Szalai Sándor (szociológus)

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Szalai Sándor
Született 1912. október 22.[1][2]
Budapest
Elhunyt 1983. május 18. (70 évesen)[1][2]
Állampolgársága magyar
Házastársa Pálmai Alice
(h. 1931–1938)
Sachs Edit
(h. 1938–1941)
Lukács Katalin
Schrank Magdolna
(h. 1958–?)
SzüleiSzalai Emil
Foglalkozása
  • filozófus
  • szociológus
  • egyetemi tanár
Sírhely Fiumei Úti Sírkert (27 MTA, N/A, D, 5)[3]

Szalai Sándor (Budapest, 1912. október 22.[4] – Budapest, 1983. május 18.)[5] szociológus, filozófus, egyetemi tanár, az MTA tagja (levelező 1948, rendes 1970), Állami díjas (1980).

Életútja[szerkesztés]

Szalai Emil (1874–1944)[6] ügyvéd, jogi író és Glasner Piroska (1888–1945)[7] gyermekeként született. Tanulmányait Lipcsében, Frankfurt am Mainban és Zürichben végezte. 1934-ben Zürichben szerzett bölcsészdoktori oklevelet, majd 1935-től 1939-ig a Pester Lloyd munkatársa volt, 1939-től 1944-ig pedig a Dante Könyvkiadó irodalmi és tudományos lektorátusának vezetőjeként dolgozott. 1944-ben származása miatt behívták munkaszolgálatra. 1945 és 1948 között a Magyarországi Szociáldemokrata Párt külügyi titkárságának vezetője, 1945–1947-ben pedig a Külügyi Akadémia vezetője, 1946-tól egyidejűleg a budapesti Pázmány Péter Tudományegyetemen a szociológiai intézet vezetője volt. Bárdossy László népbírósági perében a vád képviselője. 1950-ben törvénysértő perben szabadságvesztésre ítélték. 1956 márciusában szabadult, 1957-ben rehabilitálták.

1956–1957-ben a budapesti Eötvös Loránd Tudományegyetemen tanított, majd 1957-től 1966-ig az Egyetemi Könyvtár főmunkatársa volt. 1963-tól egyidejűleg a veszprémi Vegyipari Egyetemen is tanított szociológiát (címzetes egyetemi tanár), valamint a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem könyvtárának tudományos főmunkatársa volt. 1966-tól 1972-ig az ENSZ Kutatási és Oktatási Intézete (UNITÁR) kutatási igazgató helyetteseként működött.

1972-től haláláig az MTA Tudományszervezési Csoportjának, majd Intézetének tudományos tanácsadója volt, egyidejűleg 1972-től 1980-ig a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetem, 1980-tól haláláig pedig az Eötvös Loránd Tudományegyetem professzora. 1978-tól haláláig a Magyar Szociológiai Társaság elnöke és a World Academy of Art and Science tagja volt. Javaslatára alapította 1979-ben a Magyar Szociológiai Társaság az Erdei Ferenc-díjat, amelyet 1980-tól ítélnek oda.[8]

1982-ben bekövetkezett haláláig részt vett az MTA Elnöksége által 1965-ben létrehozott Kutatásszervezeti Intézet Tudományszervezési Csoportjának munkájában is. Az Intézet életének fontos része volt az a néhány év, amelyet itt töltött a nemzetközi hírű Szalai Sándor akadémikus, szociológus–filozófus. Az ő nevéhez fűződik többek között annak az elnökségi bizottságnak a vezetése is, amely az elsők között foglalkozott tudományos alapon a Bős-Nagymarosi vízlépcső megépítésének lehetséges ökológiai következményeivel. Ugyancsak Szalai Sándor vezette azt az elnökségi bizottságot is, amely a távlati népgazdasági terv megalapozásához 20 évre szóló tudományfejlődési prognózist dolgozott ki 1980–1982 között.

Családja[szerkesztés]

Első házastársa Pálmai Sándor és Block Kamilla lánya, Alice volt, akivel 1931. november 13-án Budapesten kötött házasságot, majd 1938-ban elvált tőle.[9] 1938. november 14-én ismét megnősült.[10] Második felesége Sachs Edit (1913–1941) volt.

Harmadik feleségétől születtek lányai: Vágó Gáborné Szalai Júlia (1948–) szociológus és Garasi Péterné Szalai Annamária (1950–).[11]

Fő kutatási területei[szerkesztés]

  • Tudományszociológia
  • Matematikai módszerek és logikai modellek alkalmazása a társadalomtudományban
  • Jövőkutatás
  • Nemzetközi összehasonlító társadalomkutatás
  • Kezdeményezője és szervezője volt a nemzetközi időmérleg-kutatásoknak

Díjai, elismerései[szerkesztés]

  • Munka Érdemrend arany fokozata (1970, 1972)
  • Állami Díj (1980)
  • Magyar Népköztársaság babérkoszorúval ékesített Zászlórendje (1982)

Főbb művei[szerkesztés]

  • Philosophische Grundprobleme der psychoanalythischen Psychologie (Budapest, 1935)
  • Társadalmi valóság és társadalomtudomány (Budapest, 1946)
  • Ítél a magyar nép! (Budapest, 1946)
  • Bevezetés a társadalomtudományba (Budapest, 1948)
  • Formális és dialektikus logika (Budapest, 1948)
  • Idő a mérlegen (szerk., Budapest, 1978)

Jegyzetek[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  • Magyar életrajzi lexikon IV: 1978–1991 (A–Z). Főszerk. Kenyeres Ágnes. Budapest: Akadémiai. 1994. ISBN 963-05-6422-X  
  • Magyar Tudományos Akadémia Könyvtára Tudománypolitikai és Tudományelemzési Osztály [1]
  • "Szalai nekem az eszményképem volt…" Widmar Luciával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 8. szám)
  • "Szalai játszotta a professzort…" Dr. Rezső Margittal beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 9. szám)
  • "Szalaiban a pedagógia Erósza munkált…" Perjés Gézával beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 10. szám)
  • "A Szalai-intézet oázis volt… " Mihályi Gáborral beszélget Tóth Pál Péter (Mozgó Világ, 1987. 11. szám)