizarrul és nevetségesen hangzott, annál is inkább, mivel Röntgen nem volt zsidó.

Lénárd elveszítette a kapcsolatot az új iránnyal, amelyet a fizika a 20. században vett, s most már csupán a nemzetiszocialista propagandagépezet szócsöve volt. Utolsó éveit keserű elszigeteltségben töltötte, saját nagyszerű eredményei, amelyekkel kiérdemelte az elismerést és a Nobel-díjat, szinte feledésbe merültek.”[4]

Paradox módon az árja fizika vezére inkább romboló hatást gyakorolt tevékenységével, mivel a komoly tudósok elüldözésével a háború során Németország elesett olyan technikai fejlesztésektől, mint az atombomba. Lénárd egyre abszurdabb és a valóságtól elrugaszkodó elképzeléseit, amelyek gyűlöleten, féltékenységen és előítéleteken alapultak a gyakorlatban alkalmazni nem lehetett. Azzal, hogy nem tudott lépést tartani a kortársakkal, többi tudós társa idővel messze megelőzte. Saját elmaradottságát újabb mások elleni nemtelen vádaskodással próbálta kompenzálni, így komoly tudósi mivoltját (korábbi érdemei ellenére) teljesen elveszítette. Tevékenységével teljesen lezüllesztette a korábban világelső német fizikatudományt és kutatást, ami a háború után csak nehezen állt talpra.[5]

Lénárd a második világháborús német vereséget követően szembesült saját szellemi összeomlásával, így feladta magát az amerikaiaknak. Büntetőeljárás nem indult ellene, ezért élete hátralevő részét egy Berlin melletti településen élte le megtörtségben.[6]

Főbb művei[szerkesztés]

  • Über des Verhalten von Kathodenstrahlen (Budapest, 1899)
  • Über Kathodenstrahlen (Nobel-Vorlesung, Lipcse, 1906)
  • Über Relativitätsprinzip, Aether, Gravitation (Lipcse, 1918)
  • Quantitatives über Kathodenstrahlen (Heidelberg, 1925)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. The Nobel Prize in Physics 1905 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2015. augusztus 3.)
  2. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  3. Werner Braunbek: Az atommag regénye. Gondolat, Budapest, 1960, 22–23. o.
  4. Justin Pollard: Feltalálósdi – 100 tudományos felfedezés, ahogy valójában történt, HVG Könyvek, Budapest, 2011 ISBN 978-963-304-056-0
  5. MAGYARORSZÁGON SZÜLETETT AZ ÁRJA FIZIKA VEZÉRALAKJA (index.hu)
  6. 150 éve született Lénárd Fülöp Nobel-díjas fizikus (mult-kor.hu)

Források[szerkesztés]