François Jacob

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
François Jacob
François Jacob nobel.jpg
Született 1920. június 17.
Nancy
Elhunyt 2013. április 19. (92 évesen)
Párizs
Állampolgársága francia
Gyermekei Odile Jacob
Foglalkozása biokémikus, genetikus
Tisztség kancellár (2007–2011, Ordre de la Libération)
Iskolái
  • Párizsi Egyetem
  • Lycée Carnot
Kitüntetései orvosi Nobel-díj (1965)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz François Jacob témájú médiaállományokat.

François Jacob (Nancy, 1920. június 17. - Párizs, 2013. április 19.) francia biokémikus, genetikus. 1965-ben Jacques Monod-val és André Lwoff-fal megosztva orvostudományi Nobel-díjban részesült az enzim- és vírustermelés genetikai szabályozásának felfedezéséért.

Ifjúsága[szerkesztés]

François Jacob 1920.június 17-én született Nancyban, franciaországi zsidó családban. Ő volt az egyetlen gyermeke Simon Jacob kereskedőnek és feleségének, Thérèse Francknak. Kamaszkorában gyakran keveredett verekedésbe, amikor a szélsőjobboldaliak belekötöttek zsidó származása miatt, bár nem sokkal a bar micvója után ateistának nyilvánította magát. Elvégezte a párizsi Lycée Carnot-t, utána pedig a Sorbonne orvosi fakultására iratkozott be, hogy sebésznek tanuljon. Tanulmányait félbeszakította a második világháború. A másodéves orvostanhallgató 1940 júniusában elhagyta Párizst és Londonba menekült, ahol csatlakozott Charles de Gaulle ellenállási mozgalmához. Katonaorvosként harcolt Líbiában, Tripolitániában és Tunéziában, ahol megsebesült. A normandiai partraszállás után egy légitámadásban olyan súlyos sebeket kapott, hogy hét hónapig kórházban kellett feküdnie. Háborús tevékenységéért megkapta az akkori legmagasabb francia katonai kitüntetést, a Croix de la Libération-t.

Munkássága[szerkesztés]

A háború után François Jacob befejezte az egyetemet, 1947-ben orvosdoktori fokozatot kapott. Szakdolgozatát a tirotricin antimikrobiális hatásáról írta. Kezének sérülése miatt azonban nem dolgozhatott sebészként, ezért a laboratóriumi kutatás felé fordult. 1950-ben kezdett el dolgozni a Pasteur Intézetben, André Lwoff csoportjában. Ezzel párhuzamosan 1951-ben biológusdiplomát, 1954-ben pedig PhD fokozatot szerzett a Sorbonne-on. 1956-ban laboratóriumvezetővé, 1960-ban pedig a sejtgenetikai tanszék igazgatójává nevezték ki. 1964-ben a Collège de France sejtgenetikai professzora lett.

Jacob kutatásai elsősorban a baktériumok és vírusaik, a bakteriofágok genetikájára és mutációikra irányultak. Egyik első kísérletében kimutatta, hogy a baktériumban látens állapotban jelenlévő fág megakadályozza az újabb vírusfertőzéseket. 1954-től kezdve Elie Wollmannal közösen a bakteriális genom és a vírus kölcsönhatását tanulmányozta, valamint a vírusindukálta géncserét a sejtek között.

1958-ban kezdte közös munkáját a szintén a Pasteur Intézetben dolgozó Jacques Monoddal, aki a baktériumok laktózfeldolgozásának genetikai hátterét kutatta. A baktériumok a környezetben fellelhető energiaforrásokhoz igazítják az enzimtermelésüket, csak azokat a fehérjéket készítik el ami az adott cukorféle metabolizmusához szükséges. Jacob és Monod bebizonyította, hogy létezik egy regulátor fehérje, ami fizikailag a galaktozidáz enzim génjéhez kapcsolódva megakadályozza annak transzlációját. Azt is megjósolták, hogy a gének jelentős része más gének szabályozását végző regulátorfehérjéket kódol. Megerősítették az akkor még bizonytalan hírvivő RNS-koncepciót és hozzájárultak a bakteriális genetikai szabályozásban nagy szerepet játszó operonok felfedezéséhez.

1963-ban rövid ideig együtt dolgozott Kaliforniában Sydney Brennerrel a sejtosztódás során lezajló DNS-replikáció mechanizmusával kapcsolatban. Későbbi kutatásaiban a sejtosztódás (többek között a rákos sejtekét) genetikai hátterét tanulmányozta.

A 70-es években nyílt vitába keveredett a Nobel-díjas fizikussal, William B. Shockley-val, aki három másik Nobel-díjassal együtt spermabanknak adományozott, hogy mesterséges megtermékenyítés révén okosabb gyerekek szülessenek. Jacob tévedésnek nevezte az ötletüket: "az egyén genetikai értéket nem génjei minősége adja, hanem az, hogy génjei gyűjteménye egyedi bárki máséhoz viszonyítva. Az adja, hogy egyedi. Az emberi faj sikere biológiai sokféleségén múlik" írta a Le Monde-ban 1980-ban.

Díjai[szerkesztés]

A sejtek enzimtermelésnek genetikai szabályozását illető felfedezéseiért François Jacob - Jacques Monoddal és André Lwoff-fal közösen - 1965-ben orvostudományi Nobel-díjban részesült. Kitüntették a Francia Tudományos Akadémia Charles-Léopold Mayer-díjával (1962). Tagja volt a Dán Királyi Tudományos és Művészeti Akadémiának, az Amerikai Tudományos éa Művészeti Akadémiának, az Amerikai Tudományos Akadémiának és az Amerikai Filozófiai Társaságnak.

1994-ben ismeretterjesztő műveiért megkapta a Rockefeller Egyetem Lewis Thomas-díját La logique du vivant, une Histoire de l'Hérédité c. könyvéért.

Családja[szerkesztés]

François Jacob 1947-ben házasodott össze Lise Bloch zongoraművésznővel. Négy gyermekük született, Pierre (1949), Laurent és Odile (1952) valamint Henri (1954). Felesége halála után 1999-ben újra megnősült, Geneviève Barriert vette feleségül.

François Jacob 2013. április 19-én halt meg Párizsban, 92 éves korában.

Magyarul megjelent könyve[szerkesztés]

La Logique du vivant, une histoire de l’hérédité, Párizs, Éditions Gallimard, 1970. (Magyarul: A tojás és a tyúk — Az élők logikája (Budapest, Európa Könyvkiadó, 1974.))

Források[szerkesztés]