Hans Spemann

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Hans Spemann
Hans Spemann nobel.jpg
Született 1869. június 27.
Stuttgart
Elhunyt 1941. szeptember 9. (72 évesen)
Freiburg
Állampolgársága német
SzüleiWilhelm Spemann
Foglalkozása embriológus
Munkáltató Albert Ludwig Egyetem, Freiburg
Iskolái
Kitüntetései Orvostudományi Nobel-díj (1935)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Hans Spemann témájú médiaállományokat.

Hans Spemann (Stuttgart, 1869. június 27.Freiburg, 1941. szeptember 9.) német embriológus. 1935-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat az embriológiai szervező hatás felfedezéséért.

Élete[szerkesztés]

Hans Spemann 1869. június 27-én született az akkor a Württembergi Királysághoz tartozó Stuttgartban. Első gyermeke volt Wilhelm Spemann könyvkiadónak és feleségének, Lisinka Hoffmannak. Az elemi és középiskolát szülővárosában végezte, 1888-tól pedig egy évet apja kiadójában dolgozott. 1889–1890 között elvégezte katonai szolgálatát, ezután kipróbálta a könyvkereskedőséget, majd 1891-ben beiratkozott a Heidelbergi Egyetemre, ahol orvostudományt tanult. 1893–94 telén a Lajos–Miksa Egyetem tanult Münchenben, 1894 tavaszától pedig az egyetem Zoológiai Intézetében kezdett dolgozni. Tanárai olyan tudósok voltak, mint Wilhelm Röntgen, Theodor Boveri vagy Julius Sachs. 1895-ben kapta meg a diplomáját, 1898-ban pedig előadói minősítést szerzett a Würzburgi Egyetemen. 1908-ban professzori kinevezést kapott a Rostocki Egyetem zoológiai tanszékén, 1914-ben pedig ő lett a berlini Kaiser-Wilhelm-Institut für Biologie igazgatóhelyettese. 1919-től Freiburg im Breisgau egyetemén dolgozott zoológiaprofesszorként, egészen 1935-ös visszavonulásáig.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Spemann kutatómunkája elsősorban a kísérletes embriológiára összpontosult. Egyik korai kísérletében sikeresen kettéválasztott egy kétsejtes gőteembriót, és mindkettőből egészséges állat fejlődött. Kimutatta, hogy többsejtes embriók esetében a kettéválasztás síkja is hatással van a két fél fejlődőképességére. Az általa kifejlesztett mikrosebészeti eljárásokkal (amelyekhez vágóeszközként a kislánya hajszálát is felhasználta) 1924-ben kimutatta, hogy a kétéltűembriók egyes részei más helyre átültetve a származási helyüknek megfelelő szervek szöveteinek kifejlődését indukálják. Ezeket ő szervezőközpontoknak nevezte, a jelenséget pedig indukciónak. Azt is felfedezte, hogy a környező szövet is befolyással van az átültetett szervezőközpontra, például a retinakezdeményt bőrszövetre ültetve, szemlencse képződött. Felfedezéséért 1935-ben neki ítélték az fiziológiai Nobel-díjat.

Spemann 1928-ban kétéltűsejtekben sikeres sejtmagátültetést hajtott végre és ezzel előfutárává vált a klónozási technikáknak.

Családja[szerkesztés]

Hans Spemann 1892-ben összeházasodott Clara Binderrel. Három fiuk és egy lányuk született.

Hans Spemann 1941. szeptember 9-én halt meg Freiburgban, szívroham következtében.

Források[szerkesztés]