Bilharziózis
| Bilharziózis | |
 | |
| BNO-10 | B65 |
| Főbb tünetek |
|
| Adatbázisok | |
| DiseasesDB | 31094 |
| MedlinePlus | 001321 |
| MeSH ID | D012552 |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Bilharziózis témájú médiaállományokat. | |
A bilharziózis (más nevein bilharziázis, bilharzia vagy schistosomiasis) olyan emberi betegség, melyet a vérmételyek néhány faja (Schistosoma mansoni, S. japonicum, S. haematobium) okoz a trópusokon és a szubtrópusokon.
A betegség parazitákkal szennyezett édesvízzel való érintkezés útján terjed. A fertőzött emberből ürülő petékből édesvízben kelnek ki a miracídium lárvák, melyek köztigazdának alkalmas csigát keresnek, abba befúrják magukat, és ott ivartalanul szaporodnak. A csigákból távozó cerkária lárvák vízben úszva keresnek alkalmas végleges gazdát. A bőrön keresztül hatolnak be az emberbe, majd ott a véredényrendszerben fejlődve alakulnak kifejlett állatokká. A laposférgek többségével ellentétben a vérmételyek váltivarúak, azonban a hím és a nőstény egymással tartósan rögzülve él. A pete speciális mérete és alakja biztosítja a továbbfertőzés esélyét. A vérben keringő pete a hajszálerekben elakad, majd mint hegyes, hosszúkás struktúra, egyik végéből ferdén kinyúló tüskével, passzív vándorlásba kezd. Az elakadt petét innentől az ember saját izommozgása továbbítja a testen belül különböző, többé-kevésbé véletlenszerű irányokba, gyakran fájdalmas és kiterjedt szöveti roncsolást okozva. A peték jelentős része a bélhámon át a bélüregbe, vagy a vesén át a vizeletbe kerül, ahonnan végül a külvilágba ürül.
Tünetei többek között az alhasi fájdalom, hasmenés, véres széklet, vagy véres vizelet.[1] Azoknál, akiknél a fertőzés régebbi keletű, májkárosodás, veseelégtelenség, meddőség, vagy húgyhólyagrák is előfordulhat.[1] Gyermekeknél gyenge növekedést és tanulási nehézségeket okozhat.[1]
Kiváltó okok
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A betegség az élősködőkkel fertőzött vízzel való érintkezés útján terjed.[1] Az élősködők lárvái fertőzött édesvízi csigákból távoznak.[1] A betegség különösen gyakori gyermekek körében a fejlődő országokban, mivel ők nagyobb valószínűséggel játszanak fertőzött vízben.[1] További veszélyeztetett csoportok a földművelők, a halászok és azok, akik a fertőzött vizet a napi munkájuk során használják.[1] A betegség a vérmételyes fertőzések csoportjához tartozik.[2] A diagnózis felállításának egyik módja az élősködő petéinek kimutatása a beteg vizeletében vagy székletében. A fertőzés ugyancsak bizonyítható a vérben a betegség elleni antitestek jelenlétének igazolásával.[1]
Megelőzés és gyógymód
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A betegség megelőzésének egyik módszere a tiszta vízhez való hozzáférés javítása és a csigák számának visszaszorítása. Azokon a területeken, ahol a betegség gyakori, teljes betegcsoportok gyógyítására van lehetőség a praziquantel gyógyszer évenkénti alkalmazásával. Ezen a módon csökkenthető a fertőzöttek száma és ez által a betegség terjedése is visszaszorítható.[1] A praziquanteles kezelést az Egészségügyi Világszervezet is ajánlja azoknál, akiknél kimutatható a fertőzöttség.[1]
Epidemiológia
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]A schistosomiasis csaknem 210 millió embert fertőz meg világszerte,[3] és a becslések szerint 20 000[4] és 200 000 között van a fertőzés okozta halálesetek száma.[5] A betegség legnagyobb gyakorisággal Afrika, valamint Ázsia és Dél-Amerika területén fordul elő.[1] Több mint 70 országban mintegy 700 millió ember él olyan területeken, ahol a betegség gyakori.[5][6] A malária után a schistosomiasis a második legnagyobb gazdasági kihatással járó parazitás megbetegedés.[7] Az ókortól a 20. század elejéig a schistosomiasis egyik tünetét, a véres vizeletet a férfiak menstruációjaként értelmezték Egyiptomban és így a fiúk férfivá avatásaként tartották számon.[8][9] A betegség a jelenlegi besorolás szerint a mellőzött trópusi betegségek csoportjába tartozik[10]
Képek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése] |
 |
 |
 |
Irodalom
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1.Kassai T 2003. Helmintológia: az állatok és az ember féregélősködők okozta bántalmai. Medicina, Budapest. p. 368.
- 2.Kotlán S, Kobulej T 1972. Parazitológia. Mezőgazdasági Könyvkiadó. p. 503.
- 3.Rózsa L 2005. Élősködés: az állati és emberi fejlődés motorja. Medicina, Budapest. p. 318.
Jegyzetek
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- 1 2 3 4 5 6 7 8 9 10 11 "Schistosomiasis Fact sheet N°115". World Health Organization. 2014. február. Hozzáférés: 2014. március 15.
- ↑ "Chapter 3 Infectious Diseases Related To Travel". cdc.gov. 2013. augusztus 1. 2015. április 2. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2014. november 30.
- ↑ Fenwick, A (2012. március). "The global burden of neglected tropical diseases". Public health. 126 (3): 233–6. doi:10.1016/j.puhe.2011.11.015. PMID 22325616.
- ↑ Lozano, R; Naghavi, M; Foreman, K; Lim, S; Shibuya, K; Aboyans, V; Abraham, J; Adair, T; Aggarwal, R (2012. december 15.). "Global and regional mortality from 235 causes of death for 20 age groups in 1990 and 2010: a systematic analysis for the Global Burden of Disease Study 2010". Lancet. 380 (9859): 2095–128. doi:10.1016/S0140-6736(12)61728-0. PMID 23245604.
- 1 2 Thétiot-Laurent, SA; Boissier, J; Robert, A; Meunier, B (2013. június 27.). "Schistosomiasis Chemotherapy". Angewandte Chemie (International ed. in English). 52 (31): 7936–56. doi:10.1002/anie.201208390. PMID 23813602.
- ↑ "Schistosomiasis A major public health problem". World Health Organization. Hozzáférés: 2014. március 15.
- ↑ The Carter Center. "Schistosomiasis Control Program". 2008. július 20. dátummal az eredeti címről archiválva. Hozzáférés: 2008. július 17.
- ↑ Kloos, Helmut; Rosalie David (2002). "The Paleoepidemiology of Schistosomiasis in Ancient Egypt" (PDF). Human Ecology Review. 9 (1): 14–25.
- ↑ Rutherford, Patricia (2000). "The Diagnosis of Schistosomiasis in Modern and Ancient Tissues by Means of Immunocytochemistry". Chungara, Revista de Antropología Chilena. 32 (1). ISSN 0717-7356.
- ↑ "Neglected Tropical Diseases". cdc.gov. 2011. június 6. Hozzáférés: 2014. november 28.
További információk
[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]- CDC Division of Parasitic Diseases Archiválva 2013. december 3-i dátummal a Wayback Machine-ben
- WHO
- Early studies of Schistosomiasis, Cambridge University Schistosomiasis Research Group
 |
Az itt található információk kizárólag tájékoztató jellegűek, nem minősülnek orvosi szakvéleménynek, nem pótolják az orvosi kivizsgálást és kezelést. A cikk tartalmát a Wikipédia önkéntes szerkesztői alakítják ki, és bármikor módosulhat. |
