Christiaan Eijkman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Christiaan Eijkman
Eijkman.jpg
Született 1858. augusztus 11.
Nijkerk
Elhunyt 1930. november 5. (72 évesen)
Utrecht
Állampolgársága holland
Nemzetisége holland
Foglalkozása orvos, fiziológus
Iskolái
  • Amszterdami Egyetem
  • Pasteur Institute
Kitüntetései Orvosi Nobel-díj (1929)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Christiaan Eijkman témájú médiaállományokat.

Christiaan Eijkman (Nijkerk, 1858. augusztus 11.Utrecht, 1930. november 5.) holland orvos és fiziológus. 1929-ben Frederick Hopkinssal közösen fiziológiai Nobel-díjat kapott, mert felfedezte, hogy a beriberit az egyoldalú táplálkozás okozza. Felismerése fontos előzménye volt a vitaminok felfedezésének.

Tanulmányai és munkahelyei[szerkesztés]

Christiaan Eijkman fiatal korában

Christiaan Eijkman 1858. augusztus 11-én született a hollandiai Nijkerkben, a helyi iskola igazgatójának, Christiaan Eijkmannak és feleségének, Johanna Alida Poolnak hetedik gyermekeként. Egy évvel később apját Zaandam új iskolájának igazgatójává nevezték ki és a család vele együtt költözött. Christiaan és testvérei is itt kezdték el tanulmányaikat. 1875-ben Christiaan beiratkozott az Amszterdami Egyetem katonaorvosi szakára, ahol elsősorban a gyarmatok számára képeztek egészségügyi szakembereket. 1883-ban kapta meg orvosi diplomáját; szakdolgozatát az idegek polarizációjáról írta.

Ugyanebben az évben elhagyta Hollandiát és Jávára utazott, ahol előbb Semarangban, majd a sziget déli partvidékén, Tjilatjap faluban és Szumátra nyugati részén dolgozott orvosként. Még Jáván maláriás lett és 1885-re annyira leromlott az állapota, hogy vissza kellett térnie Európába.

Amszterdamban előbb E. Forster laboratóriumában dolgozott, majd Robert Koch munkatársa volt Berlinben. Itt találkozott C. A. Pekelharinggal és C. Winklerrel, akiket a holland kormány a gyarmatokon dúló beriberi-járvány kivizsgálásával bízott meg és éppen Jávára készültek. Eijkman csatlakozott hozzájuk és rövidesen visszautazott a Kelet-Indiákra. 1887-ben Pekelharingot és Winklert visszahívták, de még elutazásuk előtt elérték a kormányzónál, hogy állandósítsák ideiglenes laboratóriumukat a batáviai katonai kórházban, amelynek vezetője Eijkman lett. Egyúttal kinevezték a Dokter Djawa School (a jávai orvosi főiskola) igazgatójává is; később ebből az intézményből lett az Indonéziai Egyetem.

Eijkman 1896-ig volt a laboratórium vezetője, ez alatt az idő alatt fontos megfigyeléseket tett. Megállapította, hogy a közhiedelemmel ellentétben a trópusokra költöző európaiak vére - legalábbis ami a vörösvértestek számát, a vérsüllyedést, a szérum- és víztartalmat illeti - nem változik meg. Megfigyelte, hogy az európaiak és a helybeliek anyagcseréje között nincs alapvető különbség; annak sebessége elsősorban a végzett fizikai munkától függ. Nem talált különbséget a légzési hatékonyságban, verejtékezésben vagy a testhőmérséklet szabályozásában sem. Ezáltal sikerült megcáfolnia azt a nézetet, hogy a mérsékelt övről Jávára érkezőknek bizonyos ideig akklimatizálódniuk kell a trópusi éghajlathoz.

A beriberi okának felfedezése[szerkesztés]

Eijkmannak sikerült áttörést elérnie a beriberi kutatásában is (ami kiküldetésének fő célja volt), bár sikerét egyaránt köszönhette jó megfigyelőképességének és a szerencsének. Észrevette, hogy laboratóriumi csirkéi a beriberi tüneteit mutatják, mikor étrendjüket megváltoztatták és néhány hónapig a katonai fejadagokból megmaradt rizzsel etették őket. Amikor az új szakács megtagadta, hogy hadsereg rizsét civil állatoknak adják és a piacon vásároltak rizst, a csirkék gyorsan helyrejöttek. A különbség abban volt, hogy a hadsereg hántolt rizst használt, míg az újfajta táp hántolatlan volt. Eijkman sokáig azt feltételezte, hogy a hántolás során elvész valamilyen antitest (ő ezt antiberiberi faktornak nevezte), amely a beriberit ténylegesen okozó baktérium toxinját semlegesíti, csak később barátkozott meg a gondolattal, hogy a tüneteket egy, a szervezet számára fontos komponens hiánya okozza.

Rossz egészségi állapota miatt nem tudta folytatni kutatásait és vissza kellett térnie Hollandiába. Barátjának, Adolphe Vordermannak sikerült megerősítenie, hogy kapcsolat van a beriberi és hántolatlan rizs között, és a későbbiekben kiderítették, hogy a hiányzó faktor a B1-vitamin, a tiamin. A vitaminok felfedezéséhez való hozzájárulásáért Christiaan Eijkmannt (és Frederick Hopkinst) 1929-ben fiziológiai Nobel-díjjal jutalmazták.

Kései évei[szerkesztés]

Christiaan Eijkman (Jan Pieter Veth képe, 1923)

1898-ban az Utrechti Egyetem higiéniai és törvényszéki orvostani professzora lett. Figyelmét bakteriológiai kutatásaira fordította és kidolgozott egy erjesztéses módszert, amivel meg tudta állapítani a víz ürülékkel való szennyezettségét. Fontos megfigyeléseket tett a baktériumkolóniák növekedési ütemét és az azt befolyásoló külső tényezőket illetően.

Sokat foglalkozott higiéniai problémákkal, az ivóvízellátással, lakóhelyi és iskolai tisztasággal, a testedzés propagálásával. Küzdött az alkoholizmus és a tüdővész terjedése ellen.

Családja[szerkesztés]

Eijkman 1883-ban, még jávai útja előtt vette feleségül Aaltje Wigeri van Edemát, aki három évvel később meghalt. 1888-ban Batáviában újból megházasodott, Bertha Julie Louise van der Kempet vette el. Egy fiuk született, Pieter Hendrik, aki maga is orvos lett.

Christiaan Eijkman hosszas betegség után, 1930. november 5-én halt meg Utrechtben.

Emlékezete[szerkesztés]

Tiszteletére az indonéz kormány Eijkman Molekuláris Biológiai Intézetnek nevezte el azt a laboratóriumot, amelynek egykor vezetője volt.

Külső hivatkozások[szerkesztés]