Angiotenzin

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Az angiotenzin I és II szerkezete

Az angiotenzin egy peptidhormon, amelynek elsődleges feladata az erek összehúzása és a vérnyomás növelése. A renin–angiotenzin rendszer részeként a vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egyik célpontja. Az angiotenzin fokozza a mellékvesekéregben az aldoszteron elválasztását, amely a vese nátriumanyagcseréjének befolyásolásával szintén növeli a vérnyomást.

A bioaktív hormon két lépésben jön létre a májban képződő angiotenzinogénből. Először a renin enzim elhasítja és inaktív angiotenzin I keletkezik, majd a tüdőben található angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) újabb két aminosav leválasztásával erős hatású angiotenzin II-t hoz létre.

Az angiotenzint amerikai és argentin kutatók fedezték fel egymástól függetlenül az 1930-as években.[1]

Termelődése[szerkesztés]

Angiotenzinogén[szerkesztés]

Az angiotenzin az angiotenzinogénből keletkezik, ami a máj által termelt 453 aminosav (az ember esetében, más fajokban ez eltérhet) hosszú polipeptid. Az angiotenzinogén a szerpinek fehérjecsaládjába tartozó alfa-2-globulin. A család egyéb tagjaitól eltérően nincs enzimgátló hatása. Termelődésére a vérplazma kortikoszteroid, ösztrogén, tiroidhormon és angiotenzin II-szintje van pozitív hatással.

Aktivitásához az első 12 aminosavra van szükség:

Asp-Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe-His-Leu-Val-Ile-...

Angiotenzin I[szerkesztés]

A renin–angiotenzin–aldoszteron rendszer

Az angiotenzinogénből a vese által a vérbe szekretált renin enzim készít angiotenzin I-et, azáltal, hogy a 10 leucin és a 11. valin aminosavak között elvágja a peptidláncot és létrejön a 10 aminosav hosszú angiotenzin I.

Asp-Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe-His-Leu | Val-Ile-...

A reninelválasztást a szimpatikus idegrendszer aktivitása vagy az alacsony vérnyomás (90 mmHg szisztolés nyomás alatt)[2]) vagy a vese disztális tubulusainak nátriumiontartalmának csökkenése váltja ki.[3]

Az angiotenzin I-nek a jelek szerint nincs semmilyen biológiai hatása és a tüdőben átalakul angiotenzin II-vé.

Angiotenzin II[szerkesztés]

Az elsősorban a tüdő sejtjeinek külső membránjában található angiotenzin-konvertáló enzim (ACE) az angiotenzin I C-terminus felőli két aminosav (hisztidin és leucin) leválasztásával angiotenzin II-t hoz létre.

Asp-Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe | His-Leu

Az ACE a szervezet más sejtjeiben is megtalálható, de élettani szerepe még nem tisztázott. Az angiotenzin II endokrin, auto-/parakrin egy intrakrin módon egyaránt hat.

A vérnyomáscsökkentő gyógyszerek egy része az ACE inaktiválása és ezen keresztül az angiotenzin II mennyiségének csökkentése útján fejti ki hatását. Az angiotenzin II beköt az érfalak simaizmainak felületén található receptorba és egy G-proteinen keresztül megnöveli a sejten belül a kalciumszintet, ami megindítja az összehúzódást. A vese proximális tubulusaiban az angiotenzin II elősegíti a nátriumion abszorpcióját és helyére protonok (H+ ionok) kiválasztását). Ez a folyamat a vértérfogat, a vérnyomás és pH növekedésével jár.[4]

Az ACE 7-9 aminosav hosszúságú peptideket is termel, amik szintén képes az angiotenzinreceptorokhoz kötni, de pontos funkciójuk nem ismert. Az angiotenzin-receptorok gyógyszeres blokkolásával szintén csökkenthető a vérnyomás.

Az angiotenzin II-t a vörösvértestekben és a szöveti hajszálerekben található angiotenzináz enzim bontja le. A hormon féléletideje a vérben kb. 30 másodperc, de a szövetekben elérheti a 15-30 percet is.

Angiotenzin III[szerkesztés]

Asp | Arg-Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe

Az angiotenzin III érösszehúzó hatása kb. 40%-a II-ének, de az aldoszterontermelést ugyanolyan mértékben serkenti.

Angiotenzin IV[szerkesztés]

Arg | Val-Tyr-Ile-His-Pro-Phe

A hat aminsavból álló angiotenzin IV a III-hoz hasonlóan kevésbé hatékony mint az angiotenzin II.

Hatásai[szerkesztés]

  • az angiotenzin II, III és IV erős érösszehúzó hatással rendelkeznek, ami megnöveli a vérnyomást. A peptidhormon a sejtfelszíni angiotenzin II-receptor 1 fehérjéhez kötődik, ami aktivál egy G-proteint (Gq alfa alegységet), ami aktiválja a foszfolipáz C-t, ami miatt megnő a sejten belüli kalciumion-szint: ez megindítja az izonösszehúzódást.[5]
  • A vese proximális tubulusaiban közvetlenül fokozza a nátriumionok reabszorpcióját.
  • Elősegíti a zsírszövet gyarapodását a zsírok szintézisének fokozása és a lipolízis gátlása révén.[8]

Források[szerkesztés]

  1. (2001. december 1.) „History about the discovery of the renin-angiotensin system”. Hypertension 38 (6), 1246–9. o. DOI:10.1161/hy1201.101214. PMID 11751697.  
  2. JAMA Article Jan 2012
  3. Chapter 336: Disorders of the Adrenal Cortex, Harrison's principles of internal medicine. McGraw-Hill Medical (2008). ISBN 0-07-146633-9 
  4. Le, Tao. First Aid for the Basic Sciences. Organ Systems. McGraw-Hill, 625. o. (2012) 
  5. Kanaide, Hideo (2003. november 28.). „Cellular Mechanism of Vasoconstriction Induced by Angiotensin II It Remains To Be Determined” (en nyelven). Circulation Research 93 (11), 1015–1017. o. DOI:10.1161/01.RES.0000105920.33926.60. ISSN 0009-7330. PMID 14645130.  
  6. (2001. május 1.) „Angiotensin II and its metabolites stimulate PAI-1 protein release from human adipocytes in primary culture”. Hypertension 37 (5), 1336–40. o. DOI:10.1161/01.HYP.37.5.1336. PMID 11358950.  
  7. (1999. augusztus 1.) „Angiotensin IV stimulates plasminogen activator inhibitor-1 expression in proximal tubular epithelial cells”. Kidney International 56 (2), 461–70. o. DOI:10.1046/j.1523-1755.1999.00578.x. PMID 10432384.  
  8. (2011. január 1.) „Role of adipose tissue renin-angiotensin system in metabolic and inflammatory diseases associated with obesity”. Kidney International 79 (2), 162–8. o. DOI:10.1038/ki.2010.391. PMID 20944545.  
  • (2000. szeptember 1.) „International union of pharmacology. XXIII. The angiotensin II receptors”. Pharmacological Reviews 52 (3), 415–472. o. PMID 10977869.  
  • Brenner & Rector's The Kidney, 7th ed., Saunders, 2004.
  • Mosby's Medical Dictionary, 3rd Ed., CV Mosby Company, 1990.
  • Review of Medical Physiology, 20th Ed., William F. Ganong, McGraw-Hill, 2001.
  • Clinical Physiology of Acid-Base and Electrolyte Disorders, 5th ed., Burton David Rose & Theodore W. Post McGraw-Hill, 2001
  • (1993. augusztus 1.) „Role of angiotensin in the extravascular system”. Journal of Human Hypertension 7 Suppl 2, S7–12. o. PMID 8230088.  
  • (1999. december 1.) „The renin-angiotensin-aldosterone system: a specific target for hypertension management”. American Journal of Hypertension 12 (12 Pt 3), 205S–213S. o. DOI:10.1016/S0895-7061(99)00103-X. PMID 10619573.  
  • (2001. december 1.) „Angiotensin receptors: signaling, vascular pathophysiology, and interactions with ceramide”. American Journal of Physiology. Heart and Circulatory Physiology 281 (6), H2337–65. o. PMID 11709400.  
  • (2001. január 1.) „A critical appraisal of the intrinsic pancreatic angiotensin-generating system”. JOP : Journal of the Pancreas 2 (1), 50–5. o. PMID 11862023.  
  • (2002. november 1.) „Local cardiac renin-angiotensin system: hypertension and cardiac failure”. Journal of Molecular and Cellular Cardiology 34 (11), 1435–42. o. DOI:10.1006/jmcc.2002.2075. PMID 12431442.  
  • (2006) „Role of reactive oxygen species in angiotensin II-mediated renal growth, differentiation, and apoptosis”. Antioxidants & Redox Signaling 7 (9-10), 1337–45. o. DOI:10.1089/ars.2005.7.1337. PMID 16115039.  
  • (2006. április 1.) „[Endothelin-1, angiotensin II and cancer]”. Médecine Sciences : M/S 22 (4), 416–22. o. DOI:10.1051/medsci/2006224416. PMID 16597412.  
  • (2007) „[Endothelin 1 and angiotensin II in preeeclampsia]”. Revista De Investigación Clínica; Organo Del Hospital De Enfermedades De La Nutrición 59 (1), 48–56. o. PMID 17569300.  

Ez a szócikk részben vagy egészben az Angiotensin című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.