Harald zur Hausen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Harald zur Hausen
Harald zur Hausen 01.jpg
Született 1936. március 11. (82 éves)
Gelsenkirchen
Állampolgársága német
Foglalkozása virológus
Iskolái Düsseldorfi Egyetem
Kitüntetései Orvostudományi Nobel-díj (2008)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Harald zur Hausen témájú médiaállományokat.

Harald zur Hausen (Gelsenkirchen, 1936. március 11.) német virológus. 2008-ban Luc Montagnier-vel és Françoise Barré-Sinoussival megosztva elnyerte az orvosi Nobel-díjat, mert felfedezte, hogy a papillómavírusok méhnyakrákot okoznak.

Tanulmányai[szerkesztés]

Harald zur Hausen 1936. március 11-én született az észak-rajna-vesztfáliai Gelsenkirchen városában. A második világháborút gyerekként élte át, a várost súlyos bombatámadások értek, de családtagjai túlélték a háborút. Elemi iskolai tanulmányait így is csak hiányosan végezhette, emiatt 1946-ban, a gimnázium első évében nehézségekkel küzdött. A család 1950-ben az alsó-szászországi Vechtába költözött, így Harald ott érettségizett 1955-ben a Gymnasium Antonianum-ban. A középiskola után a Bonni Egyetem orvosi szakára iratkozott be, de az első két évben eljárt a biológia szak előadásaira is. Ezután egy évig a Hamburgi Egyetemen, majd a Düsseldorfi Egyetemen folytatta tanulmányait; az utóbbi helyen kapta meg orvosi diplomáját 1960-ban.

Pályafutása[szerkesztés]

Zur Hausen kutatói pályát akart folytatni, de szerette volna, ha van orvosi praktizálási engedélye, ezért két évig különböző klinikákon kórházi gyakorlaton vett részt. Ennek végeztével segédmunkatársként kezdett el dolgozni a Düsseldorfi Egyetem orvosi mikrobiológiai tanszékén. A vírusok által indukált kromoszómaváltozásokat kutatta, de emellett megtanulta a baktériumokkal és vírusokkal végzett laboratóriumi munka alapjait is.

1965 decemberében Werner és Gertrude Henle virológus házaspár meghívására az Egyesült Államokba utazott és laboratóriumukban dolgozott a philadelphiai gyermekkórházban. Zur Hausen eleinte a nem sokkal korábban felfedezett Epstein-Barr vírussal (EBV) dolgozó csapat munkájába kapcsolódott be, diagnosztikai teszteket fejlesztettek ki a vírusra és felmérték elterjedtségét különböző kórképekben. Később, mivel nem ismerte még elég jól a molekuláris biológiai módszereket, egy ismertebb kórokozó, az adenovírus-12 által indukált kromoszómaaberrációkat vizsgálta.

1969-ben Eberhard Wecker, a Würzburgi Egyetem virológiai intézete vezetőjének meghívására visszatért Németországba. Saját laboratóriumában és csapatával az EBV előfordulását vizsgálta a Burkitt-limfóma tumoros sejtjeiben és kimutatta, hogy a vírus-DNS a legtöbb sejtben megtalálható, vagyis feltételezhető volt, hogy a tumort az EBV okozza. 1973-ban felfedezte, hogy a vírus a szájüregi tumorok sejtjeiben is előfordul.

Az onkogén papillómavírusok felfedezése[szerkesztés]

1972-ben kinevezték az Erlangen-Nürnbergi Egyetem akkor alapított Klinikai Virológiai Intézetének élére. A költözéssel együtt új kutatási témát is választott, a méhnyakrákos esetek esetleges kórokozóját próbálta megtalálni. Első gyanúsítottja a herpesz szimplex vírus-2 (HSV-2) volt, de a vírust nem tudta kimutatni a tumorszövetből. Az orvosi irodalmat tanulmányozva talált néhány esetet, amikor az amúgy ártalmatlan genitális szemölcsök rosszindulatú pikkelysejtes karcinómákká alakultak át. Az ismert volt, hogy a szemölcsöket papillómavírusok okozzák, így elindította papillómavírus-felmérő programját. Első eredményei alapján rájött, hogy a vírusoknak igen sok változata képes megfertőzni az embert.

1977-től a Freiburgi Egyetem virológiai intézetének igazgatójaként folytatta pályafutását. Korábbi csapatának nagy része ide is követte és két évvel később két munkatársa, Lutz Gissmann és Ethel-Michele sikeresen izolálta és klónozta a humán papillómavírus-6-ot (HPV-6). Ennek alapján azonosították a HPV-11-et, amelyet már méhnyakrákból is kimutattak és a teszt eredménye arra utalt, hogy más, hasonló vírusok is jelen lehetnek benne. Ennek alapján 1983-ban izolálni tudták a HPV-16-ot, a következő évben pedig a HPV-18-at. Előbbit a méhnyakrákos biopsziák 50%-ában, a másodikat 20%-ában megtalálták. Azt is felfedezték, hogy a vírus két génje, az E6 és E7 minden tumorsejtben működik. Munkájuk lehetővé tette, hogy a későbbiekben hatékony védőoltást fejlesszenek ki a méhnyakrák kórokozói ellen.

Freiburgi évei alatt zur Hausen a papillómavírus-program mellett felfedezte, hogy forbolészterekkel aktiválni lehet a látens Epstein-Barr vírust és más herpeszvírusokat és afrikai cerkófból izolált egy új poliómavírust, amely ellen az emberi vérszérumok 20%-a antitesteket tartalmazott (vagyis korábban már találkoztak vele). Ezen kívül saját bőréből izolálta az adenoasszociált vírus 5-ös változatát.

Zur Hausent 1983-ban kinevezték a heidelbergi Német Rákkutató Központ tudományos igazgatójává. Kutatásszervezői munkája mellett igyekezett laboratóriumi tevékenységét is folytatni; többek között azokat a tényezőket vizsgálta, amelyek a hámsejtekben megakadályozhatják az onkogének működését.

2003-ban nyugdíjba vonult, de megtartott egy laboratóriumot az intézetben és emellett 2000-től elvállalta a International Journal of Cancer főszerkesztői posztját. 2008-ban a papillómavírusok méhnyakrákban okozott szerepének felfedezéséért fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjban részesült. Zur Hausen a díj felét kapta; a másik fele a HIV-et felfedező Luc Montagnier-nek és Françoise Barré-Sinoussinak jutott.

Elismerései[szerkesztés]

A 2008-as orvosi Nobel-díj kitüntetettjei: Luc Montagnier, Françoise Barré-Sinoussi és Harald zur Hausen
  • 1975 Robert Koch-díj
  • 1986 a General Motors Rákkutatási Alapítvány Charles S. Mott-díja
  • 1986 Német Rákkutatási Díj
  • 1994 Paul Ehrlich és Ludwig Darmstaedter-díj
  • 1996 Ernst Jung-díj
  • 1996 Jacob Henle-érem
  • 1999 Charles Rodolphe Brupbacher Rákkutatási Díj
  • 2004 a Német Szövetségi Köztársasági Érdemrend nagykeresztje (2009-ben a csillaggal)
  • 2005 Mahidol herceg-díj (Thaiföld)
  • 2006 William B. Coley-díj
  • 2006 Raymond Bourgine-díj
  • 2006 Baden-Württembergi Tartományi Érdemrend
  • 2007 Loeffler Frosch-érem
  • 2007 Német Ráksegítő Díj
  • 2007 Johann Georg Zimmermann-érem
  • 2007 a Warren Alpert Alapítvány díja
  • 2008 a Gairdner Alapítvány nemzetközi díja
  • 2008 az Amerikai Rákkutató Társaság életműdíja
  • 2008 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj
  • 2011 Du Cungming-díj (Tajvan)
  • 2012 Ernst Wertheim-díj

Chicago, Umeå, Prága, Salford, Helsinki, Erlangen-Nürnberg, Würzburg és Jeruzsálem egyetemei a díszdoktorukká választották. Rendes tagja a Heidelbergi Tudományos Akadémiának, a Leopoldina Tudományos Akadémiának (2003-2009 között alelnöke is), az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának és tiszteletbeli tagja a Magyar Tudományos Akadémiának.

Családja[szerkesztés]

Harald zur Hausen 1964-ben vette feleségül a szintén virológus Ethel-Michele de Villiers-t. Három fiuk született: Jan Dirk (1965), Axel (1967) és Gerrit (1977).

Források[szerkesztés]