Thomas Huckle Weller

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Thomas H. Weller
Született 1915. június 15.
Ann Arbor
Elhunyt2008. augusztus 23. (93 évesen)
Needham
Ország Egyesült Államok Egyesült Államok
Foglalkozása virológus, parazitológus
Iskolái
  • Harvard Medical School
  • Michigani Egyetem
Díjak orvosi Nobel-díj (1954)

Thomas Huckle Weller (Ann Arbor, 1915. június 15. - Needham, 2008. augusztus 23.) amerikai virológus, parazitológus. 1954-ben John F. Enders-szel és Frederick C. Robbins-szal közösen megkapta az orvostudományi Nobel-díjat, mert kidolgozták a gyermekbénulás vírusának laboratóriumi tenyésztési módszerét. Ennek köszönhetően Jonas Salk néhány évvel később vakcinát készíthetett a betegség ellen.

Pályafutása[szerkesztés]

Thomas H. Weller 1915. június 15-én született a michigani Ann Arborban. Apja Carl Vernon Weller orvosprofesszor, anyja Elsie Huckle volt. Iskoláit szülővárosában végezte. Már diákkorában érdekelték a természettudományok, sokat foglalkozott madármegfigyeléssel. 1932-ben beiratkozott a Michigani Egyetemre, ahol apja a patológia tanára volt. 1936-ban biológiából B.A. fokozatot szerzett (diplomamunkájának témája a halak parazitái voltak), majd a Harvard Egyetem orvosi szakán folytatta tanulmányait, ahol elsősorban parazitológiát tanult a patológia és trópusi betegségek tanszékén. 1938 nyarát egy floridai malárialaboratóriumban töltötte, utolsó évében pedig együtt dolgozott John F. Enders-szel, aki vakciniavírust próbált szövettenyészetben szaporítani. Weller 1940-ben megszerezte az orvosdoktori fokozatot és a Bostoni Gyermekkórházban kezdte meg klinikai gyakorlatát.

1941 decemberében a Pearl Harbor-i támadás után az USA belépett a második világháborúba. Weller a hadsereg egészségügyi csapatainál szolgált; 1942 és 1946 között Puerto Ricóban ő volt a bakteriológiai és parazitológiai laboratórium vezetője. 1946-ban visszatért Bostonba és újból csatlakozott Endershez, aki éppen kutatókat keresett a Harvardról a Gyermekkórházba áthelyezett infektológiai laboratóriumába. 1949-ben Wellert kinevezték a kórház fertőző osztályának kutatási igazgatóhelyettesévé, 1954-ben pedig professzori kinevezéssel a Harvard trópusi közegészségügyi tanszékének vezetője lett. 27 évig maradt ezen a poszton, 1981-ben mondott le a vezetői tisztségről, 1985-ben pedig professor emeritusként visszavonult.

Tudományos munkássága[szerkesztés]

Weller 1947-ben kezdett dolgozni Enders laboratóriumában, akinek akkor már jelentős virológiai tapasztalatai voltak. Sikeresen tenyésztették a mumpsz és az influenza kórokozóit csirkeembrióban és izomszövet-kultúrában. Miután Weller sikertelenül próbálta szaporítani a varicella zoster-vírust humán embrionális bőrsejtekben, Enders javaslatára kutatótársa, Frederick C. Robbins a maradék szövetkultúrát megfertőzte poliovírussal, a gyermekbénulás kórokozójával. A próbálkozás sikerrel járt, amit először 1949-ben közöltek le, majd 1952-ben a végleges, tökéletesített módszert is megjelentették. A technikának hála Jonas Salk és Albert Sabin hozzá tudott férni akkora mennyiségű vírushoz, amire szükség volt a gyermekbénulás elleni oltóanyag előállításához.

Weller 1952-ben sikeresen izolálta a varicella zoster-vírust és bebizonyította, hogy ő a kórokozója a bárányhimlő és az övsömör betegségeknek. 1957-ben az ő laboratóriumában sikerült először tenyészteni a citomegalovírust. 1960 és 1962-között Franklin A. Neva segítségével izolálta a rubeola-vírust, később pedig éveken át kutatta a Schistosoma mansonit, a schistosomiázis kórokozóját.

Elismerései[szerkesztés]

Thomas H. Weller, John F. Enders és Frederick C. Robbins 1954-ben elnyerte az orvostudományi Nobel-díjat a poliovírus tenyésztési technikájának kidolgozásáért. Ezenfelül Weller megkapta az E. Mead Johnson-díjat (1953), a Weinstein-díjat (1954), az Amerikai Infektológiai Társaság Bristol-díját (1980) és a Walter Reed érmet (1996). Tagja volt az Amerikai Művészeti és Tudományakadémiának, az Amerikai Tudományos Akadémiának és a brit Királyi Orvosi Kollégiumnak. 1946-ban őrnagyi rangban szerelt le a hadseregtől.

Családja[szerkesztés]

Thomas H. Weller 1945-ben házasodott össze Kathleen Fahey-vel. Négy gyermekük született, Peter Fahey, Robert Andrew, Janet Louise és Nancy Kathleen Weller.

Thomas Huckle Weller 2008. augusztus 23-án halt meg 93 éves korában.

Források[szerkesztés]