George Wells Beadle

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
George W. Beadle
Született 1903. október 22.
Wahoo
Elhunyt 1989. június 9. (85 évesen)
Chicago
Ország Egyesült Államok Egyesült Államok
Foglalkozása genetikus
Iskolái
Díjak orvosi Nobel-díj (1958)

George Wells Beadle (Wahoo, 1903. október 22.Chicago, 1989. június 9.) amerikai genetikus. 1958-ban Edward Tatummal és Joshua Lederberggel megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "annak felfedezéséért, hogy a gének kémiai reakciók szabályozásával fejtik ki hatásukat".

Beadle Tatummal közösen dolgozott, a Neurospora crassa penészgombát tették ki röntgensugárzás hatásának, figyelve a kialakult mutációkat. Felfedezték, hogy a mutációk megváltoztatják az anyagcsere egyes lépéseit befolyásoló enzimeket, ezzel közvetlen kapcsolatot mutatva ki a gének és az enzimreakciók között (egy gén, egy enzim hipotézis).

Tanulmányai[szerkesztés]

George W. Beadle 1903. október 22-én született a nebraskai kisvárosban, Wahoo-ban. Szüleinek, Chauncey Elmer Beadle-nek és Hattie Albrónak egy 16 hektáros farmja volt a város közelében. Anyja meghalt, amikor George négyéves volt. Wahoo-ban végezte el a középiskolát és maga is farmar lett volna, ha egyik tanára rá nem beszéli, hogy iratkozzon be a Nebraskai Egyetem mezőgazdasági szakára. 1926-ban BSc oklevelet szerzett, utána pedig egy évig Franklin D. Keim mellett a búzahibrideket tanulmányozta. Első tudományos cikkét a füvek ökológiájáról írta. Keim javaslatára 1927-től továbbtanult a New York-i Cornell Egyetemen, ahol 1931-ben szerezte meg PhD fokozatát (disszertációja a kukorica genetikájáról szólt).

Genetikai munkássága[szerkesztés]

Ugyanebben az évben a Nemzeti Kutatási Tanács ösztöndíjával a CalTech-en helyezkedett el. Itt a Drosophila melanogaster genetikáját tanulmányozó kutatócsoporthoz csatlakozott, elsősorban a kromoszómák crossing-overjével és génátrendeződéssel foglalkozott. 1935-ben öt hónapot Párizsban töltött Boris Ephrussi meghívására, akivel a CalTechen dolgozott együtt a muslicák szemszínét befolyásoló mutációkon.

Beadle 1936-ban a CalTech-ről átment a Harvard Egyetemre, egy évvel később pedig a Stanford Egyetemen professzori kinevezést kapott. Kilenc évet töltött a Stanfordon, ahol Edward Tatum biokémikussal közös kutatásokat végzett. Megpróbálták meghatározni a muslica szemszínének változása mögötti kémiai hátteret, és bár értek el előrehaladást, a felderítendő biokémiai hálózat túl bonyolultnak mutatkozott. Beadle ezért egy egyszerűbb, biokémiai szempontból könnyebben kutatható élőlény, a Neurospora crassa penészgomba felé fordult. Röntgensugárzással új mutációkat hozott létre és figyelte az anyagcserben bekövetkezett változásokat. 1945-ben felállította elméletét, miszerint "egy adott enzim specificitását egy és csak egy gén határozza meg és ez feltehetően a többi proteinre is igaz". Az "egy gén, egy enzim" hipotézis alapvető fontosságúnak bizonyult a genetika további fejlődésében.

1946-ban visszatért a CalTech-re mint a biológiai divízió vezetője, és ott is maradt egészen 1961-ig, amikor a előbb a Chicagói Egyetem kancellárjává, majd néhány hónappal később elnökévé választották. 1968-ban, 65 évesen elérte a nyugdíjkorhatárt, és lemondása után kukoricagenetikával, a nemesített növény eredetével foglalkozott. Bebizonyította azt, amit korábban csak sejtettek, hogy a kukorica őse a mexikói teozinte.

Elismerései[szerkesztés]

George W. Beadle Edward Tatummal és a bakteriális genetikával foglalkozó Joshua Lederberggel közösen 1958-ban orvostudományi Nobel-díjban részesült. 1950-ben megkapta az Albert Lasker-díjat, 1951-ben a Dyer-díjat, 1953-ban a dán Emil Christian Hansen-díjat, 1958-ban pedig az Albert Einstein Emlékdíjat. Számos egyetem avatta díszdoktorává, tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományakadémiának, az Amerikai Tudományos Akadémiának, a brit Royal Society-nek és a Dán Királyi Tudományos Akadémiának.

Halála után róla nevezték el az Amerikai Genetikai Társaság George W. Beadle-díját.

Családja[szerkesztés]

Beadle 1928-ban feleségül vette Marion Hillt, a Cornell Egyetem botanikahallgatóját, aki segített neki kukoricakísérleteiben. Fiuk, David Beadle 1931-ben született. Miután elváltak, Beadle 1953-ban összeházasodott Muriel McClure írónővel.

George W. Beadle 1989. június 9-én halt meg Chicagóban, 85 évesen.

Források[szerkesztés]