James Rothman

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
James Rothman
Született 1950. november 3. (66 éves)
Haverhill
Ország Egyesült Államok
Foglalkozása biokémikus
Iskolái Yale Egyetem
Harvard Egyetem
Díjak Orvostudományi Nobel-díj (2013)

James Rothman weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz James Rothman témájú médiaállományokat.

James Edward Rothman (Haverhill, 1950. november 3. – ) amerikai biokémikus. 2013-ban Randy Schekmannal és Thomas Südhoffal megosztva elnyerte a fiziológiai Nobel-díjat, mert felfedezte a sejt anyagtranszportjának, a vezikulumok mozgatásának mechanizmusát.

Tanulmányai[szerkesztés]

James Rothman 1950-ben született a massachusettsi Haverhillben, zsidó családban. Apja, Martin Rothman gyerekgyógyászként praktizált; anyja Gloria Hartnick háztartásbeli volt. James a legidősebb volt a három fiútestvér közül; öccsei közül Richard farmakológus-pszichiáternek, John jogásznak tanult. Az általános iskolában főleg a fizika és matematika érdekelte, elektromos készülékeket szerelt össze és rakétát épített. Középfokú tanulmányait a Pomfret School benlakásos magániskolában végezte és olyan jól teljesített, hogy a szokásos négy év helyett két év után érettségizett. Tanulmányait 1967-től a Yale Egyetemen folytatta, ahol elméleti fizikusnak készült. Apja hatására - aki főleg amiatt aggódott, hogy egy elméleti fizikus nem kap megfelelő állást - elkezdte látogatnia a biológiaelőadásokat is. Abban, hogy Rothman a biokémiát választotta, nagy szerepe volt Harold Morowitznak, aki a biológiai membránok tulajdonságait vizsgálta és laboratóriumában a diák Rothman elkezdhette első kutatásait. A membránokról írt szakdolgozata a legjobbnak járó díjat kapta az évfolyamában (érdekesség, hogy témavezetője az összefoglalót limerickekben írta, ami nagy sikert aratott a humán tudományok professzorait is magába foglaló bírálóbizottságban).

A BSc oklevél megszerzése után apja hatására 1971-ben a Harvard Egyetem orvosi szakán tanult tovább, bár Rothman úgy tervezte, hogy praktizálás helyett a kutatást választja pályájául. Orvosi doktorátusával párhuzamosan egy egyetemi programon belül 1976-ban megszerezte a PhD fokozatot is, témája a sejt membránjainak bioszintézise volt.

Pályafutása[szerkesztés]

Doktorátusának megszerzése után 1976-ban a Massachusetts Institute of Technology biológia szakán dolgozott kutatói ösztöndíjjal. 1978-tól a Stanford Egyetem biokémiai tanszékén oktatott egészen 1988-ig, majd a Princeton Egyetem molekuláris biológia professzoraként folytatta pályafutását. 1991-ben megalakította és 2004-ig vezette a Sloan-Kettering Rákkutató Központ sejtbiokémiai és -biofizikai részlegét. 2004-től a Columbia Egyetem tanára és a Sulzberger Genomkutató Központ igazgatójaként dolgozott, majd 2008-ban átment a Yale Egyetemre.

Rothman a sejt részei (kompartmentumai) közötti anyagszállítás molekuláris mechanizmusait kutatta. Eredményei segítettek megérteni, hogyan kerül az inzulin a citoplazmából a vérbe, hogyan kommunikálnak az idegsejtek vagy hogyan jutnak be a vírusok a gazdasejtbe. Ezeket a folyamatokban kicsiny, lipidmembránnal körbevett vezikulumok szállítják a kémiai anyagokat a célállomásra. Az élettan és a klinikum számára különösen nagy jelentőségű a vezikulumok érkezésekor lejátszódó membránfúziós lépés, amelynek hibás működése anyagcsere-, neurológiai vagy más betegségek okozója lehet. Rothman 1984-ben kezdődő munkájában sejtmentes rendszerben vizsgálta a vezikulumok létrejöttét és fúzióját és 1993-ban felfedezte a membránfúziót szabályozó SNARE proteineket. Szintén ő fedezte fel azt a GTP-hasítással járó rendszert, amely a vezikulumok bimbózását (létrejöttét) kontrollálja.

Rothman ezenkívül tanulmányozta a neurális hálózatokat, felfedezte a hsp70 hősokkprotein ATP-hasító aktivitását és fehérjekötő képességét. 1981-ben kidolgozott egy modellt a Golgi-készülék működéséről, amely szerint ciszternái a fehérjék több lépéses tisztítását szolgálják; az elmélet ma általánosan elfogadott.

Díjai, kitüntetései[szerkesztés]

James Rothman átveszi a Nobel-díjat XVI. Károly Gusztáv svéd királytól
  • 2013 Fiziológiai és orvostudományi Nobel-díj
  • 2010 Kavli-díj
  • 2010 az Amerikai Sejtbiológiai Társaság E.B. Wilson-érme
  • 2010 Massry-díj
  • 2002 Louisa Gross Horwitz-díj
  • 2002 Albert Lasker-díj az orvosi alapkutatásért
  • 2001 Otto-Warburg Érem
  • 2000 Heineken-díj
  • 1997 Harden-érem
  • 1997 Feodor Lynen-díj
  • 1997 Lounsbery-díj
  • 1996 a Gairdner Alapítvány nemzetközi díja
  • 1996 Fejszál király Nemzetközi Díj
  • 1995 Fritz Lipmann-díj
  • 1994 Rosenstiel-díj
  • 1989 Alexander Von Humboldt-díj
  • 1986 Eli Lilly-díj

1993 óta tagja az amerikai Nemzeti Tudományos Akadémiának, 1994 óta pedig az Amerikai Művészeti és Tudományos Akadémiának. Levelező tagja az Európai Molekuláris Biológiai Szervezetnek (EMBO)

Családja[szerkesztés]

Rothman Joy Hirsch pszichiátert és neurobiológust, a Columbia Egyetem professzorát vette feleségül.

Források[szerkesztés]