Otto Wallach
| Otto Wallach | |
 | |
| Született |
1847. március 27.[1][2][3][4][5] Königsberg |
| Elhunyt |
1931. február 26. (83 évesen)[1][6][2][3][4] Göttingen[7] |
| Állampolgársága | német |
| Foglalkozása |
|
| Iskolái |
|
| Kitüntetései |
|
| Sírhelye | Stadtfriedhof Göttingen |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Otto Wallach témájú médiaállományokat. | |
Otto Wallach (Königsberg, 1847. március 27. – Göttingen, 1931. február 26.) német vegyész. 1910-ben kémiai Nobel-díjjal jutalmazták az aliciklusos vegyületek terén végzett kutatásaiért.
Tanulmányai[szerkesztés]
Otto Wallach 1847. március 27-én született a kelet-poroszországi Königsbergben. Apja, a zsidó eredetű, de lutheránus hitre áttért Gerhard Wallach magas rangú köztisztviselő volt; anyja Otillie Wallach protestáns német családból származott. Röviddel Otto születése után a család Stettinbe, majd Potsdamba költözött. A potsdami humán gimnáziumban végezte tanulmányait, innen eredt élete végéig megmaradó szimpátiája az irodalom és a művészettörténet irányába. Ugyanekkor egy magántanár kémiát taníttt neki és otthon számos kísérletet végeztek. Az érettségi megszerzése után 1867-től kémiát kezdett hallgatni a Göttingeni Egyetemen. Egyik tanára, aki igen nagy befolyást gyakorolt rá, Friedrich Wöhler volt, aki a karbamid mesterséges szintézisével bebizonyította, hogy a szerves vegyületek létrejöttéhez nincs szükség misztikus életerőre. Egy szemesztert a berlini Humboldt Egyetemen tanult August Wilhelm von Hofmann előadásait hallgatva, majd visszatért Göttingenbe. Nagy lelkesedéssel vetette be magát a munkába (a laboratóriumban a gázvilágítást délután 5-kor lekapcsolták; ezután gyertyafénynél folytatta kísérleteit) és a szokásosnál hamarabb, öt szemeszter alatt megszerezte doktori fokozatát. Tézisét a toluol izomerjeiből írta.
Munkássága[szerkesztés]
Doktorátusának megszerzése után 1869-ben Berlinben kezdett el dolgozni, a tőle néhány évvel idősebb Hermann Wichelhausszal a naftol nitrálásán. Röviddel később August Kekulé meghívta magához a Bonni Egyetemre, melynek gyógyszerészeti tanszékén 1870-től kezdett el oktatni. Ugyanebben az évben besorozták a hadseregbe és harcolt a porosz–francia háborúban. A háború végeztével 1871 márciusában leszerelt és egy berlini anilingyárban (az Agfa elődjénél) talált munkát. A vegyszerek gőzétől gyakran betegeskedett, ezért inkább visszatért a Bonni Egyetemre, ahol kezdetben asszisztensként alkalmazták, majd magándocensi kinevezést kapott, 1876-ban pedig – némileg az egyetem vezetésének nyomására – elfoglalta a gyógyszerészeti katedrát. Ekkoriban kezdte kísérleteit az amidkloridokkal és a foszfor-pentakloriddal és felfedezte az imino-kloridokat.
Egy alkalommal az idős Kekulé professzor egy használaton kívüli szekrényben több sornyi illóolajos üvegcsét fedezett fel és megkérte Wallachot, hogy vizsgálja meg őket. Wallach így került a kémiának arra a területére, amely ezután idejének nagy részét lefoglalta és megalapozta tudományos hírnevét. A növényi kivonatok jórészt több vegyület keverékei voltak és a zűrzavart csak növelte, hogy az ún. C10H16 vegyületcsoport számos nevet viselt (mint citrén, karvén, cinén, eukaliptén, heszperidin, stb.). Wallach gondos munkával szétválasztotta, kristályosította és kémiailag karakterizálta ezeket az anyagokat; eközben megállapította, hogy a különböző nevű illóolajok közül sok azonos egymással. Az olajokból izolálta a különösen illékony terpéneket. A munkát teljesen csak 1909-ben fejezte be, amikor kiadta 600 oldalas Terpene und Campher c. könyvét, amelyben összefoglalta kutatásainak eredményét. Munkája alapvető fontosságúnak bizonyult a parfümipar számára.
Eközben 1889-ben meghívták a Göttingeni Egyetem kémiai intézetének élére és egyben kémiaprofesszori kinevezést is kapott. 1915-ös visszavonulásáig az intézet igazgatója maradt.
Otto Wallach nem házasodott meg, minden idejét a munkájára fordította. 1931. február 26-án halt meg Göttingenben, 83 éves korában.
Elismerései[szerkesztés]
- 1885: a Leopoldina Akadémia tagja
- 1889: a Leopoldina Cothenius-érme
- 1907: a Porosz Tudományos Akadémia levelező tagja
- 1910: Kémiai Nobel-díj
- 1911: a Vörös Sas-rend III. fokozata
- 1912: a Német Vegyészek Társaságának tiszteletbeli tagja
- 1912: a brit Royal Society Davy-érme
- 1915: a porosz Koronarend II. fokozata
- titkos tanácsosi rang
A Manchesteri és a Lipcsei Egyetem, valamint a Braunschweigi Műszaki Főiskola díszdoktorává választotta. A szerves kémiában Wallach-szabályként ismerik azt a jelenséget, hogy a racém kristályok sűrűbbek, mint tiszta királis összetevőik. Róla nevezhték el a Wallach-átrendeződést, a Wallach-bomlást és a Leuckart-Wallach reakciót.
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Integrált katalógustár. (Hozzáférés: 2014. április 9.)
- ↑ a b Francia Nemzeti Könyvtár: BnF források (francia nyelven). (Hozzáférés: 2015. október 10.)
- ↑ a b Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ a b SNAC (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Find a Grave (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Валлах Отто, 2015. szeptember 27.
- ↑ Nagy szovjet enciklopédia (1969–1978), Валлах Отто, 2015. szeptember 28.
- ↑ The Nobel Prize in Chemistry 1910 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2021. február 3.)
- ↑ Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány, 2019. (Hozzáférés: 2021. február 3.)
- ↑ Award winners : Davy Medal (angol nyelven). (Hozzáférés: 2018. december 30.)
Források[szerkesztés]
- Otto Wallach Biographical Nobelprize.org
- Otto Wallach The Famous People
- Wallach, Otto Encyclopedia.com
|
