Marx György

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Marx György
Marx György fizikus professzor, az MTV Jövőnk titkai című tévéműsor első részének felvételén. Fortepan 56238.jpg
Született 1927. május 25.
Budapest
Elhunyt 2002. december 2. (75 évesen)
Budapest
Foglalkozása
  • fizikus
  • asztrofizikus
  • tudománytörténész
Díjak Kossuth-díj

Marx György (Budapest, 1927. május 25. – Budapest, 2002. december 2.) Kossuth-díjas magyar fizikus, asztrofizikus, tudománytörténész, egyetemi tanár, tanszékvezető; a leptontöltés felfedezője, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Elismert ismeretterjesztő művek írója.

Életpályája[szerkesztés]

1927-ben született, Budapesten. 1945-ben érettségizett a Lónyay utcai Református Gimnáziumban. 1948–1970 között az Eötvös Loránd Tudományegyetem elméleti fizika (1956-ban megalakítja a kari Munkástanácsot),[1] majd 1970–1998 között az atomfizika tanszék oktatója volt. 1999-ben az amerikai Union College of Dudley tiszteletbeli professzora lett. 1970-től 1992-ig az Atomfizikai Tanszék vezetője. Kossuth-díjas. 1952-ben fogalmazta meg a leptontöltés megmaradásának törvényét,[2] a nukleáris fizika egyik legfontosabb alapelvét. Kutatási területe a részecskefizika és az asztrofizika határterülete. Tevékenysége kiterjedt a SETI kutatásokra is, a Nemzetközi Csillagászati Unió (IAU) bioasztronómiai bizottságának elnöke is volt.

Marx György sírja Budapesten. Farkasréti temető: 30/2-1-3.

Az utolsó pillanatig keményen dolgozott, mindvégig megtartotta egyetemi előadásait és élete utolsó két hónapjában ülve, köhögve, még három hosszú előadásra is vállalkozott a Magyar Tudományos Akadémián és a Paksi atomerőműben.[3] 2002. december 2-án hunyt el Budapesten.

Tudományos eredményei[szerkesztés]

Alapvetően részecskefizikai és asztrofizikai kutatásokkal foglalkozott. Legnagyobb, nemzetközi hírű felfedezése 1951-re datálható, ő mondta ki a leptontöltés megmaradását. Ennek lényege, hogy minden atomfizikai folyamatban a lepton nevű elemi részecskék három nagy családjára külön-külön fennáll az a megmaradási törvény, hogy számuk állandó marad, ha az antirészecskék számát negatívan számoljuk.

1956–1988 között a neutrínó-asztrofizikai kutatások terén ért el jelentős eredményeket.

Kitüntetései[szerkesztés]

Munkásságát 1955-ben Kossuth-díjjal, 1963-ban Akadémiai Díjjal, 1993-ban pedig Szent-Györgyi Albert-díjjal ismerték el. Személyében először nyerte el 2001-ben külföldi tudós a Brit Fizikai Intézet (Institute of Physics) által adott Bragg-érmét és díjat.

További díjai[szerkesztés]

Oktatási és ismeretterjesztő tevékenysége[szerkesztés]

A Vándorplakett

1957-ben adták ki Kvantummechanika című egyetemi tankönyvét, amit azóta is a valaha írt egyik legjobbnak tartanak. 1972–1982 között nagy szerepe volt a természettudománnyal foglalkozó iskolai tantárgyak modernizálásában, segített meghonosítani a modern nyugati módszereket a magyar közoktatásban. 1978-ban megjelent Életrevaló atomok című könyve. 1994-ben angol nyelven jelent meg A marslakók érkezése (The Voice of the Martians) című műve, amelyben a Magyarországról származó, később az USA-ban nagy eredményeket elért tudósok életét mutatta be. 1996-ban jelent meg Atommag-közelben[4] című kötete, melyben a kíváncsi gimnazistákhoz és tájékozódó tanárokhoz szól, a téma megértését kínálja a tájékoztatni kívánó újságíróknak, nukleáris technikát alkalmazó mérnököknek, orvosoknak, biológusnak, de nem érdektelen a 21. századba átlépő polgárok számára sem. Nem tételez föl több tudást, mint ami az érettségi fizika és matematika tananyaga.

Marx György indította útjára 1990-ben Egerben, a 33. Országos Középiskolai Fizikatanári Ankéton a Vándorplakettet. Ez a magyar fizikatanárok számára adományozható bronzplakett, amelyet 1989-ben kapott egy konferencián a michigani C. M. Clark professzortól[5] a magyarországi fizikatanítás megújítása érdekében végzett tevékenységéért. Marx György azt mondta, hogy szerinte ez az elismerés a magyar fizikatanárokat illeti, ezért a plakettet továbbadta Boros Dezsőnek, a jászberényi Lehel Vezér Gimnázium tanárának. Így alakult ki az a hagyomány, hogy mindig az előző évi díjazott egymaga dönt a következő kitüntetett személyéről, és a díjat mindig a fizikatanári ankét nyitóünnepségén adja át a következő díjazottnak. A díjat átadó ismerteti a díj történetét, és felsorolja minden addigi díjazott nevét is.

Közéleti tevékenysége[szerkesztés]

Rendszeresen megjelent a Paksi atomerőmű rendezvényein, előadásokat is tartott ott, az atomenergia szószólója volt és nemzetközileg elismert szakemberként is rendszeresen állást foglalt annak tiszta és biztonságos volta mellett.

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]