Ugrás a tartalomhoz

Bengt Samuelsson

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Bengt Samuelsson
SzületettBengt Ingemar Samuelsson
1934. május 21.[1][2][3]
Halmstad
Elhunyt2024. július 5. (90 évesen)[4][5]
Mölle[6]
Állampolgárságasvéd
Foglalkozásabiokémikus
Iskolái
Kitüntetései
  • Louisa Gross Horwitz-díj (1975)[7]
  • Albert Lasker Award for Basic Medical Research (1977)[8]
  • Rosenstiel-díj (1980)[9]
  • Canada Gairdner International Award (1981)
  • Heinrich Wieland Prize (1981)
  • fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (1982)[10][11]
  • George M. Kober Lectureship (1982)[12]
  • Foreign Member of the Royal Society (1990. június 28.)[13]
  • a Madridi Complutense Egyetem díszdoktora (1991)
  • Sir Hans Krebs Medal (1998)
A Wikimédia Commons tartalmaz Bengt Samuelsson témájú médiaállományokat.
SablonWikidataSegítség

Bengt Ingemar Samuelsson (Halmstad, 1934. május 21.2024. július 7.) svéd biokémikus. 1982-ben Sune Bergströmmel és John Robert Vane-nel közösen elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok szerkezetének és bioszintézisének felderítéséért.

Tanulmányai

[szerkesztés]

Anders Samuelsson és Kristina Nilsson gyermekeként született. A középiskola elvégzése után a Lundi Egyetem orvosi szakára iratkozott be, ahol még diákként csatlakozott Sune Bergström biokémiai laboratóriumához, aki az élettani kémia professzora volt és akkor elsősorban az 1930-as években felfedezett prosztaglandinok izolálásával és kémiai-biológiai jellemzésével foglalkozott.

1958-ban Bergström a stockholmi Karolinska Intézetben lett kémiaprofesszor, ahová Samuelsson is követte és 1960-ban MSc, egy évvel később pedig orvosdoktori fokozatot szerzett. A Karolinska Intézetben Bergström mellett folytatta a munkát egyetemi adjunktusként. 1961-ben ösztöndíjjal egy évet a Harvard Egyetemen töltött, majd visszatért Bergström laboratóriumába, ahol egészen 1966-ig maradt.

Munkássága

[szerkesztés]
a prosztaglandin F2α szerkezete

Kutatási tevékenysége elsősorban a prosztaglandinok szerkezetének megfejtésére irányultak. A prosztaglandinok egy hormonszerű vegyületcsoport, amelyek az egész szervezetben képződnek, de felfedezésükkor úgy gondolták, hogy a prosztata termeli őket. Szerteágazó hatásaik vannak, a simaizmok összehúzódását vagy elernyedését okozzák, segítik a szervezet védekező mechanizmusait betegségek, fertőzések, fájdalom vagy stressz esetén. Bergström és Samuelsson felfedezte, hogy a prosztaglandinok bioszintézisében nagy szerepet játszik egy gyakori előfordulású telítetlen zsírsav, az arachidonsav; ennek alapján pedig kidolgozták a kémiai szintézis útját. Samuelsson jött rá, hogy az arachidonsav az általa endoperoxidoknak nevezett vegyületekké alakulva képezi végül a prosztaglandinokat.

Samuelsson 1967-ben a stockholmi Királyi Állatorvosi Főiskola tanára lett, de 1972-ben visszatért a Karolinska Intézetbe mint az orvostudomány és az élettani kémia professzora. 1973–1983 között ő volt az élettani kémia tanszék vezetője, 1978–1983 között pedig az orvosi kar dékánja. 1976-tól egy évig a Harvard Egyetemen és az MIT-n volt vendégprofesszor. 1983 és 1995 között ő töltötte be a Karolinska Intézet rektori posztját.

Önálló kutatásai során 1973-ban felfedezte a véralvadásban részt vevő prosztaglandinokat és tromboxánoknak nevezte el őket. Ő írta le a fehérvérsejtek által termelt leukotriéneket, amelyek az asztmás és anafilaxiás folyamatokban játszanak szerepet. Samuelsson és Bergström kutatásai nyomán megindult a prosztaglandinok klinikai alkalmazása az asztma, ízületi gyulladások, fekélyek, érrendszeri és nőgyógyászati problémák, menstruációs görcsök esetén és méhösszehúzó hatásukat használják fel a művi abortusz esetén is.

Elismerései

[szerkesztés]

Bengt Samuelsson, Sune Bergström és a brit John Robert Vane 1982-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a prosztaglandinok kutatásában elért eredményeikért. Samuelsson ezenkívül számos tudományos díjat kapott:

  • 1968 a Svéd Orvosi Társaság jubiluemi díja
  • 1970 az Oslói Egyetem Anders Jahres-díja
  • 1975 a Columbia Egyetem Louisa Gross Horwitz-díja
  • 1977 Albert Lasker-díj az orvostudományi alapkutatásért
  • 1980 Ciba Geigy Drew-díj
  • 1981 a bostoni Brandeis Egyetem Lewis S. Rosenstiel-díja
  • 1981 A Gairdner Alapítvány díja
  • 1981 a német Heinrich Wieland-díj
  • 1982 a Svéd Kémiai Társaság Bror Holmberg-érme
  • 1982 a kaliforniai Waterford Orvostudományi Díj
  • 1982 a Nemzetközi Allergológiai és Klinikai Immunológiai Társaság díja

Családja

[szerkesztés]

Bengt Samuelsson egyetemista korában ismerkedett meg leendő feleségével, Karin Bergsteinnel. Egy fiuk (Bo) és két lányuk (Elisabet és Astrid) született.

Források

[szerkesztés]

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Encyclopædia Britannica (angol nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  2. Brockhaus (német nyelven)
  3. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Josefin Grunér: Svenske Nobelpristagaren Bengt Samuelsson död (svéd nyelven). Schibsted, 2024. július 7. (Hozzáférés: 2024. július 7.)
  5. Bengt Samuelsson: 1934-05-21 / 2024-07-05. Dagens Nyheter. (Hozzáférés: 2024. július 17.)
  6. https://www.nytimes.com/2024/07/15/science/bengt-samuelsson-dead.html
  7. 1980 - 1967 Awardees (angol nyelven). Columbia Egyetem. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  8. 1977 Winners. Lasker Foundation
  9. Rosenstiel Award Winners (angol nyelven). Brandeis Egyetem. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  10. The Nobel Prize in Physiology or Medicine 1982 (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  11. Table showing prize amounts (angol nyelven). Nobel Alapítvány. (Hozzáférés: 2020. november 22.)
  12. Call for Nomination for the George M. Kober Medal and Lecture (angol nyelven). Association of American Physicians. (Hozzáférés: 2024. július 8.)
  13. List of Royal Society Fellows 1660-2007. Royal Society