Bernardo Houssay

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Bernardo Houssay
Bernardo Alberto Houssay nobel.jpg
Született 1887. április 10.
Buenos Aires
Elhunyt1971. szeptember 21. (84 évesen)
Buenos Aires
Ország Argentína
Foglalkozása fiziológus
Iskolái
  • Buenos Aires-i Egyetem
  • Colegio Nacional de Buenos Aires
Díjak Orvostudományi Nobel-díj (1947)
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Bernardo Houssay témájú médiaállományokat.

Bernardo Alberto Houssay (Buenos Aires, 1887. április 10.Buenos Aires, 1971. szeptember 21.) argentin fiziológus. 1947-ben Carl Corival és Gerty Corival megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat, mert felfedezte az agyalapi mirigy hormonjainak szénhidrátanyagcserében játszott szerepét. Ő volt az első latin-amerikai, aki természettudományos Nobel-díjban részesült.

Élete[szerkesztés]

Bernardo Alberto Houssay 1887. április 10-én született Buenos Airesben. Szülei, Dr. Albert Houssay ügyvéd és Clara Laffont, francia bevándorlók voltak. Egy magániskolába, a Colegio Británicóba járt, utána pedig rendkívül fiatalon, mindössze 14 évesen felvették a Buenos Aires-i Egyetem gyógyszerész szakára. 1904-ben megkapta a gyógyszerész diplomát, de ekkor már elkezdte tanulmányait ugyanazon egyetem orvosi szakán. 1907-ben, még diákként felvették az élettani tanszékre tanársegédi állásba, és itteni hipofíziskutatásai alapján írta meg díjnyertes orvosi szakdolgozatát. 1911-ben orvosdoktor fokozatot szerzett.

1910-ben az egyetem állatorvosi szakán tanári állást kapott. Ezzel párhuzamosan végezte orvosi kórházi gyakorlatát és 1913-ban az Alvear Hospital főorvosa lett. Ezenfelül 1915 és 1919 között a Nemzeti Közegészségügyi Intézet kísérletes élettani laboratóriumát is ő vezette. 1919-ben a Buenos Aires-i Egyetem élettanprofesszorának kérték fel. Ő szervezte meg az egyetem Élettani Intézetének alapítását, amely kutatásaival nemzetközi hírnévre tett szert. Houssay egészen 1943-ig betöltötte professzori és intézetigazgatói állást, de ekkor politikai aktivitása, a demokráciáért való kiállása miatt a puccsal hatalomra jutott katonai kormány leváltotta. Bár sok ajánlatot kapott külföldről, Argentínában maradt és a magánalapítványok által finanszírozott Instituto de Biología y Medicina Experimentalt vezette. Az 1945-ben kormányra került Juan Perón is mellőzte Houssayt, csak az 1955-ös új kormány rehabilitálta és visszaadta neki korábbi állását.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Szinte az élettan minden területén végzett kutatómunkát, de különös figyelmet fordított a belső elválasztású mirigyekre, ezen belül a hipofízisre. Legfontosabb felfedezése az volt, hogy az agyalapi mirigy elülső lebenyében termelt hormonok hatással vannak a szénhidrátok metabolizmusára és szerepük lehet a cukorbetegség kialakulásában. 1930-ban kimutatta, hogy az elülső lebeny kivonata diabétesz-szerű tüneteket okoz és, hogy a lebeny eltávolítása javítja a cukorbetegségben szenvedő kísérleti állatok állapotát.

Kutatta a vérkeringést és a légzést, tanulmányozta az immunrendszert, az idegrendszert, az emésztés folyamatát, a kígyó- és pókmérgeket. Mintegy 600 cikket és több könyvet közölt.

Kutatómunkáján felül részt vett az oktatásban és az argentin tudományos élet fejlesztésében.

Elismerései[szerkesztés]

Bernardo Houssay a szénhidrátanyagcserét illető felfedezéseiért 1947-ben, Carl Corival és Gerty Corival megosztva elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat. Ezenfelül 25 egyetem fogadta díszdoktorává, 15 egyetem tiszteletbeli tanárává, tagja volt 38 tudományos akadémiának és 16 biológiai, 7 élettani és 5 kardiológiai tudományos társulatnak. Számos ország kitüntetéseit is megkapta tudományos tevékenységéért.

Családja[szerkesztés]

Bernardo Houssay a vegyész Dr. Maria Angelica Catant vette feleségül, házasságukból három fiú származott, Alberto, Hector és Raul.

Bernardo Houssay 1971. szeptember 21-én hunyt el Buenos Airesben, 84 éves korában.

Források[szerkesztés]