Kálium-jodid

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Kálium-jodid
Potassium iodide.jpg Potassium-iodide-3D-ionic.png
Általános
Magyar név Kálium-jodid
IUPAC név Potassium iodide
Egyéb nevek
Képlet \mathrm{KI}\,\!
Moláris tömeg 166,00 g/mol
Megjelenés Fehér kristályok
CAS-szám [7681-11-0]
EINECS (EG) szám 231-659-4
EG-Index szám
Tulajdonságok
Sűrűség és halmazállapot 3,13 g/cm3 (20 °C), szilárd
Oldhatóság vízben 1430 g/l (20 °C)
Olvadáspont 686 °C (959 K)
Forráspont 1330 °C (1603 K)
Szerkezet
Kristályszerkezet
Fizikai állandók
Képződéshő 328 kJ/mol
Moláris hőkapacitás 51,6 J/(mol·K)
Veszélyességi jellemzők
EU osztályozás Nem veszélyes
R-mondatok -
S-mondatok -
Lobbanáspont nem gyúlékony
RTECS szám TT2975000
Rokon vegyületek
Azonos anion Jodidok
Azonos kation A kálium vegyületei
A táblázatban SI mértékegységek szerepelnek.
Ahol lehetséges, az adatok
normálállapotra (0°C, 100 kPa) vonatkoznak.
Az ezektől való eltérést egyértelműen jelezzük.

A kálium-jodid (KI, INN: Potassium iodide) egy kristályos só, amit a fényképészetben és a sugárkezelések során használnak. Fontos jodidforrás, mivel kevésbé nedvszívó (higroszkópos) mint a nátrium-jodid, ezért könnyebb vele dolgozni. Viszont erősen nedvszívó, ha kálium-karbonát, kálium-jodát vagy nátrium-jodid szennyezést tartalmaz. Kocka alakú kristályokat alkot. Színtelen vegyület, nagyon jól oldódik vízben. Metanolban jól, etanolban kevésbé jól oldódik.

A VIII. Magyar Gyógyszerkönyvben Kalii iodidum néven hivatalos. ATC-kódjai: R05CA02, S01XA04 és V03AB21.

Kémiai tulajdonságai[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A KI hő vagy fény hatására vagy hosszabb ideig nedves levegőn állva megsárgulhat, mert a jodid jóddá oxidálódik.

A kálium-jodid oldat jódoldat készítésére használható, mert kálium-jodid oldatban a jód oldódik. Az oldatban a következő reakció játszódik le:

\mathrm{I_2 + I^- \rightleftharpoons I_3^-}

A keletkező KI3 vízben jól oldódik. Barna színű, bomlékony vegyület, könnyen jód szabadul fel belőle. A kálium-jodidos jódoldat, vagy más néven Lugol-oldat a legtöbb esetben úgy viselkedik, mintha a jód vizes oldata volna.

A kálium-jodid vizes oldatából a bróm vagy a klór elemi jódot tesz szabaddá. Erősen savas közegben klór hatására kálium-kloriddá és jód-kloriddá alakul.

\mathrm{KI + Cl_2 \rightarrow KCl + ICl}

A klóros víz a kálium-jodidot semleges kémhatású oldatban jódsavvá bontja el. Ha vizes oldatban ózonnal reagál, jód szabadul fel belőle:

\mathrm{2 \ KI + O_3 + H_2O \rightarrow O_2 + I_2 + 2 \ KOH}

Ha hidrogén-peroxiddal reagál, először jód és kálium-hidroxid keletkezik, majd a képződő kálium-hidroxid jelenlétében kálium-jodáttá oxidálódik.

\mathrm{2 \ KI + H_2O_2 \rightarrow I_2 + 2 \ KOH}
\mathrm{3 \ I_2 + 6 \ KOH \rightarrow KIO_3 + 5 \ KI + 3 \ H_2O}

Kálium-permanganát hatására semleges lúgos közegben szintén kálium-jodáttá oxidálódik.

Előállítása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Előállításakor először jódot oldanak kálium-hidroxid oldatban, majd a keletkező oldatot bepárolják. A reakcióban kálium-jodid mellett kálium-jodát is képződik, ezt szénnel való hevítéssel távolítják el.

\mathrm{6 \ KOH + 3 \ I_2 \rightarrow 5 \ KI + KIO_3 + 3 H_2O}
\mathrm{2 \ KIO_3 + 3 \ C \rightarrow 2 \ KI + 3 \ CO_2}

Felhasználása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A kősóhoz a golyva megelőzése céljából kis mennyiségű kálium-jodidot kevernek. Az analitikai kémia felhasználja kémszerként. Tömény kálium-jodid oldat ezüst-nitrát-nyomok eltüntetésére használható, mert a keletkező ezüst-jodid feloldódik a kálium-jodid fölöslegében.

Nukleáris baleseteknél az esetleg környezetbe kikerült radioaktív jód a táplálékláncba jutva feldúsulhat a pajzsmirigyben, ez megakadályozható kálium-jodid szedésével, mivel a nagy mennyiségben bevitt nem sugárzó jód csökkenti az egyéb forrásokból a szervezetbe bejutó potenciálisan radioaktív jód felhalmozódását.

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Nyilasi János.szerk.: T. Balla Gizella: Szervetlen kémia. Gondolat Könyvkiadó, 339. o. ISBN 963-280-649-2 (1980) 
  • Erdey-Grúz Tibor.szerk.: Kertész Gyula: Vegyszerismeret I-II.. Műszaki Könyvkiadó, 784. o (1955)