Harsányi János

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Harsányi János
Született
1920. május 29.[1][2]
Budapest
Elhunyt
2000. augusztus 9. (80 évesen)[1][2]
Berkeley
Állampolgársága
Foglalkozása
  • közgazdász
  • egyetemi tanár
Iskolái
Kitüntetései közgazdasági Nobel-emlékdíj (1994)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harsányi János témájú médiaállományokat.

Harsányi János (Budapest, 1920. május 29.Berkeley, 2000. augusztus 9.) magyar származású Nobel-díjas amerikai közgazdász, a játékelmélet, azon belül pedig főként a nem teljes információs játékok kutatója.

Élete[szerkesztés]

Wigner Jenő, Neumann János és Harsányi János emléktáblája

Egy zuglói gyógyszerész gyermekeként született 1920-ban.

1938-ban érettségizett a Fasori Evangélikus Gimnáziumban. 1942-ben gyógyszerészi oklevelet szerzett Budapesten.

Zsidó vallása miatt 1944 májusától novemberéig munkaszolgálatos Budapesten. 1945-ben századát Ausztriába deportálták, de ő megszökött a pályaudvarról, s Raile Jakab jezsuita szerzetesnél bujdosott a Mária utcai kolostor pincéjében. Önéletrajzában így írt erről:„1944 májusában behívtak munkaszolgálatra, Pest környéki gyárakban kellett árút vinnünk. Október 15-én Szálasiék átvették a hatalmat, de minket egy ideig, a vatikáni védlevél megóvott. Nemsokára azonban kivittek a pályaudvarra deportálásra. Láttam, hogy itt a döntés pillanata. Nagyon sajnáltam otthagyni a hátizsákomat és szép pulóverem. A végén mégis otthagytam. Elég jó télikabát volt rajtam, az Északi teherpályaudvaron sok civil is sétált. Így levettem a sárga karszalagom és elvegyültem az emberek közt és szépen kisétáltam a pályaudvarról. A Mária utcai jezsuita rendház főnöke adott menedéket. Többször volt nyilas razzia, de házkutatás során nem találtak meg a nyilasok, pedig nem lett volna nehéz megtalálni engemet. Azt hiszem megvesztegették őket. 1945. január 17-én érkeztek meg az oroszok, akkor lettem újra szabad.+

Később előadásokat hallgatott a Katolikus Hittudományi Főiskolán. 1946-tól filozófiát hallgatott, 1947-ben doktorált, majd Szalai Sándor szociológiai intézetében tanársegéd lett. 1948-ban a gyógyszertárak államosítása után leendő feleségével, Klauber Annával Ausztriába menekült. 1950-ben Ausztráliába emigrált, ahol három évig gyári munkásként dolgozott. 1954-1956 között a Brisbane-i Egyetemen közgazdaságtant tanított. 1956-ban Rockefeller-ösztöndíjat kapott a Stanford Egyetemre. Kenneth Arrow mellett 1958-ban közgazdasági doktorátust szerzett. Disszertációjának címe: A Bargaining Model for the Cooperative n-Person Game. Főként matematikát és statisztikát tanult. 1958-ban feleségével visszatért Ausztráliába, s a Canberrai Egyetemen kapott kutatói állást. Arrow segítségével 1961-ben a Detroiti Egyetemen kapott állást. 1964-ben a University of California, Berkeley professzora lett. Egyetlen gyermeke, Tom is ekkor született.

1994-ben – John Forbes Nashsel és Reinhard Seltennel megosztva – „A nem kooperatív játékok elméletében az egyensúlyelemzés terén végzett úttörő munkásságért” elnyerte a Közgazdasági Nobel-emlékdíjat. Élete végén Alzheimer-kórban szenvedett. 80 éves korában szívroham következtében hunyt el.

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Integrált katalógustár, 2014. április 27.
  2. ^ a b data.bnf.fr, 2015. október 10., http://data.bnf.fr/ark:/12148/cb12278803d

Források[szerkesztés]