Elizabeth Blackburn

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Elizabeth Blackburn
Nobel Laureate Elizabeth H. Blackburn (Medicine).jpg
Születési név Elizabeth Helen Blackburn
Született 1948. november 26. (69 éves)
Hobart
Ország Ausztrália
Egyesült Államok
Foglalkozása molekuláris biológus, biokémikus
Iskolái Melbourne-i Egyetem
Cambridge-i Egyetem
Díjak Orvostudományi Nobel-díj (2009)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elizabeth Blackburn témájú médiaállományokat.

Elizabeth Helen Blackburn (született: Hobart, 1948. november 26.) ausztrál-amerikai molekuláris biológus. 2009-ben Carol W. Greiderrel és Jack W. Szostakkal megosztva elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat, mert felfedezte a kromoszómák végeit védő telomereket megújító telomeráz enzimet.

Tanulmányai[szerkesztés]

Elizabeth Blackburn 1948. november 26-án született Tasmánia fővárosában, Hobartban. Szülei, Harold Blackburn és Marcia Jack Blackburn mindketten családorvosok voltak. Elizabeth második volt a hét gyermekük közül. Négy éves korában a család az észak-tasmániai Launcestonba költözött; itt járt óvodába és a Broadland House elemi lányiskolába. 1964-ben Melbourne-be költöztek tovább és itt fejezte be a középiskolát. A Melbourne-i Egyetemen folytatta tanulmányait, ahol 1970-ben biokémiából BSc, 1972-ben pedig MSc diplomát szerzett. Szakdolgozatának témája a glutamin lebontása volt a májban. Tanszékvezetője bemutatta régi ismerősének az Ausztráliába látogató, Nobel-díjas fehérjekémikus Frederick Sangernek, aki felajánlotta, hogy végezze cambridge-i laboratóriumában doktori kutatásait. A döntést megkönnyítette, hogy Blackburn nagynénje és nagybátyja orvosként Cambridge-ben praktizáltak. Angliai kutatásai során Blackburn a phiX 174 bakteriofág DNS-ét írta át több részletben RNS-sé, majd azokat összeillesztette és összehasonlította az eredeti DNS-genommal. 1975-ben megszerezte PhD fokozatát.

Még ugyanebben az évben férjhez ment a szintén molekuláris biológus John Sedathoz és követte őt az Egyesült Államokba, a Yale Egyetemre, ahol két évet töltött posztdoktori ösztöndíjjal Joseph Gall laboratóriumában. Gall a Tetrahymena thermophila csillós egysejtű nagy számban jelen levő minikromoszómáinak végeinek (az ún. telomer régió) szekvenciameghatározását bízta rá.

Munkássága[szerkesztés]

1977 végén férjével együtt San Franciscóba költözött, ahol Sedat a San Franciscó-i Kaliforniai Egyetemen (USCA) kapott tanársegédi állást. Blackburn egy ideig sikertelenül keresett munkahelyet, végül sikerrel megpályázott egy ösztöndíjat az USCA-n korábbi, telomeres munkája folytatására és röviddel később 1978 márciusában sikerült elhelyezkednie tanársegédként a Berkeley Egyetemen.

A kromoszómavégek, a telomerek iránt ekkor már egy ideje érdeklődtek a kutatók, mert a DNS-másolás sajátosságai miatt, a molekula minden lemásolásakor néhány bázissal megrövidült. Emiatt a testi sejtek csak bizonyos számú osztódásra képesek, utána elfogy a telomerjük és kromoszómájuk "védőkupak" híján instabillá válik. Sokak nézete szerint ez állt az öregedés hátterében is, hogy a sejtek nem voltak képesek osztódni többé. Nyilvánvaló volt, hogy a folyamatosan osztódó sejtekben, mint a tumorsejtek vagy az egysejtű organizmusok, a telomert valahogyan pótolni kell. Blackburn elképzelése az volt, hogy -legalábbis a Tetrahymena esetében - a CCCCAA szakaszok ismétlődéséből álló telomert egy speciális enzim hosszabbítja meg, de állítását nem tudta bizonyítani.

1984-ben egy mesterkurzust végző diáklány, Carol Greider segítségével hozzáfogott az enzim megkeresésének. Eleinte a telomerre tapadó fehérjekomplex tagjait próbálták szétválasztani és enzimaktivitást mérni rajtuk, de ez a megközelítés nem vezetett eredményre. Néhány hónapos hiábavaló próbálkozás után mesterségesen szintetizált, radioaktív oligonukleotidokkal próbálták megkeresni a rejtélyes fehérjét és ezzel a módszerrel Greider 1984 karácsonyán végül sikerrel járt: megtalálta a proteint és egyben kimutatta megfelelő enzimaktivitását is. Néhány hónapos további munka után, amely során kizárták eredményeik minden más értelmezését, Blackburn és Greider közzétette, hogy felfedezték a telomeráz enzimet, amely képes meghosszabbítani a kromoszómavégeket. A tudományos közvélemény lelkesen reagált, voltak akik egyenesen a rák gyógyszerét vagy az öregedés megállítását vizionálták. Bár csoda nem született, a két kutató felfedezése új fejezetet nyitott a rákkutatásban és a sejtélettanban.

Blackburnt 1986-ban a Berkeley professzorává nevezték ki és az év végén megszületett fia, Benjamin David is. 1990-ben átment az USCA mikrobiológiai és immunológiai tanszékére, amelyet ő vezetett 1993 és 1999 között.

1996 és 2001-között tagja volt a Nemzeti Bioetikai Tanácsadó Testületnek, amely az amerikai elnöknek nyújtott tudományos tanácsadást. 2002-ben nevezték az újonnan felállított testületbe. Blackburn nyíltan támogatta a humán embrionális őssejtkutatást, amelyet a Bush-kormányzat ellenzett. 2004-es felmentése nagy vihart kavart tudományos körökben, mert úgy értelmezték, hogy politikai okokból félreállították.

2009-ben Elizabeth Blackburn, Carol Greider és Jack Szostak (utóbbi élesztőgomba telomerjeit vizsgálta) fiziológiai Nobel-díjat kapott a telomeráz enzim felfedezésért.

Elismerései[szerkesztés]

2009 orvosi Nobel-díjasai: Carol W. Greider, Elizabeth Blackburn és Jack W. Szostak
  • 1988 Eli Lilly kutatói díj
  • 1990 a Nemzeti Tudományos Akadémia molekuláris biológiai díja
  • 1998 Ausztrália-díj
  • 1998 a Gairdner Alapítvány nemzetközi díja
  • 1999 Harvey-díj
  • 2000 az Amerikai Rákkutató Társaság G.H.A. Clowes-emlékdíja
  • 2001 a General Motors Rákkutató Alapítvány Alfred P. Sloan-díja
  • 2001 az Amerikai Sejtbiológiai Társaság E.B.Wilson-díja
  • 2003 Bristol-Myers Squibb-díj
  • 2004 Dr A.H. Heineken-díj
  • 2005 a Franklin Intézet Benjamin Franklin-érme
  • 2006 Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásért
  • 2006 a Peter Gruber Alapítvány genetikai díja
  • 2006 Wiley-díj
  • 2007 a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díja
  • 2008 L'Oréal-UNESCO díj a női kutatók számára
  • 2009 Paul Ehrlich és Ludwig Darmstaedter-díj
  • 2009 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj
  • 2010 Ausztrália-rend
  • 2012 az Amerikai Kémikusok Intézetének aranyérme
  • 2015 a Royal Society érme

Tagja az Amerikai Tudományos és Művészeti Akadémiának (1991), a brit Royal Society-nek (1992), az Ausztrál Tudományos Akadémiának (2007) és levelező tagja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának. Az Amerikai Rákkutató Társaság elnöke 2010-ben és az Amerikai Sejtbiológiai Társaság elnöke 1998-ban.

Források[szerkesztés]