Petevezeték

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Petevezeték (méhkürt; tuba uterina)

A petevezeték, méhkürt (tuba uterina; salpinx) páros, csőszerű kismedencei szerv, amely a széles méhszalag felső szélén a petefészek közvetlen környezetéből a méh üregébe vezet. A tüszőrepedés (ovulatio) során a petfészekből kiszabadult petesejt ezen keresztül halad a méh ürege felé. A hímivarsejtek (spermium) ebbe felhatolva termékenyítik meg a petesejtet.

Anatómia[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hossza mintegy 10-13 cm. A kismedencében a széles méhszalag felső szélén megközelítőleg harántul fut. Oldalsó nyílása (ostium abdominale tubae uterinae) lényegében a hashártyüregbe (cavum peritonei) nyílik. Itt tölcsérszerűen kitágul (infundibulum tubae uterinae) és ráborul a petefészek felső pólusára. A tölcsér széle rojtos, egy rojt közbetlenül is tapad a petefészekhez. A tölcsértől a méh ürege felé haladva a petevezeték fokozatosan vékonyodik. Ennek megfelelően ampulláris (ampulla tubae uterinae), isztmikus (isthmus tubae uteinae) szakaszokat különböztetünk meg rajta. Utolsó szakasza már a méh falán halad keresztül (pars uterina), és a méh háromszögletű üregébe az üreg felső sarkainál szájadzik be (ostium uterinum tubae) A méhkürt nyálkahártyáján a nyákréteg a méhüreg irányába folyamatos áramlásban van. Ez, valamint a petevezeték falában lévő simaizomrétegek hullámszerűen tovahaladó (perisztaltikus) összehúzódásai biztosítják a kiszabadult petesejt vándorlását a méh ürege felé. Az áramlás irányítja hím ivarsejtek mozgását, amelyek aktív ostoros mozgással, az áramlással szemben haladva jutnak fel a petevezetéken. A nyákréteg áramlásának védő funkciója is van, megakadályozza a kórokozók felhatolását. A női hashártyaüreg ugyanis anatómiailag a hüvelyen, a méh nyakcsatornáján és a méhkürtön keresztül tulajdonképpen nyitott a külvilág felé, a nyakcsatornában lévő nyákcsap és nyákréteg áramlása zárja le funkcionálisan. Ezen a gátrendszeren a spermiumok – sajátos tulajdonságaiknak köszönhetően - át tudnak hatolni. (Esetenként sajnos bizonyos kórokozók is, mint pl. a kankó (tripper; gonorrhoea) kórokozói, aminek hashártyagyulladás a következménye.)

Falszerkezet[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A petevezeték szövettani képe

Belső felszínét redőzött nyálkahátya borítja. A redőzöttség annál erősebb, minél nagyobb az adott szakasz átmérője. A hámfelszín egyrétegű hengerhám, aminek sejtjei között csillós, csillótlan és nyáktermelő kehelysejtek találhatók. Hámszövet reagál a menstruációs ciklussorán bekövetkező hormonszint változásokra. Az ösztrogén hatás fázisa alatt magasabb, a progeszteron hatás fázisában alacsonnyabbá válik, csak a nyáktermelő kehelysejtek emelkednek jobban ki ("szögsejtek"). A hámfelszín alatti viszonylag vékony laza rostos kötőszövet képezi a redők alapvázát, és közvetlenül kapcsolódik a belső izomréteghez. Az izomréteg simaizomból áll, amelynek belső körkörös és külső hosszanti rétege között nincs éles határ. A simaizom biztosítja a petevezetéknek a méh irányába futó tovahaladó összehúzódásait.

Hashártyaviszonyok[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Hashártyával borított (intraperitoneális) szerv. A méh két oldalán található, felfelé háztetőszerűen összetérő hashártya-kettőzetek, a széles méhszalagok (ligamentum latum) felső szélében („tetőgerincén”) húzódnak. A hashártya-kettőzet legfelső, petevezetéket rögzítő része a mezoszalpinx.

Vérellátás[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A méh fő artériájának egy mellékága, amely a mezoszalpinxban anasztomózist képez a petefészek fő artériájával. Gyűjtőerei a verőerek mentén futnak.

Nyirokelvezetés[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Az aorta menti nyirokcsomók felé.

Fejlődéstan[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A Müller-cső származéka.

Kapcsolódó cikkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  • Donáth Tibor: Anatómiai Nevek (Medicina Kiadó 2005) ISBN 963-243-178-7
  • Henry Gray: Anatomy of the Human Body (Bartleby.com; Great Books Online)
  • Lampé László: Szülészet-Nőgyógyászat (Medicina kiadó Budapest 1987 ) ISBN 963-241-588-4
  • Szentágothai János - Réthelyi Miklós: Funkcionális Anatómia (Medicina Kiadó 1989) ISBN 963-241-789-5.)
  • Eldra P. Solomon - Richard R. Schmidt - Peter J. Adragna : Human Anatomy & Physiology Ed. 2nd 1990 (Sunders College Publishing,

Philadelphia) ISBN 0-03-011914-6

Külső linkek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]