Ugrás a tartalomhoz

Standard képződési entalpia

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából

A standard képződési entalpia (jelölése: ΔfH) egy vegyület referenciaállapotú elemeiből való képződésének standard reakcióentalpiája[* 1]. A referenciaállapotú elemek standard képződési entalpiája definíció szerint nulla. Mértékegysége a joule (J).

Általában egy mól anyagra vonatkoztatva használják, ennek a mennyiségnek a pontos megnevezése standard moláris képződési entalpia, mértékegysége J/mol. Értékét legtöbbször arra az állapotra adják meg, amelyen az adott anyag átlagos környezeti feltételek közt előfordul.

Értelmezése

[szerkesztés]

Példaképpen a nátrium-klorid képződése a következő lépésekből tevődik össze.

Na(s) + (1/2)Cl2(g) → NaCl(s)
  1. A nátrium atomokra bomlásának hőmennyisége
  2. A nátrium egyszeres ionizációja (a légnemű nátriumra vonatkoztatva)
  3. A klórnak atomokra bomlásának hőmennyisége
  4. A klóratomok affinitásának hőmennyisége
  5. A termék kristályosodásának hőmennyisége (a kristályrács kötéseinek energiája)

A pozitív és negatív hőmennyiségek előjeles összege a képződéshő.

Számítása

[szerkesztés]

A kémiai elemek legstabilabb állapotában a képződéshő értéke nulla. Ez az érték a jód esetében az alábbi:

I2 gőz : ΔfH= 0 kJ/mol
I2 szilárd: ΔfH =+62 kJ/mol

Átlagos környezeti körülmények között a jód szublimál. Ezért a különbség a jód moláris szublimációs hője.

Megjegyzések

[szerkesztés]
  1. Nem tévesztendő össze a szabadentalpiával