Ugrás a tartalomhoz

Agyalapi mirigy

Ellenőrzött
A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Az agyfüggelékmirigy elhelyezkedése.
Az agyalapi mirigy a töröknyeregben. (Gray's Anatomy)

Az agyalapi mirigy (agyfüggelékmirigy) vagy hipofízis (hypophysis) az agy alapján található belső elválasztású mirigy. Régi neve turhamirigy (lat. glandula pituitaria), és az angol nyelvű irodalomban ma is ezt a szót használják (pituitary gland).

Felépítés

[szerkesztés]

Borsó nagyságú szerv (kb. 10-15 mm), amely a középső koponyagödörben, ezen belül is a töröknyeregben helyezkedik el. (Lásd koponya) A hipofízis egy nyélen keresztül kapcsolódik az agy állományában található hipotalamuszhoz, mintegy „függ az agyon” (innen az „agyfüggelékmirigy” elnevezés).

Két részből áll: a hátulsó neurohipofízis valódi idegszövet, míg az elülső adenohipofízis garathám eredetű mirigyszövet. A két rész között egy viszonylag érmentes pars intermedia található, mely emberben kevésbé fejlett.[1] Az adenohipofízis részei: pars tuberalis, elülső lebeny és közti lebeny; a neurohipofízis részei pedig: eminentia mediana, infundibulum-nyél és hátsó lebeny.

Hormonok

[szerkesztés]

A hátsó lebeny két hormont: oxitocint és vazopresszint (antidiuretikus hormon, ADH) tárol és ürít. Ezeket a hipotalamusz hozza létre. Az oxitocin a méh összehúzódását segíti elő a szülés során, ezenkívül szorongáscsökkentő és euforizáló hatása van (az intenzív oxitocin-felszabadulás felelős többek közt az orgazmusért), a vazopresszin pedig a szervezet folyadékháztartását szabályozza. A hátsó lebeny feladata még a hormonok raktározása is.

Az elülső lebenyben termelődnek:

A hipofízis betegségei

[szerkesztés]

A Hipofízis adenóma[2] az agyalapi mirigy jóindulatú daganatát jelenti. Lehet mikroadenóma (10 mm-nél kisebb) vagy makroadenóma (10 mm-nél nagyobb). Az adenómák jóindulatú daganatok, tehát rákos sejteket nem tartalmaznak, de egyértelműen kóros szövetszaporulatok. A hipofízis sokrétű működését felbolygatva képesek a hormonhatások miatt az életminőség rontására. Lassan növekednek, ám a hosszú évekig nem kezelt, és így nagyra növő adenómák, vagy az évekig kezeletlen Cushing-kór idővel halált okozhatnak. Hatásuk hormonzavar, agyi elváltozás, daganatos megbetegedés. Többek közt látásromlást, meddőséget okozhat. Éppen ezért fontos, hogy mindig megfelelően betartsák a betegek az orvosi utasításokat a gyógyulás vagy a minőségibb élet eléréséhez.

Fokozott működés

[szerkesztés]

A laktotrop hormon (LTH) fokozott termelésének jellegzetes tünete nőben a menstruációs ciklus zavara (esetleg teljes elmaradása), férfiban potenciazavarok és a mellek nőies elváltozása. A kóros tejelválasztás megindulása mindkét nemben jelentkezhet (nőkben természetesen gyakrabban), és sokszor ennek a hormonnak a túlműködése áll a férfi/női meddőség hátterében is.

A növekedési hormon túlműködése fiatalkorban (a hossznövekedés befejezte előtt) a gigantizmust hozza létre, ami kórosan magas hossznövekedést jelent.

Az akromegália külső tünetei

A későbbi kor jellegzetes betegsége az akromegália: a kezek, a lábfej növekszik, az arcvonások az orr, az állkapocs növekedése miatt eltorzulnak, a fogak közti rések kiszélesednek, nő a nyelv is. A jól látható tünetek mellett ez a kóros növekedés a belső szervekben is jelentkezik (szívnagyobbodás).

Az ún. Schwartz-Bartter-szindrómában az ADH hormon fokozott működése okozhat a folyadékfelvétellel nem arányos csökkent ürítést, ami akár vízmérgezéshez is vezethet, és súlyos elektrolitzavarral járhat.

Kórosan csökkent működés

[szerkesztés]

A hátsó lebeny hormonzavarai közül fontos gyakorlati jelentősége van az ADH csökkent termelésének. A hormon teljes vagy részleges hiánya az ún. diabetes insipidus. A folyadék-visszaszívást elősegítő hormon elégtelen termelésének a klinikai tünete a folyadékürítés nagyfokú emelkedése (6-8 liter, extrém esetben 12-16 liter vizelet), és az ezt másodlagosan követő ugyanilyen mértékű folyadékfelvétel. Érthető, hogy ilyen állapotokban kezelés nélkül a beteg teljes életvitele, munkája, pihenése, alvása lehetetlenné válik.

Jegyzetek

[szerkesztés]
  1. Hall, John E.; Guyton, Arthur C.. Textbook of medical physiology, 13th, Elsevier, 938. o. (2016). ISBN 978-1-4557-7005-2 
  2. Hipofízis adenóma. [2011. október 9-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2011. október 25.)

További információk

[szerkesztés]

Források

[szerkesztés]