Bárány Róbert

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bárány Róbert
Robert Barany.jpg
Életrajzi adatok
Született 1876. április 22.
Bécs
Elhunyt 1936. április 8. (59 évesen)
Uppsala
Sírhely Norra Bregravningsplatsen
Állampolgárság osztrák-magyar
Iskolái Bécsi Egyetem
Pályafutása
Szakterület orvostudomány, fülészet, ideggyógyászat
Szakmai kitüntetések
Orvosi Nobel-díj (1914)

Bárány Róbert aláírása
Bárány Róbert aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bárány Róbert témájú médiaállományokat.

Bárány Róbert (Bécs, 1876. április 22.Uppsala, 1936. április 8.) magyar származású osztrák orvos, egyetemi tanár. 1914-ben a belső fület érintő kutatásaiért orvosi Nobel-díjban részesült.

Pályakezdés[szerkesztés]

Bárány Róbert 1876. április 22-én született Bécsben. Apja, Bárány Ignác várpalotai zsidó családból származott, még fia születése előtt vándorolt ki Bécsbe és banktisztviselőként dolgozott. Anyja, Maria Hock egy ismert prágai tudós lánya volt. Róbert volt hat gyerekük közül a legidősebb. Gyerekkorában csonttuberkulózist kapott; emiatt térdízülete maradandóan merev maradt, bár ez nem akadályozta abban, hogy rendszeresen teniszezzen vagy hegyet másszon. 1900-ban a Bécsi Egyetemen szerzett orvosi diplomát, majd Frankfurtban, Heidelbergben és Freiburgban belgyógyászati és pszichiátriai tanulmányokat folytatott. 1905-től a bécsi orvosi egyetem fülészeti klinikáján dolgozott az osztrák fülgyógyászat megalapítója, Adam Politzer munkatársaként. 1909-ben docensi kinevezést kapott.[1]

Munkássága[szerkesztés]

Egy egyszerű klinikai tapasztalat terelte figyelmét a belső fülben lévő egyensúlyszervre. Betegeinél sokszor végzett fülöblítést, amelynek során a páciensek gyakran elszédültek. Kiderült, hogy ez az öblítő folyadék hőmérsékletével függött össze. Langyos vízzel öblítve nem szédült el a beteg, míg hideg, illetve túl meleg vízzel öblítve szédülés jelentkezett. Ennek magyarázata az, hogy a belső fül ívjárataiban keringő nyirokfolyadék hőmérséklete körülbelül 37 °C. Ez a folyadék hőmérsékletváltozásokra áramlani kezd és hideg, illetve meleg hatásra más és más ívjáratokba áramlik, ami szédülést vált ki. Ezzel tulajdonképpen a testhelyzetünkről való tájékozódás szenved zavart, és ezt a szemgolyók rezgése (nystagmus) jelzi. A jelenség egy élettani reflexmechanizmusnak felel meg, és Bárány-féle kalorikus reakciónak nevezik. Hiánya kóros, mivel a fülben zajló beteges (főleg gyulladásos) folyamatok ívjáratokra terjedését jelzi. Az élettani folyamat összefügg a tengeribetegség jelenségével is. Nobel-díjat is a füllel és az egyensúlyérzékeléssel kapcsolatos munkásságáért kapott, 1914-ben: az elismerést a „vesztibuláris apparátus (egyensúlyszerv) fiziológiájával és kórtanával kapcsolatos munkáiért” ítélték oda.[2]

Élete a Nobel-díj után[szerkesztés]

Az első világháború kitörésekor rokkantsága és biztos orvosi állása ellenére önként jelentkezett a frontra. A Przemyślben volt katonaorvos és miután az oroszok az erődöt 1915-ben elfoglalták, fogságba esett. Az iráni határ mellett egy turkesztáni hadifogolytáborban tartották, ahonnan 1916-ban a svéd kormány közbenjárására szabadult ki.[3]

Visszatért szülővárosába, ahol azonban nem maradhatott, kollégái még tudós mivoltát is kétségbe vonták, nem engedték professzori székhez jutni és etikai vétségben is elmarasztalták. Svédországba távozott, ahol 1926-tól haláláig az uppsalai egyetem fül-orr-gégészeti tanszékének tanszékvezető egyetemi tanára volt. Világháborús tapasztalatai alapján kidolgozta a friss lövési sebesülések sebészeti ellátási módszereit, valamint műtéti eljárást javasolt az idült homloküreg-gyulladás gyógyítására.[4]

Ott is hunyt el két héttel hatvanadik születésnapja előtt.

Eredményei, elismerései[szerkesztés]

Bárány egész munkássága tulajdonképpen a fülészet és az ideggyógyászat határterületén zajlott. Az általa kifejlesztett Bárány-féle forgószéket napjainkban is használják utazási betegség kezelésekor, pilótatréning során[5] és egyensúlyvizsgálathoz.[6]

A Nobel-díjon túl munkásságát több magas szakmai kitüntetéssel is elismerték, így Politzer-díjjal (Boston, 1912), Guyot-díjjal (Groningen, 1914), a svéd Orvostársaság Jubileumi Érmével (1925).

Emléke[szerkesztés]

Magyarországon a közvélemény előtt kevéssé ismert személye, nevét nem őrzik intézmények, közterületek sem. Leginkább Kertész Imre Nobel-díja terelte a figyelmet a korábbi, magyar származású díjazottra. Svédországban azonban már 1960-ban megalakult a Bárány Társulat, mely szimpóziumait ötévenként tartja.

Bárány Róbert 1909-ben feleségül vette Ida Felicitas Bergert. Három gyerekük született, valamennyien az orvosi hivatást választották: Ernst gyógyszerész, Franz belgyógyász, Ingrid pedig pszichiáter lett. Egyik unokája, Anders Bárány a fizikusként mint a fizikai Nobel-díj bizottságának titkára számos kitüntetés odaítélési folyamatának lehetett részese.

Források[szerkesztés]

  1. Várpalotától Uppsaláig (magyar nyelven). Fizikai Szemle 1996/4. 114. o.. kfki.hu. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  2. Robert Barany (angol nyelven). britannica.com. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  3. Bárány Róbert (magyar nyelven). kertesz.uw.hu. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  4. The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1914 Robert Bárány (angol nyelven). nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  5. http://reporvos.hu/images/repvizsg.pdf
  6. Bárány-féle egyensúlyvizsgálat (magyar nyelven). Házipatika.com. (Hozzáférés: 2015. június 10.)

További információk[szerkesztés]

  • Bárány Róbert (magyar nyelven). Jeles Napok. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  • Bárány Róbert (német nyelven). Österreich lexikon. (Hozzáférés: 2011. május 8.)
  • Bárány Róbert írásai (német nyelven). Katalog der Deutschen Nationalbibliothek. (Hozzáférés: 2011. május 8.)