Közgazdasági Nobel-emlékdíj

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A közgazdasági Nobel-emlékdíjat a Svéd Bank (Sveriges Riksbank) alapította fennállásának 300. évfordulója alkalmából, 1968-ban. Célja a közgazdasági tudományok terén elért eredmények elismerése volt, és mindezt a Nobel-díjak kiegészítéseként kívánták elérni. A Nobel Alapítvány végül támogatta ezt a kezdeményezést, bár a döntés jogosságát sokan vitatják.

A díjat első ízben 1969-ben ítélték oda.

A díj hivatalos neve: Sveriges Riksbanks pris i ekonomisk vetenskap till Alfred Nobels minne (a Svéd Bank Közgazdaságtudományi Díja Alfred Nobel emlékére), de röviden közgazdasági Nobel-emlékdíjnak szokás nevezni.

A díjat a Svéd Tudományos Akadémia ítéli oda, összege 10 000 000 svéd korona, ami körülbelül 1 000 000 eurónak felel meg.

Díjazottak listája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1969–1979[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Személy
1969 Ragnar Anton Kittil Frisch (Norvégia) és
Jan Tinbergen (Hollandia)
a gazdasági folyamatok elemzését segítő dinamikus modellek kifejlesztéséért és alkalmazásáért
1970 Paul Samuelson (USA) tudományos munkájáért, amellyel egy statikus és dinamikus közgazdasági elméletet fejlesztett ki és aktívan hozzájárult a közgazdasági elemzés színvonalának emelkedéséhez
1971 Simon Smith Kuznets (USA) a gazdasági növekedés empirikusan megalapozott értelmezéséért, amely a gazdasági–társadalmi struktúrák és a növekedési folyamat új és mélyebb megértéséhez vezetett
1972 John Richard Hicks
(Nagy-Britannia) és
Kenneth Arrow (USA)
a gazdasági egyensúly általános elméletével és a jólét elméletével kapcsolatos úttörő munkájukért
1973 Wassily Leontief (USA) az input–output módszer kidolgozásáért és alkalmazásáért fontos gazdasági problémák vonatkozásában
1974 Gunnar Myrdal
(Svédország) és
Friedrich August von Hayek (Ausztria)
a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért
1975 Leonyid Vitaljevics Kantorovics (Szovjetunió) és
Tjalling Koopmans (USA)
az optimális erőforrás-felhasználás elméletéhez való hozzájárulásukért
1976 Milton Friedman (USA) a fogyasztáselemzéshez, a pénztörténethez és -elmélethez való hozzájárulásáért, valamint a stabilizációs politika összetettségének bemutatásáért
1977 Bertil Gotthard Ohlin (Svédország) és
James Edward Meade
(Nagy-Britannia)
a nemzetközi kereskedelem és a nemzetközi tényezőmozgások elméletének területén végzett úttörő munkájukért
1978 Herbert Simon (USA) a gazdasági szervezetekben zajló döntési folyamatok úttörő jellegű kutatásáért
1979 Theodore William Schultz (USA) és
William Arthur Lewis
(Nagy-Britannia)
a gazdasági fejlődés kutatásával kapcsolatos úttörő tevékenységükért, különös tekintettel a fejlődő országok problémáira

1980–1989[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Személy
1980 Lawrence Klein (USA) ökonometriai modellek megalkotásáért és ezeknek a gazdasági ingadozások és a gazdaságpolitika elemzésében való felhasználásáért
1981 James Tobin (USA) a pénzpiacokra, valamint ezen piacoknak a kiadási döntésekkel, a foglalkoztatással, a termeléssel és az árakkal kapcsolatos viszonyára irányuló elemzéséért
1982 George Stigler (USA) a piacok működésével és szerkezetével, továbbá az állami szabályozás okaival és hatásaival kapcsolatos úttörő tanulmányaiért
1983 Gerard Debreu (USA) új elemzési módszereknek a közgazdasági elméletbe való bevezetéséért és az általános egyensúlyelmélet precíz újrafogalmazásáért
1984 Richard Stone (Nagy-Britannia) a nemzetgazdasági elszámolási rendszerek kifejlesztéséhez való jelentős hozzájárulásáért, amellyel az empirikus gazdaságelemzés alapjait nagymértékben fejlesztette
1985 Franco Modigliani (USA) a pénzpiacok és a megtakarítási magatartás úttörő elemzéséért
1986 James McGill Buchanan (USA) a gazdasági és politikai döntéshozatal szerződéselméleti és alkotmányos alapjainak kifejlesztéséért
1987 Robert Merton Solow (USA) a gazdasági növekedéselmélethez való hozzájárulásáért
1988 Maurice Allais (Franciaország) a piacok elméletéhez és az erőforrások hatékony felhasználásának elméletéhez való úttörő hozzájárulásáért
1989 Trygve Magnus Haavelmo (Norvégia) az ökonometria valószínűségelméleti alapjainak tisztázásáért és a szimultán gazdasági struktúrák elemzéséért

1990–1999[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Személy
1990 Harry Markowitz (USA) a portfoliókiválasztás elméletének kifejlesztéséért
Merton Miller (USA) a vállalati pénzügyek elméletéhez való alapvető tudományos hozzájárulásáért
William Sharpe (USA) az ármeghatározódás tudományos elméletéhez való alapvető hozzájárulásáért pénzügyi kérdésekben
1991 Ronald Coase (Nagy-Britannia) a tranzakciós költségeknek és a tulajdonjogoknak az intézményi rendszerrel, valamint a gazdaság működésével kapcsolatos szerepének felfedezéséért és tisztázásáért
1992 Gary Becker (USA) a mikroökonómiai elemzésnek az emberi viselkedés és együttműködés, többek között a nempiaci magatartás széles területeire való kiterjesztéséért
1993 Robert Fogel és
Douglass North (USA)
a gazdaságtörténeti kutatás gazdaságelméleti és kvantitatív eszközök alkalmazásával történő megújításáért, a gazdasági és intézményes változások magyarázatának céljából
1994 Reinhard Selten (Németország),
John Forbes Nash (USA) és
Harsányi János (USA/Magyarország)
a nemkooperatív játékelmélet egyensúlyainak úttörő elemzéséért
1995 Robert Lucas (USA) a racionális várakozások hipotézisének kifejlesztéséért és alkalmazásáért, amellyel megváltoztatta a mikroökonómiai elemzést és lehetővé tette a gazdaságpolitika mélyebb megértését
1996 James Mirrlees (Nagy-Britannia) és
William Vickrey (USA)
az aszimmetrikus információ melletti ösztönzők gazdasági elméletéhez való alapvető hozzájárulásukért
1997 Robert Merton (USA) és
Myron Scholes (USA)
a derivatívák értékeinek meghatározására szolgáló új módszerükért
1998 Amartya Sen (India) a jóléti közgazdaságtanhoz való hozzájárulásáért
1999 Robert Mundell (Kanada) a különböző árfolyamrendszerek melletti monetáris és fiskális politika, valamint az optimális valutáris övezetek elemzéséért

2000 – 2009[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Személy
2000 James Heckman (USA) a szelektív minták elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért
Daniel McFadden (USA) a diszkrét választás elemzése elméletének és módszereinek kidolgozásáért
2001 George Akerlof (USA),
Michael Spence (USA) és
Joseph Stiglitz (USA)
a piacok elemzéséért aszimmetrikus információ mellett
2002 Daniel Kahneman (Izrael/USA) pszichológiai kutatási szempontoknak a gazdaságtudományba való bevezetéséért, különös tekintettel a bizonytalanság melletti emberi ítéletekre és döntéshozatalra
Vernon Smith (USA) laboratóriumi kísérleteknek az empirikus gazdasági elemzés eszközeként való alkalmazásáért, különösen a különleges piaci mechanizmusok tanulmányozásában
2003 Robert Engle (USA) az időben változó volatilitású (ARCH) gazdasági idősorok elemzésének módszereiért
Clive Granger (Nagy-Britannia) az együtt haladó trendű gazdasági idősorok elemzésének módszereiért
2004 Finn Kydland (Norvégia) és
Edward Prescott (USA)
a dinamikus makroökonómiához való hozzájárulásukért, a gazdaságpolitika időbeli konzisztenciájának és a konjunktúraciklusok vezérlő mechanizmusának területén
2005 Robert Aumann (Izrael/USA) és
Thomas Schelling (USA)
a konfliktus és kooperáció jobb megértéséért a játékelméleti elemzésben
2006 Edmund Phelps (USA) az intertemporális helyettesítések makrogazdasági elemzéséért
2007 Leonid Hurwicz, (Oroszország),
Eric Maskin, (USA), és
Roger Myerson (USA)
lefektették a mechanizmustervezés elméletének alapjait
2008 Paul Krugman (USA) a nemzetközi kereskedelem mozgásainak és a gazdasági aktivitás területi összefüggéseinek elemzéséért
2009 Elinor Ostrom (USA) és
Oliver Williamson (USA)
a gazdasági irányításban kifejtett elemzéseikért

2010 –[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Év Személy
2010 Peter Diamond (USA),
Dale Mortensen (USA) és
Christopher Piassarides (Nagy-Britannia)
a munkaerőpiacok hatékonyságával kapcsolatos, a munkakeresés költségeire vonatkozó piaci elemzéseikért
2011 Thomas J. Sargent (USA) és
Christopher A. Sims (USA)
a gazdasági folyamatokban az okok és hatások különválasztásáról szóló elméleteikért
2012 Alvin E. Roth (USA) és
Lloyd Shapley (USA)
a stabil elosztás elméletéről és a piactervezés gyakorlatáról szóló munkásságukért.
2013 Eugene Fama (USA)
Lars Peter Hansen (USA)
Robert J. Shiller (USA)
az eszközárak empirikus vizsgálatában elért eredményeikért

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]