Petefészek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petefészek
A jobboldali petefészek feltárva
A jobboldali petefészek feltárva

Latinul Ovarium
Szervrendszer Női nemi szervek
Elhelyezkedése A közös csípőverőér oszlási szögében
Artériák Artéria ovarica és az artéria uterina ágai
Vénák Együtt futnak az artériákkal
Nyirok Nyirokelvezetés a vénák mentén
Fejlődéstani eredete Plica genitalis

A női ivarmirigy, a petefészek (ovarium) páros szerv, a nemi érettség bekövetkeztéig nyugalomban van, ekkor a hipotalamo-hipofízeális rendszer serkentő gonadotróp hormonjainak (FSH, LH) hatására működni kezd, és női ivarsejteket (petesejt, ovum), valamint tüszőhormont és sárgatesthormont termelő belső elválasztású mirigy. Működése kb. 28 napos ciklusonként változik. Lásd: Menstruációs és ovarialis ciklus. Működése a változó korral megszűnik, állománya sorvad (menopausa).

Anatómiája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Mandula nagyságú képződmények a méh két oldalából nyíló petevezetékek végénél a kismedencében, a széles méhszalag hátsó lemezéhez hashártya-kettőzettel rögzítetten, a közös csípőverőér oszlási szögletében helyezkednek el. Felső és alsó pólusuk, valamint szabad és hashártya-kettőzeti szélük, és ezek között mérsékelt ellapultságuknak megfelelően két (medialis és lateralis) felszínük van. Mögöttük haladnak el a húgyvezetékek (ureter). A alsó pólusaikat méhtest tubaszögletéhez szalagszerű kötőszövetes köteg (ligamentum ovarii proprium) rögzítik. Felső pólusaikat egy kis szalag rögzíti a medencefalhoz (ligamentum suspensorium ovarii), ebben futnak fő erei. Felső pólusukra ráborul a méhkürt rojtos szélű, tölcsérszerű tágulata (infundibulum).

Emberi ovarium átmetszete egy teljesen kifejlett sárgatesttel (közeli fénykép)

Szöveti szerkezete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Alapállományát sejtdús kötőszövet képezi, ebbe ágyazva különböző érettségű tüszők láthatók. Megkülönböztethető egy belső főleg érfonatokat tartalmazó lazább velő-, és egy tömöttebb külső – tüszőket tartalmazó – kéregállomány. Ezek a tüszők termelik érésük során a tüszőhormont, majd a tüszőrepedés (ovuláció) - a petesejt kiszabadulása után - sárgatestté alakulva a sárgatesthormont. Ha a petesejt megtermékenyült, a sárgatest tovább nagyobbodik (terhességi sárgatest) és a terhesség első három hónapjában az általa termelt sárgatest-hormon biztosítja méhnyálkahártya fennmaradását és továbbfejlődését (ez a hullóhártya, decidua), ezzel a megtermékenyült pete méhen belüli beágyazódását és táplálását. Később a sárgatest szerepét a méhlepény veszi át. Ha nem következik be megtermékenyülés, akkor a méhfal nyálkahártyájának funkcionális rétege leválik és távozik a szervezetből. Lásd: menstruáció. A sárgatestek minden ciklus végén tönkremennek és fehér heges testté (corpus albicans) alakulnak. A petefészkek felszínét nem fedi hashártya, hanem köbhám borítja. Felszínük kezdetben sima, majd a sárgatestek elhegesedése miatti behúzódások miatt mindinkább egyenetlenné válik.

Emberi ovariális tüsző (a mutató a petesejtre mutat)

Tüszők és follikulus atrézia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Egy-egy petefészekben több százezer tüsző (folliculi ovarii) van, de számuk az életkorral csökken, mert egy részük tönkremegy (atretizál). A tüszők közül havonta (28 naponta; „holdhónaponként”) általában csak egy érik, és reped meg. Ez a peteérés (ovuláció). Minthogy a nő termékenységi időszaka általában 12 éves körüli kortól (az első tüszőrepedéstől, amelyet az első menstruációs vérzés, a menarche követ) többnyire 45–50 éves korig terjed, amikor a tüszőérés és a menstruációs ciklus megszűnik (menopauza). (Mivel az első tüszőrepedés hamarabb történik meg, mint a menstruáció, az első menstruáció előtti kb. két hét során is létrejöhet terhesség !) A több százezer tüsző többszörös biztosítékot jelent, hiszen az említett – ún. generációs – szakaszban mindössze 400–500 tüszőre volna szükség.

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Igen gazdag vérellátásuk van. Fő érkötegük (arteria és vena ovarica) magasan a hasüregi nagyerekből száll le. Ez azzal függ össze, hogy a petefészek szövettelepe kezdetben ebben a magasságban alakult ki, és csak a későbbi fejlődés során foglalta el kismedencei pozícióját. De ágakat kap a méh verőeréből közvetlenül és a méhkürt verőerén keresztül is. Vénái a verőerek mentén futnak. Emiatt rosszindulatú daganatai a vénákon keresztül is gyorsan képezhetnek távoli áttéteket.

Nyirokelvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A vérerek mentén.

Fejlődés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A testüreg (celoma) hátsó hasfali részének egy megvastagodásából (plica genitalis) fejlődnek ki.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Lampé László: Szülészet-Nőgyógyászat (Medicina kiadó Budapest 1987 ) ISBN 963-241-588-4
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing,

Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

Külső linkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • [1] Merck Online Medical Library: Female Reproductive System (angolul)
  • Blue Histology (angolul)