Rolf M. Zinkernagel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Rolf M. Zinkernagel
Rolf Zinkernagel Erudite Conclave medical college trivandrum.jpg
Születési név Rolf Martin Zinkernagel
Született 1944január 6. (72 éves)
Riehen
Állampolgársága Svájc
Ország Svájc Svájc
Foglalkozása immunológus
Iskolái
  • Australian National University
  • Bázeli Egyetem
Díjak orvostudományi Nobel-díj (1996)

Rolf M. Zinkernagel aláírása
Rolf M. Zinkernagel aláírása
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Rolf M. Zinkernagel témájú médiaállományokat.

Rolf Martin Zinkernagel (született: Riehen, 1944. január 6.) svájci immunológus. 1996-ban Peter Dohertyvel együtt orvostudományi Nobel-díjban részesült, mert felfedezte, hogy az immunrendszer milyen mechanizmussal ismeri fel és pusztítja el a vírusfertőzött sejteket.

Tanulmányai[szerkesztés]

Rolf Zinkernagel 1944. január 6-án született a Bázel melletti kisvárosban, Riehenben. Apja egy bázeli gyógyszergyártónál dolgozott biológusként, anyja ugyanannál a cégnél volt labortechnikus. Rolf volt a középső gyerek a családban, bátyja, Peter építész, húga Anne-Marie pedig labortechnikus lett. Rolf az elemi iskolát Riehenben, a középiskolát pedig a bázeli Mathematisch-Naturwissenschaftliches Gymnasiumban végezte, ahol apja és apósa is tanult. Tizenéves korában sokat utazott Angliában, Franciaországban és a skandináv országokban. A gimnázium 1962-ben után a Bázeli Egyetem orvosi szakára iratkozott be. Az egyetem hat éve alatt teljesítette kötelező katonai szolgálatát is, és ott is ismerkedett meg Kathrin Zinkernagel-Lüdinnnel, leendő feleségével, aki évfolyamtársa volt. 1968-ban, két héttel az utolsó vizsga után összeházasodtak. Három gyermekük született, Christine, Annelies és Martin.

Zinkernagel az egyik bázeli kórház sebészetén kezdte orvosi pályafutását 1969 januárjában, de hamarosan rájött, hogy ez a szakág nem neki való és beiratkozott a Zürichi Egyetem kísérletes orvostani posztgraduális kurzusára. 1970-72 között a Lausanne-i Egyetem biokémiai tanszékén dolgozott, ahol elsősorban immunológiával foglalkozott. Egyik témája annak mérése volt, hogyan pusztítják el a fehérvérsejtek a radioaktív izotóppal jelölt baktériumokat.

Ausztráliai munkássága[szerkesztés]

1972-ben egy svájci alapítvány ösztöndíjával elnyert egy kutatói pozíciót Canberrában, az Ausztrál Nemzeti Egyetem mikrobiológiai tanszékén. Itteni témája kezdetben a Salmonella- és Listeria-fertőzésekkel szembeni sejtes immunválasz volt, de hamarosan Peter Dohertyvel közösen az egerek idegrendszerét megtámadó LCMV vírus elleni immunitást kezdték tanulmányozni. A két kutató felfedezte, hogy ahhoz hogy a T-sejtek felismerjék és elpusztítsák a vírus által fertőzött sejteket, a sejt előbb feldarabolja a vírusfehérjéket, majd azokat az MHC-rendszerrel (major histocompatibility complex, ez határozza meg azt is, hogy szervátültetés esetén kilökődik-e az új szerv) a felszínén prezentálja. Ha a T-limfociták idegennek érzékelik a prezentált fehérjét, akkor a sejtet elpusztítják. Ezért a felfedezésért Rolf Zinkernagel és Peter Doherty 1996-ban orvostudományi Nobel-díjat kapott.

Későbbi pályafutása[szerkesztés]

Két és fél év után az ösztöndíj lejárt, Zinkernagel pedig a kaliforniai Scripps Kutatóintézetbe szerződött, ahol egészen 1979-ig maradt. Ekkor professzorként visszatért a Zürichi Egyetemre, majd 1992 után a zürichi egyetemi kórház Kísérletes Immunológiai Intézetében dolgozott. 2008-ban Zinkernagel professzor visszavonult.

A Nobel-díjon felül 1995-ben elnyerte az Albert Lesker Orvoskutatói díjat, 1999-ben Ausztrália-renddel, az ország legmagasabb polgári érdemrendjével tüntették ki.

Források[szerkesztés]