Tadeus Reichstein
| Tadeus Reichstein | |
 | |
| Életrajzi adatok | |
| Született | 1897. július 20. Włocławek |
| Elhunyt | 1996. augusztus 1. (99 évesen) Bázel |
| Ismeretes mint | |
| Nemzetiség | lengyel |
| Állampolgárság | svájci[1] |
| Házastárs | Henriette Louise Quarles van Ufford |
| Iskolái | Zürichi Műegyetem |
| Iskolái | |
| Felsőoktatási intézmény | Eidgenössische Technische Hochschule |
| Pályafutása | |
| Munkahelyek | |
| Zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola | professzor |
| Bázeli Egyetem (Universität Basel) | professzor |
| Szakmai kitüntetések | |
| Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Tadeus Reichstein témájú médiaállományokat. | |
Tadeus Reichstein (Włocławek, 1897. július 20. – Bázel, 1996. augusztus 1.) lengyel születésű svájci vegyész, orvos, Nobel-díjas tudós.
Élete[szerkesztés]
Reichstein zsidó családban született Lengyelországban. Szülei Gastava Brockmann és az Isidor Reichstein volt. Kora gyermekkorát Kijevben töltötte, ahol édesapja mérnökként dolgozott. Tanulmányait egy bentlakásos iskolában kezdte Jénában.
Középiskolás volt, amikor családja Zürichbe költött. Itt végezte egyetemi tanulmányait a Műszaki Egyetemen. Itt 1920-ban szerzett diplomát, 1922-ben doktorált, majd 1930-tól 1938-ig a szerves kémia professzora volt.
1927-ben vette feleségül Henriette Louise Quarles van Uffordot, egy holland arisztokrata család lányát. Egy gyermekük született.
1938-tól a Bázeli Egyetem (Universität Basel) professzorává és a gyógyszerészeti intézet igazgatójává nevezték ki.
1933-ban – Norman Haworthtól függetlenül – előállította a C-vitamint. Tanulmányozta a növényi glikozidokat és 1953-1954-ben munkatársaival együtt izolálta és szerkezetvizsgálatnak vetette alá a mellékvesekéreg egyik hormonját, az aldoszteront.
A 30-as években Edward Calvin Kendall és Philip Showalter Hench kutatásaiba bekapcsolódva, velük együttműködve részt vett a mellékvesekéreg hormonjainak vizsgálatában, a kortizon izolálásában. Felfedezték a kortizon gyógyító hatását a rheumatoid arthritis (reumás ízületi gyulladás) kezelésében.[2]
1947-ben díszdoktori címet kapott a párizsi Sorbonne-on.
1950-ben a mellékvesekéreg-hormonok szerkezetének és biológiai hatásának tanulmányozásáért Reichstein Henchcsel, Kendall-lel orvosi Nobel-díjat kapott.
1994-ben tagja lett az angol Tudományos Akadémiának.
1996-ban halt meg 99 éves korában Bázelben, Svájcban.
Érdekességek[szerkesztés]
- Royal Society (Királyi Természettudományos Társaság) 1952-ben tagjai közé választotta.[3]
- 1968-ban Copley-éremmel díjazták.
- Reichstein volt a leghosszabb életű Nobel-díjas halálának időpontjában, ez megváltozott 2008-ban, amikor Rita Levi-Montalcini 103 éves korában hunyt el.
Irodalom[szerkesztés]
- Vészits Ferencné (szerk.): A Nobel-díjasok kislexikona (Gondolat Könyvkiadó, Budapest, 1977) ISBN 9632800443
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ 1959-ben kapta meg a svájci állampolgárságot.
- ↑ Kémiatörténeti naptár - Chemonet. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- ↑ List of Fellows of the Royal Society: 1660 – 2007. (Hozzáférés: 2014. március 1.)
Források[szerkesztés]
- História - Tudósnaptár: Tadeus Reichstein életrajza (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- Orvostörténet - InforMed: Reichstein, Kendall és Hench (magyar nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- NNDB: Tracking the entire world: Tadeus Reichstein (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
További információk[szerkesztés]
- Timeline of Nobel Prize Winners: Tadeus Reichstein életrajza (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- Jewish Virtual Library: Tadeus Reichstein bibliográfia (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
- Hormones: Tadeus Reichstein, co-winner of the Nobel Prize for Physiology or Medicine: On the occasion of the 110th anniversary of his birth in Poland (angol nyelven). (Hozzáférés: 2014. március 1.)
