Zsigmondy Richárd

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Zsigmondy Richárd
Richard Adolf Zsigmondy LOC.jpg
Életrajzi adatok
Született 1865. április 1.
Bécs
Elhunyt 1929. szeptember 23. (64 évesen)
Göttingen
Sírhely Stadtfriedhof Göttingen
Iskolái Bécsi Egyetem
Szakmai kitüntetések
kémiai Nobel-díj
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Zsigmondy Richárd témájú médiaállományokat.

Richard Adolf Zsigmondy magyarul Zsigmondy Richárd (Bécs, 1865. április 1.Németország, Göttingen, 1929. szeptember 23.) magyar származású osztrák-német kémiai Nobel-díjas (1925) vegyész, a kolloidkémia kiemelkedő alakja. Saját magát osztráknak vallotta, bár származása szerint magyar gyökerekkel rendelkezett.[1]

A családja[szerkesztés]

Édesapja dr. Adolf Zsigmondy Bécsbe települt magyar fogorvos volt, sok sebészeti műszer feltalálója, aki gyerekeit a természettudományokkal is megismertette. Édesanyja Irma von Szakmary (Szakmáry Irma) költőnő, a gyerekeit a természet és a művészet szeretetére nevelte. Nagybátyja, Zsigmondy Vilmos bányamérnök, az MTA tagja. Bátyja, Zsigmondy Emil híres hegymászó.

Felesége Laura Lujza Müller (1903-ban házasodott össze vele), a jénai Wilhelm Müller professzor lánya. Két lányuk született: Annemarie és Käthe.

Élete és munkássága[szerkesztés]

Már korán a fizika és kémia iránt érdeklődött, Stoeckhardt „A kémia iskolája” című könyvét tanulmányozta, és otthon, a saját maga által berendezett kis laboratóriumában kísérleteket folytatott a könyv alapján. Szintén érdekelték Roscoe-Schorlemmer és Berzelius könyvei. Egyetemi tanulmányait E. Ludwig professzornál végezte a Bécsi Orvosi Egyetemen, majd szintén Bécsben, a Műszaki Főiskolán (Technische Hochshule) folytatta. 1887-ben Münchenbe ment, és szerves kémiát tanult W. von Miller professzornál.

1890-ben szerezte meg doktori címét (doktori disszertációjának címe: Beiträge zur Synthese von Indenderivaten, München). Ezután a fizikus Kundt professzor analitikusa lett Berlinben. Itt kezdte meg a kolloid fémszolok, ezen belül is a kolloid aranyszol kutatását. 1893-ban Grazban a Műszaki Főiskola magántanára lett. Ez alatt az időszak alatt kutatást folytatott a rubinüveggel. 1897 és 1907 között a Jénai Egyetem magántanára és a Schott üveggyár tudományos munkatársa volt.

1897-ben folytatta kutatásai a kolloid aranyszol területén. Megállapította, hogy az aranyszol színe a diszperzitásfoktól függ. Eljárásokat dolgozott ki, a Cassius-bíbor néven ismertté vált jelenséget is megmagyarázta. Kutatásait a világhírű jénai gyárban is tudományos munkatársként végezhette, hiszen megállapítása az üveg és porcelángyártásban is hasznosítható volt. 1900-tól Jénában, magánlaboratóriumában folytatta kutatásait.

1903-ban szerkesztette meg az ultramikroszkópot H. Siedentopffal, aki a Zeiss gyár fizikusa volt. A műszer működése a Tyndall-jelenségen alapult. Ekkor tudta bizonyítani, hogy a kolloid oldatok heterogén rendszerek, és a kolloid rendszerek átmenetet képeznek a szuszpenziók és az oldatok között. 1908-tól a Göttingeni Egyetem Szervetlen Kémiai Intézetének kémiatanára.

1913-ban műszerét tökéletesítette (résultramikroszkóp), meghatározta a részecskék térfogategységre eső számát. Kutatásokat folytatott a diszperz rendszerek állandóságával kapcsolatban, vizsgálta a micellák kémiai összetételét. Tanulmányozta a géleket, a védőkolloidokat, melynek során bevezette az aranyszám fogalmát, ami a védőhatás mértékének meghatározására szolgált.

Feltalálta a membránszűrőt (1918) és az ultraszűrőt (1929), melyen baktérium nagyságú részecskéket lehetett egymástól elválasztani. 1925-ben elnyerte a kémiai Nobel-díjat „a kolloid oldatok heterogén természetének bizonyításáért és az ultramikroszkóp feltalálásáért”. A Magyar Természettudományi Közlöny nem adott hírt erről az eseményről.

A Nobel-díjjal járó összeget a göttingeni egyetem fejlesztésére fordította. Kutatásait ezután publikálta könyv alakban is, melyben veje segített. 1929 februárjában nyugdíjba vonult, majd néhány hónappal később meghalt.

Emlékezete[szerkesztés]

Zsigmondy Richárd terrakotta mellszobra (Juha Richárd alkotása)

A Holdon található Zsigmondy krátert róla nevezték el.

Főbb munkái[szerkesztés]

  • Zur Erkenntnis der Kolloide (1905)
  • Kolloidchemie (1925)
  • Kolloidforschung in Einzeldarstellungen (P. A. Thiessennel el közösen) I – II. (1925)
  • Über feinporige und neue Ultra filter (Zeitschr. f. angewandte Chemie, 1926)

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Lipták Andrea: Zsigmondy Richárd. Magyar és magyar származású Nobel-díjasok. (Hozzáférés: 2014. október 26.)

Források[szerkesztés]

További információ[szerkesztés]