Camillo Golgi

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Camillo Golgi
Camillo Golgi.jpg
Életrajzi adatok
Született 1843. július 7.
Corteno
Elhunyt 1926. január 21.
(82 évesen)
Pavia
Ismeretes mint az idegrendszer szövettanának úttörő kutatója
Nemzetiség olasz
Iskolái University of Pavia
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Paviai Egyetem
Pályafutása
Szakterület patológia, anatómia
Szakmai kitüntetések
Orvosi Nobel-díj (1906)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Camillo Golgi témájú médiaállományokat.

Bartolomeo Camillo Emilio Golgi (Corteno, 1843. július 7.Pavia, 1926. január 21.) olasz Nobel-díjas orvos, patológus.

Élete[szerkesztés]

Camillo Golgi Cortenóban született (mai nevén Corteno Golgi, Brescia megye, Lombardia). Apja körzeti tisztiorvosként dolgozott. Az ifjú Golgi a Paviai Egyetemen tanult. Egyetemi tanulmányai mellett a kísérleti patológiai laboratóriumban dolgozott Giulio Bizzozero felügyelete alatt. 1865-ben végzett. Első publikációja 1869-ben jelent meg, amelyben Cesare Lombroso elméletére hivatkozva azt állította, hogy az elmebetegségek egyik lehetséges oka a központi idegrendszer bizonyos részeinek léziója. Ezután a központi idegrendszer gyakorlati tanulmányozása felé fordult. A szövetfestési eljárások (például a hematoxilin és a kármin festés) akkoriban még nem voltak megfelelők a központi idegrendszer tanulmányozására. Golgi tehát, miközben tisztiorvosként dolgozott az abbietagrassói pszichiátriai kórházban, az idegszövet fémionokkal történő festésével kísérletezett, főleg ezüsttel (ezüstözés). 1873-ban olyan módszert fedezett fel, amellyel néhány tetszőleges idegsejt teljes egészében láthatóvá tehető. Így tanulmányozhatta az idegsejtek lefutását az agyban, a világon elsőként. Ezt a felfedezést „fekete reakciónak” nevezte (olaszul: „reazione nera”), amit azóta Golgi-festésnek nevezünk. A festődés mechanizmusának pontos háttere máig ismeretlen.

1876-ban a Paviai Egyetemen a szövettan professzorának nevezték ki. 1877-ben feleségül vette Lina Alettit, Bizzozero unokahúgát. Gyerekük nem született, de örökbefogadták Golgi unokahúgát, Carolinát. 1881-ben előléptették a Paviai Egyetem Általános Patológiai Tanszékének vezetőjévé. Laboratóriumában dolgozott többek között Adelchi Negri, akiről a Negri-testeket elnevezték, és Emilio Veratti, a szarkoplazmatikus retikulum leírója.

1906-ban orvosi Nobel-díjat kapott Santiago Ramón y Cajallal közösen "az idegrendszer felépítésére vonatkozó kutatásainak elismeréseképpen".

1918-ban vonult nyugdíjba. 1926. január 21-én, Paviában halt meg. Publikációinak gyűjteményét Opera Omnia címen adták ki.

Felfedezései[szerkesztés]

Camillo Golgi rajza egy ezüst-nitráttal megfestett hippokampuszról.
  • Golgi-festés - A festés során az ezüst-nitrát kálium-dikromáttal (K2Cr2O7) reagál, az ezüst-kromát részecskék pedig kötődnek a neuron membránjához. Ennek eredményeképpen fekete csapadék teszi láthatóvá a sejttestet annak axonjával és dendritjeivel együtt, így tiszta, kontrasztos, fekete képet kaphatunk az idegsejtről sárgás háttéren. Az egyes neuronok láthatóvá tétele végül elfogadtatta az idegsejtek addig csak feltételezett létét.
  • Golgi-féle ínorsó - Egy ínban található, izomfeszülést figyelő receptort is felfedezett, amely a nevét viseli.
  • Golgi-készülék - Az általa kidolgozott festési eljárásnak köszönhetően azonosította a később róla elnevezett membránrendszert, az eukarióta sejtek fontos elemét.
  • Veseműködés - Ő mutatta ki először, hogy a nefron disztális tubulusa végül visszakanyarodik abba a glomerulusba, ahonnan kiindult.(Annotazioni intorno all'Istologia dei reni dell'uomo e di altri mammifieri e sull'istogenesi dei canalicoli oriniferi. Rendiconti R. Acad. Lincei 5: 545-557, 1889.)

Kitüntetései[szerkesztés]

Források[szerkesztés]