Oliver Smithies

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Oliver Smithies
Oliver Smithies az Amerikai Kémikusok Intézetének aranyérmével (2009)
Oliver Smithies az Amerikai Kémikusok Intézetének aranyérmével (2009)
Született 1925. június 23.
Halifax
Elhunyt 2017. január 10.
(91 évesen)
Chapel Hill
Ország Egyesült Királyság
Egyesült Államok
Foglalkozása genetikus, biokémikus
Iskolái Oxfordi Egyetem
Díjak Orvostudományi Nobel-díj (2007)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Oliver Smithies témájú médiaállományokat.

Oliver Smithies (Halifax, 1925. június 23.Chapel Hill, 2017. január 10.) angliai születésű amerikai genetikus és biokémikus. 2007-ben Mario Capecchivel és Sir Martin Evansszal megosztva elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat "egér magzati őssejtek specifikus génmódosításának területén elért felfedezéseikért".

Tanulmányai[szerkesztés]

Oliver Smithies 1925. június 23-án született a yorkshire-i Halifaxban. Apja William Smithies biztosítási ügynök volt, aki a főiskolai angoltanárnőjét, Doris Sykest vette feleségül. Olivernek született egy ikertestvére is, Roger, valamint egy öt évvel fiatalabb húga, Nancy. Mivel a városon kívül laktak, Oliver gyerekkorában sokat kószált a ház mögött tölgyerdőben és a környező lápvidéken, illetve segített apjának szerelni kiszolgált automobiljukat, majd 16 évesen saját motorkerékpárját; innen származott technikai érzéke. Az elemi iskolát a közeli Copley falusi iskolájában végezte, majd miután beköltöztek Halifaxba, testvérével együtt a Heath Grammar School középiskolába járt. Itteni jó teljesítményével elnyert egy ösztöndíjat az Oxfordi Egyetem Balliol College-ébe, ahol eredetileg fizikát akart tanulni, de végül inkább az orvostudományt választotta.

Az egyetemet 1943-ban kezdte, diákként díjat nyert anatómiából és 1946-ban állatélettanból baccalaureus artium fokozatot szerzett. Tanára, Alexander G. Ogston hatására (aki a fizikai kémia biológiai alkalmazásait tanulmányozta) a következő két évben átváltott a kémiára. Első tudományos publikációját 1948-ban írta, Ogstonnal közösen. 1951-ben sikeresen megvédte doktori disszertációját, amelynek témája a fehérjeoldatok fiziko-kémiai tulajdonságai voltak.

Pályafutása[szerkesztés]

Tanára javaslatára Smithies megpályázott egy posztdoktori kutatói ösztöndíjat az Egyesült Államokba, a Wisconsin-Madisoni Egyetem kémia tanszékére. A ösztöndíj egyik feltétele az volt, hogy utána nem maradhat az országban, így amikor az lejárt, 1953-ban Smithies Kanadában, a Torontói Egyetemen talált állást David A. Scott inzulinkutató laboratóriumában.

1960-ban visszatért a Wisconsin–Madisoni Egyetemre, ahol a genetikai tanszéken dolgozott egészen 1988-as visszavonulásáig előbb adjunktusi, docensi, majd professzori minőségben. Ezután a Chapel Hill-i Észak-Karolinai Egyetemen oktatott és kutatott mint a patológia professzora és még nyolcvanas éveiben is naponta bejárt dolgozni. 1948 és 2016 között több mint 350 tudományos közleményt jelentetett meg.

Munkássága[szerkesztés]

Smithies a Torontói Egyetemen az egyébként sikertelen inzulinkutatási programja mellékszálaként kidolgozott egy új, keményítőn alapuló elektroforézis-technikát, amellyel javított a fehérjék szétválasztásának hatásfokán. Az elektroforetikus módszerrel szét tudta választani a csak minimálisan különböző emberi vérplazma-fehérjéket és Norma Ford Walkerrel közösen kimutatták, hogy a különbségeknek örökletes háttere van.

Az 1980-as években a Wisconsini Egyetemen kifejlesztett egy módszert, amellyel egerek génjeit tudta tetszés szerint megváltoztatni. Smithies szintetikus DNS-darabokat juttatott az egérsejtbe, ahol az (igen kis eséllyel) homológ rekombinációval kicserélődött a hasonló bázissorrendű, eredeti génnel. Tőle függetlenül hasonló technikát dolgozott ki a Utahi Egyetemen az olasz-amerikai Mario Capecchi. A módszer világszerte elterjedt és számos betegség (mint a rák, cisztás fibrózis, cukorbetegség) kutatásában jelentős szerepet kapott. Pályafutásának kései szakaszában Smithies feleségével közösen a magas vérnyomás kialakulását vizsgálta genetikailag módosított egerekben.

Elismerései[szerkesztés]

George W. Bush a 2007 év amerikai Nobel-díjasaival. Smithies balról a második
  • 1971 a Nemzeti Tudományos Akadémia tagja
  • 1975 az Amerikai Genetikai Társaság elnöke
  • 1978 az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémia tagja
  • 1990 és 1993 a Gairdner Alapítvány nemzetközi díja
  • 1993 Észak-Karolina Díj
  • 1994 a General Motors Alapítvány Ifjabb Alfred P. Sloan-díja
  • 1996 az Amerikai Szív Alapítvány Ciba-díja
  • 1997 Bristol Myers Squibb-díj
  • 1998 az Amerikai Orvosegyetemek Szövetségének díja
  • 1998 a Royal Society tagja
  • 2001 Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásért
  • 2002 az Észak-Karolinai Egyetem O. Max Gardner-díja
  • 2002 Massry-díj
  • 2003 Wolf-díj
  • 2005 March of Dimes-díj
  • 2007 Thomas Hunt Morgan-érem
  • 2007 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj
  • 2009 az Amerikai Kémikusok Intézetének aranyérme

Családja[szerkesztés]

Oliver Smithies az 50-es években vette feleségül a virológus Lois Kitzét, akit a Wisconsini Egyetemen ismert meg. 1978-ban elváltak. Második felesége Nobuyo Maeda volt, az Észak-Karolinai Egyetem patológiatanára. Smithies színtévesztő volt, ennek ellenére pilótajogosítványt szerzett és lelkes vitorlázórepülő volt. 1980-ban egy egymotoros repülőgép másodpilótaként részt vett az Atlanti-óceán átrepülésében és olyan sebességrekordot állítottak fel, amely húsz éven át fennállt.

Oliver Smithies 2017 január 10-én halt meg, 91 éves korában.

Források[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben az Oliver Smithies című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.