Kálium-dikromát
| Kálium-dikromát | |||
Kálium-dikromát | |||
A kálium-dikromát elemi cellája | |||
| IUPAC-név | Kálium-dikromát(VI) | ||
| Más nevek | Kálium-bikromát | ||
| Kémiai azonosítók | |||
|---|---|---|---|
| CAS-szám | 7778-50-9 | ||
| PubChem | 24502 | ||
| ChemSpider | 22910 | ||
| EINECS-szám | 231-906-6 | ||
| KEGG | C15227 | ||
| ChEBI | 53444 | ||
| RTECS szám | HX7680000 | ||
| InChIKey | KMUONIBRACKNSN-UHFFFAOYSA-N | ||
| UNII | T4423S18FM | ||
| Kémiai és fizikai tulajdonságok | |||
| Kémiai képlet | K2Cr2O7 | ||
| Moláris tömeg | 294,19 g/mol | ||
| Megjelenés | Narancssárga-vörös, kristályos, szilárd | ||
| Sűrűség | 2,676 g/cm³ (α-módosulat) 2,10 g/cm³ (β-módosulat)[1] | ||
| Olvadáspont | 397,5 °C (α-módosulat) 89 °C (β-módosulat)[1] | ||
| Forráspont | 500 °C bomlik[1] | ||
| Oldhatóság (vízben) | 123 g/l, 20 °C[1] | ||
| Kristályszerkezet | |||
| Kristályszerkezet | Triklin (α-módosulat, < 241,6 °C) | ||
| Koordinációs geometria | Tetraéderes (krómatomnál) | ||
| Termokémia | |||
| Std. képződési entalpia ΔfH | -2033 kJ/mol | ||
| Standard moláris entrópia S | 291,2 J.K‒1.mol‒1 | ||
| Veszélyek | |||
| EU osztályozás | Nagyon mérgező (T+) Oxidáló (O) Veszélyes a környezetre (N) Karcinogén (kat. 2) Mutagén (kat. 2)[1] | ||
| R mondatok | R45, R46, R60, R61, R8, R21, R25, R26, R34, R42/43, R48/23, R50/53[1] | ||
| S mondatok | S53, S45, S60, S61[1] | ||
| Lobbanáspont | Nem gyúlékony | ||
| LD50 | 25 mg/kg (patkány, szájon át) 14 mg/kg (nyúl, bőrön keresztül)[1] | ||
| Rokon vegyületek | |||
| Azonos kation | Kálium-kromát Kálium-molibdát Kálium-volframát | ||
| Azonos anion | Ammónium-dikromát Nátrium-dikromát | ||
| Rokon vegyületek | Kálium-permanganát | ||
| Ha másként nem jelöljük, az adatok az anyag standardállapotára (100 kPa) és 25 °C-os hőmérsékletre vonatkoznak. | |||
A kálium-dikromát (vagy kálium-bikromát) egy szervetlen vegyület, a szabad állapotban nem ismeretes dikrómsav káliumsójának tekinthető. A képlete K2Cr2O7. Narancsvörös színű kristályokat alkot. Íze fanyar, fémes. A vizes oldata enyhén savas kémhatású. Erős méreg. Főként oxidálószerként és az analitikai kémiában alkalmazzák.
Kémiai tulajdonságai
[szerkesztés]A kálium-dikromát magas hőmérsékletre hevítve elbomlik, oxigén fejlődik.
Savak hatására krómsav szabadul fel belőle.
Szalmiákszesz (ammónium-hidroxid) hatására kálium-kromáttá alakul
- K2Cr2O7+2NH4OH = H2O+K2CrO4+(NH4)2CrO4
Erős oxidálószer, különösen savas kémhatású közegben. Jódot szabadít fel a kálium-jodidból. Króm(III)-vegyületekké alakul redukálószerek hatására, például kénsav jelenlétében kén-dioxid hatására króm(III)-szulfát keletkezik.
Élettani hatása
[szerkesztés]Erősen mérgező. Kis mennyiségben tüsszentést, orrvérzést, nagyobb mennyiségben hányást, szédülést hidegrázást okozhat. A bőrrel érintkezve fekélyeket okozhat, rákkeltő (karcinogén).
Előállítása
[szerkesztés]A kálium-dikromát gyártása krómvaskőből (Cr2O3 · FeO) indul ki. Ezt égetett mésszel keverik és izzítják, és így kalcium-kromátot nyernek. Ezt kálium-karbonáttal kálium-kromáttá alakítják.
A kalcium-karbonátot leszűrik, majd a kálium-kromátot az oldat megsavanyításával kálium-dikromáttá alakítják.
A sót végül kikristályosítják az oldat bepárlásával.
Felhasználása
[szerkesztés]Fa pácolására, illetve bőrcserzésre használják. A szerves vegyiparban oxidálószer. Az analitikai kémiában a bárium és az ólom sóinak, illetve a hidrogén-peroxid kimutatására használják. Hidrogén-peroxiddal ugyanis kénsav jelenlétében sötétkék színű CrO5-dá alakul. Régebben alkoholszondákban is használták, mert kénsav jelenlétében alkohol hatására króm(III)-szulfát keletkezik, amely zöld színű.
Források
[szerkesztés]- Erdey-Grúz Tibor: Vegyszerismeret