Julius Axelrod

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Julius Axelrod
Axelrod.jpg
Született
1912. május 30.[1]
New York[2][3][4][5]
Elhunyt
2004. december 29. (92 évesen)[6][1][7][8][9]
  • Rockville
  • Bethesda[10]
Állampolgársága
Foglalkozása
  • vegyész
  • neurológus
  • gyógyszerész
  • tudós
Iskolái
Kitüntetései fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj (Ulf von Euler, Bernard Katz, 1970)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Julius Axelrod témájú médiaállományokat.

Julius Axelrod (New York, 1912. május 30.Rockville, 2004. december 29.) amerikai biokémikus és farmakológus.

Életpálya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Tanulmányait New Yorkban a College of the City of New York-on és a helyi Egyetemen (1941) végezte. 1955-ben a George Washington Egyetemen doktorált. 1935-től 1946-ig az Ipari Egészségügyi Laboratóriumban vegyészként dolgozott, majd a Goldwater Memorial Hospital kutatási osztályára került. 1949-től a National Heart Institute, Bethesda, Maryland kémiai farmakológiai osztályának munkatársa lett. 1955-től a National Institute of Mental Health-ba, ahol a Klinikai Tudományok Laboratóriuma farmakológiai (gyógyszerészeti) részlegének vezetője lett.

Kutatási területei[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy olyan enzimet fedezett fel, amely lebontja a kémiai ingerületátvivő anyagokat az idegrendszerben, ha már nincs arra szükség, hogy idegi impulzusokat továbbítsanak.

Szakmai sikerek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

1970-ben Sir Bernard Katz angol biofizikussal és Ulf von Euler svéd fiziológussal megosztva fiziológiai és orvostudományi Nobel-díjat kapott.

Jegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]