Arvid Carlsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Arvid Carlsson
Arvid Carlsson 2011a.jpg
Született 1923. január 25.
Uppsala
Elhunyt 2018. június 29. (95 évesen)[1][2]
Göteborg
Állampolgársága svéd
SzüleiGottfrid Carlsson
Foglalkozása
Iskolái Lundi Egyetem
Kitüntetései
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Arvid Carlsson témájú médiaállományokat.

Arvid Carlsson (Uppsala, 1923. január 25.Göteborg, 2018. június 29.) svéd orvos, kutató. Legismertebb munkái a Parkinson-kórral kapcsolatosak. A dopamin neurotranszmitterrel kapcsolatos kutatásaiért megosztott Nobel–díjban (fiziológiai és orvostudományi kategória) részesült Eric R. Kandellel és Paul Greengarddal együtt.[8]

Életpályája[szerkesztés]

Carlsson Uppsala-ban született 1923-ban. Édesapja, Gottfrid Carlsson, történész, később a Lundi Egyetem történelem professzora. Carlsson a Lundi Egyetemen kezdte medikusi tanulmányait 1941-ben. 1944-ben részt vett a náci koncentrációs táborokból Svédországba menekített foglyok orvosi kivizsgálásában, amely akciót a svéd királyi család tagja, Folke Bernadotte szervezett.

Svédország semleges volt a második világháború alatt, ennek ellenére Carlson több évre megszakította a tanulmányait, mert katonai szolgálatot látott el. 1951-ben Ph.D fokozatot szerzett. Ezután a Lundi Egyetem professzora lett. 1959-ben lett a Göteborgi Egyetem professzora.

1957-ben Carlsson kimutatta, hogy a dopamin az agyban egy neurotranszmitter, és nem csak a noradrenalin egy előfutára, ahogy azt korábban gondolták.[9][10] Mialatt Carlsson munkatársa volt az Astra AB vállalatnak, ő és munkatársai kidolgozták a zimeldine piaci forgalmazását, amely az első antidepresszáns volt.[8]

Carlsson kifejlesztett egy módszert, mellyel ki lehet mutatni az agyi szövetekben lévő dopamin szintet. Kutatásai során azt találta, hogy a törzsdúcokban (bazális ganglion) – amely az agy, egy a mozgást befolyásoló fontos területe – a dopamin szint különösen magas.

Kimutatta, hogy ha állatoknak adnak rezerpint, akkor ez csökkenti a dopamin szintet és csökkenti a mozgás feletti kontrollt. A hatás hasonló volt a Parkinson-kór tüneteihez. Az állatoknak adott L-Dopa (Levodopa) szer után, a tünetek enyhültek. Ezek az eredmények alapján Parkinson- kórban szenvedő betegeknek adtak L-Dopát, és azt tapasztalták, hogy csökkenti a Parkinson- kór egyes tüneteit, a kór kezdeti stádiumában. Az L-Dopa az alap eszköze a Parkinson- kórban szenvedő betegek kezelésénél.[8]

A víz fluoridálásának ellenzése[szerkesztés]

Carlsson ellenezte az ivóvíz fluorizálását.[11][12] Részt vett Svédországban az ivóvízzel kapcsolatos vitákban és segített meggyőzni a kormányzatot abban, hogy belássa, a fluorizálás etikailag illegális. Azt gondolta, hogy a fluorizálás megsérti a farmakológiai elveket, és a gyógyszerelést az egyénekhez kell szabni.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Nobelpristagaren Arvid Carlsson är död (svéd nyelven)
  2. Arvid Carlsson: the 2000 Nobel Laureate in Medicine (angol nyelven)
  3. GRANTS AND AWARDS PROGRAM FACT SHEET. [2012. november 14-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2013. január 14.)
  4. Science Careers, 2013. május 3. (Hozzáférés: 2018. augusztus 14.)
  5. http://www.lundbeckfonden.com/nordisk-forskerpris.50.aspx
  6. http://www.nobelprize.org/nobel_prizes/medicine/laureates/2000/
  7. https://www.nobelprize.org/nobel_prizes/about/amounts/
  8. ^ a b c Barondes, Samuel H. (2003). „Better Than Prozac”, New York, 21–22, 39–40. o, Kiadó: Oxford University Press.  
  9. Arvid Carlsson, Margit Lindqvist, Tor Magnusson (1957. November). „3,4-Dihydroxyphenylalanine and 5-hydroxytryptophan as reserpine antagonists”. Nature 180 (4596), 1200. o. DOI:10.1038/1801200a0. PMID 13483658.  
  10. Abbott A (2007). „Neuroscience: the molecular wake-up call”. Nature 447 (7143), 368–70. o. DOI:10.1038/447368a. PMID 17522649. (Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 28.)  
  11. Fluoride in drinking water can cause cancer, Svenska Dagbladet (in Swedish)
  12. Torell P, Forsman B (1979. February). „[Arvid Carlsson's fluoride ponderings 1978]” (svéd nyelven). Tandlakartidningen 71 (3), 142–57. o. PMID 287207.  
  13. Bryson C. The Fluoride Deception, p. 240.

További információk[szerkesztés]