Eric R. Kandel

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Eric R. Kandel
"Initiative für Bundeskanzler Werner Faymann" lädt zu "Wir reden über morgen" mit Nobelpreisträger Eric Kandel (9874062933).jpg
Született 1929november 7. (88 éves)
Bécs
Állampolgársága amerikai
Ország Ausztria
Egyesült Államok
Foglalkozása pszichiáter, neurofiziológus
Iskolái Harvard Egyetem
New York Egyetem
Díjak orvostudományi Nobel-díj (2000)

Eric R. Kandel az IMDb-n
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Eric R. Kandel témájú médiaállományokat.

Eric Richard Kandel (született: 1929. november 7., Bécs) osztrák-amerikai pszichiáter, neurofiziológus. 2000-ben Arvid Carlssonnal és Paul Greengarddal megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat "az idegrendszer szignáltranszdukciós folyamatainak felfedezéséért".

Tanulmányai[szerkesztés]

Eric Kandel 1929. november 7-én született Bécsben, galíciai eredetű zsidó családban. Apja, Hermann Kandel a Lemberg melletti Oleszkóban született, az első világháború alatt az osztrák hadseregben harcolt, majd a háború után Bécsben játékboltot nyitott. 1923-ban vette feleségül Eric anyját, a kolomijai származású Charlotte Zimelset. Eric abba az elemi iskolába járt, ahová öt évvel idősebb bátyja, Lewis is. 1938 tavaszán Németország annektálta Ausztriát és megkezdődtek a zsidóüldözések. A Kristályéjszaka során a boltjukat kifosztották. 1939 elején a családnak sikerült Belgiumba menekülnie, majd hajón New Yorkba utaznia, ahol Eric anyai nagyapja fogadta be őket. Hamarosan a saját lábukra álltak, Hermann Kandel előbb egy fogkefegyárban dolgozott, majd ruhaboltot nyitott.

Eric előbb a nagyapjától majd egy brooklyni jesivában részesült vallásos oktatásban. A középiskolát az Erasmus Hall High School-ban végezte. Kandel történésznek készült és 1948-ban sikerült bejutnia a Harvard Egyetemre. Szakdolgozatának témája "Három német író: Carl Zuckmayer, Hans Carossa és Ernst Jünger viszonya a nemzetiszocializmushoz" volt. A Harvardon kezdte el érdekelni a tanulás és az emlékezés pszichológiája, különösen miután megismerkedett egyik csoporttársa, a szintén Bécsből menekült Anna Kris szüleivel, akik Freud pszichoanalízisét gyakorló orvosok voltak. Az ő hatásukra úgy döntött, hogy pszichiáter lesz és 1952-ben beiratkozott a New York-i Egyetem orvosi szakára. Orvosi tanulmányai során kezdett el neurofizológiai kísérleteket végezni és az agy biológiai működését tanulmányozni.

Munkássága[szerkesztés]

1956-ban megszerezte orvosi doktorátusát, egy évvel később pedig a National Institutes of Health (NIH) idegélettani laboratóriumában kezdett el dolgozni. Miután William Scoville és Brenda Milner leírt egy beteget, aki a hippokampusza eltávolítás után elvesztette emlékezetét, Kandel a hippokampusz piramissejtjeinek elektromos aktivitását kezdte kutatni. Bár érdekes ritmusszabályozó és gátló hatásokra bukkant, a memóriával kapcsolatosan nem sikerült előbbre jutnia. Egyúttal rájött, hogy az akkor alkalmazott módszerekkel nem lehet részletesen felmérni egy olyan rendkívül bonyolult szervet, mint az emberi agy.

1962-ben befejezte pszichiáteri rezidentúráját és párizsi tanulmányútja során rájött, hogy a kaliforniai tengeri nyúl (Aplysia californica) a maga kisszámú és nagy méretű idegsejtjeivel ideális modellszervezet a kutatásaihoz. 1965-ben közzétette első eredményeit, melyben bebizonyította, hogy a tanulás a szinaptikus kapcsolatok változásával jár.

1965-től a New York-i Egyetem élettani és pszichiátriai tanszékének tanára, 1974-től pedig a Columbia Egyetem professzora volt. Kimutatta a tengeri nyúl kopoltyúreflexének habituációját és annak élettani mechanizmusát. 1966-tól munkatársaival elkezdte a tanulás folyamán a neuronban végbemenő biokémiai változások vizsgálatát. 1972-ben bebizonyította, hogy a rövid távú memória kialakulása a ciklikus AMP termelődésével jár együtt. Két évvel később felfedezte, hogy ennek közvetlen kiváltó oka a szerotonin neurotranszmitter sejthez való kapcsolódása. 1980-ban Paul Greengarddal közösen kimutatták, hogy a szerotonin hatását a sejten belül más molekulákat foszforiláló protein-kinázok közvetítik. A 80-as években Kandel laboratóriuma azokat a fehérjéket kutatta, amelyek a rövid távú memóriákat hosszú távúakká változtatják.

Díjai[szerkesztés]

Eric Kandel (balra) és Donald S. Fredrickson, a NIH igazgatója (jobbra) 1978-ban

Eric R. Kandel 2000-ben - Arvid Carlssonnal és Paul Greengarddal közösen - megkapta az orvostudományi Nobel-díjat az idegsejten belüli szingnálátvitel felfedezéséért. Ezenkívül számos egyéb kitüntetésben részesült:

  • Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásért (1983)
  • A Gairdner Alapítvány nemzetközi díja (1987)
  • Nemzeti Tudományos Érem (1988)
  • Harvey-díj (1993)
  • Wolf-díj
  • Osztrák Tudományos és Művészeti Érdemrend (2005)
  • Bécs városának Viktor Frankl-díja (2008)
  • Az Osztrák Köztársasági Érdemrend ezüst nagykeresztje a csillaggal (2012)
  • Pour le Mérite

Tagja a Leopoldina Német Természettudományi Akadémiának (1989) és a Royal Societynek (2013).

Családja[szerkesztés]

Eric Kandel 1956-ban házasodott össze Denise Bystrynnel, akitől két gyermeke született: Paul (sz. 1961) és Minouche Kandel (sz. 1965).

Források[szerkesztés]