Arvid Carlsson

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arvid Carlsson
Arvid Carlsson 2011a.jpg
Göteborg Science Festival, 2011.
Született 1923. január 25. (91 éves)
Uppsala,  Svédország
Nemzetisége svéd
Foglalkozása orvos, kutató
Díjak 2000. Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj

Arvid Carlsson (Uppsala, 1923. január 25. –) svéd orvos, kutató. Legismertebb munkái a Parkinson-kórral kapcsolatosak. A dopamin neurotranszmitterrel kapcsolatos kutatásaiért megosztott Nobel–díjban (fiziológiai és orvostudományi kategória) részesült Eric Kandellel és Paul Greengarddal együtt.[1]

Életrajz[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carlsson Uppsala-ban született 1923-ban. Édesapja, Gottfrid Carlsson, történész, később a Lundi Egyetem történelem professzora. Carlsson a Lundi Egyetemen kezdte medikusi tanulmányait 1941-ben. 1944-ben részt vett a náci koncentrációs táborokból Svédországba menekített foglyok orvosi kivizsgálásában, amely akciót a svéd királyi család tagja, Folke Bernadotte szervezett.

Svédország semleges volt a második világháború alatt, ennek ellenére Carlson több évre megszakította a tanulmányait, mert katonai szolgálatot látott el. 1951-ben Ph.D fokozatot szerzett. Ezután a Lundi Egyetem professzora lett. 1959-ben lett a Göteborgi Egyetem professzora.

1957-ben Carlsson kimutatta,hogy a dopamin az agyban egy neurotranszmitter, és nem csak a noradrenalin egy előfutára, ahogy azt korábban gondolták.[2][3] Mialatt Carlsson munkatársa volt az Astra AB vállalatnak, ő és munkatársai kidolgozták a zimeldine piaci forgalmazását, amely az első antidepresszáns volt.[1]

Carlsson kifejlesztett egy módszert, mellyel ki lehet mutatni az agyi szövetekben lévő dopamin szintet. Kutatásai során azt találta, hogy a törzsdúcokban (bazális ganglion) – amely az agy, egy a mozgást befolyásoló fontos területe – a dopamin szint különösen magas.

Kimutatta, hogy ha állatoknak adnak rezerpint, akkor ez csökkenti a dopamin szintet és csökkenti a mozgás feletti kontrollt. A hatás hasonló volt a Parkinson-kór tüneteihez. Az állatoknak adott L-Dopa (Levodopa) szer után, a tünetek enyhültek. Ezek az eredmények alapján Parkinson- kórban szenvedő betegeknek adtak L-Dopát, és azt tapasztalták, hogy csökkenti a Parkinson- kór egyes tüneteit, a kór kezdeti stádiumában. Az L-Dopa az alap eszköze a Parkinson- kórban szenvedő betegek kezelésénél.[1]

A víz fluoridálásának ellenzése[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Carlsson ellenezte az ivóvíz fluorizálását.[4][5] Részt vett Svédországban az ivóvízzel kapcsolatos vitákban és segített meggyőzni a kormányzatot abban, hogy belássa, a fluorizálás etikailag illegális. Azt gondolta, hogy a fluorizálás megsérti a farmakológiai elveket, és a gyógyszerelést az egyénekhez kell szabni.[6]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. ^ a b c Barondes, Samuel H.. Better Than Prozac. New York: Oxford University Press, 21–22, 39–40. o (2003). ISBN 0-19-515130-5 
  2. Arvid Carlsson, Margit Lindqvist, Tor Magnusson (1957. November). „3,4-Dihydroxyphenylalanine and 5-hydroxytryptophan as reserpine antagonists”. Nature 180 (4596), 1200. o. DOI:10.1038/1801200a0. PMID 13483658.  
  3. Abbott A (2007.). „Neuroscience: the molecular wake-up call”. Nature 447 (7143), 368–70. o. DOI:10.1038/447368a. PMID 17522649. Hozzáférés ideje: 2008. szeptember 28.  
  4. Fluoride in drinking water can cause cancer, Svenska Dagbladet (in Swedish)
  5. Torell P, Forsman B (1979. February). „[Arvid Carlsson's fluoride ponderings 1978]” (Swedish nyelven). Tandlakartidningen 71 (3), 142–57. o. PMID 287207.  
  6. Bryson C. The Fluoride Deception, p. 240.

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]