Thomas J. Sargent

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Thomas John Sargent
(Thomas J. Sargent)
Nobel Prize 2011-Press Conference KVA-DSC 7770.jpg
Született 1943. július 19. (75 éves)
Pasadena, Kalifornia, USA
Állampolgársága amerikai[1][2][3]
Nemzetisége amerikai
Foglalkozása közgazdász
Tisztség elnök
Iskolái
Kitüntetései

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Thomas John Sargent témájú médiaállományokat.

Thomas John Sargent (Pasadena, 1943. július 19. –) amerikai közgazdász, aki elsősorban makroökonómiai, monetáris gazdasági és ökonometriai kérdésekkel, gazdasági idősorok elemzésével foglalkozik. Munkásságáért 2011-ben a közgazdasági Nobel-emlékdíjjal tüntették ki Christopher A. Sims-szel közösen.

Élete[szerkesztés]

1964-ben diplomázott a Kaliforniai Egyetemen és 1968-ban a Harvard Egyetemen szerezte meg doktori fokozatát. Ezt követően számos egyetemen tanított: Pennsylvaniai Egyetem (1970–1971), Minnesota Egyetem (19711987), Chicagói Egyetem (1991–1998), Stanford Egyetem (1998–2002) és Princetoni Egyetem (2009). Jelenleg a New York Egyetem professzora, közgazdaságtant és üzleti tanulmányokat oktat. 1976 óta az Amerikai Ökonometriai Társaság (Econometric Society) tagja.

1983-ban megválasztották az amerikai művészeti és tudományos akadémia tagjának.[6] 1987 óta a Stanford Egyetemen belül működő Hoover Institution kutatója.

Munkássága[szerkesztés]

Elsősorban makroökonómiai, monetáris gazdasági és ökonometriai kérdésekkel foglalkozik, az ún. racionális várakozások elméletének egyik úttörője. Az elmélet szerint a politikusok nem tudják hatásosan befolyásolni a gazdaságot előre megjósolható intézkedések révén, mert azokat a gazdasági szereplők racionálisan beépítik tevékenységükbe. Sargent elsősorban új matematikai eljárásokkal járult hozzá az elmélet fejlődéséhez, amelyek segítették az elmélet ökonometriai modelljeinek pontosítását.[7]

Neil Wallace-al közösen fejlesztették ki a racionális elvárások egyensúlyi elméletének egyik specifikus modelljét (saddle path stability characterization.

2011-en a legtöbbet hivatkozott közgazdászok listáján a 17. helyet foglalta el.[8]

Kitüntetései[szerkesztés]

2011-ben megkapta az Egyesült Államok Nemzeti Tudományos Akadémiájának egyik diját, amiért könnyen hozzáférhető formában foglalta össze a szakterületén folyó kutatásokat (NAS Award for Scientific Reviewing).[9] Ugyanazon év szeptemberében megkapta a CME Group-MSRI díját innovatív kvantitatív kutatásaiért (Innovative Quantitative Applications).[10] 2011. október 10-én jelentette be a svéd központi bank, hogy Christopher A. Sims-el közösen neki ítélte a közgazdasági Nobel-emlékdíjat. A közlemény szerint ezzel akarták elismerni "a makroökonómiai ok-okozatok területén folytatott empirikus kutatásait".[11]

Publikációi[szerkesztés]

  • Sargent, Thomas J. (1971). „A Note on the Accelerationist Controversy”. Journal of Money, Credit and Banking 3 (3), 721–25. o, Kiadó: Blackwell Publishing. DOI:10.2307/1991369.  
  • Sargent, Thomas J. and Neil Wallace (1973). „The Stability of Models of Money and Growth with Perfect Foresight”. Econometrica 41 (6), 1043–48. o, Kiadó: The Econometric Society. DOI:10.2307/1914034.  
  • Sargent, Thomas J.. Macroeconomic Theory. New York: Academic Press (1979, 1987). ISBN 0-126-19750-4 
  • Sargent, Thomas J. and Lars P. Hansen (1980). „Formulating and Estimating Dynamic Linear Rational Expectations Models”. Journal of Economic Dynamics and Control 2 (1), 7–46. o. DOI:10.1016/0165-1889(80)90049-4.  
  • Sargent, Thomas J. and Neil Wallace (1981). „Some Unpleasant Monetarist Arithmetic”. Federal Reserve Bank of Minneapolis Quarterly Review 5 (3), 1–17. o.  
  • Sargent, Thomas J. (1983). “The Ends of Four Big Inflations” in: Inflation: Causes and Effects, ed. by Robert E. Hall, University of Chicago Press, for the NBER, 1983, p. 41–97.
  • Sargent, Thomas J.. Dynamic Macroeconomic Theory. Harvard University Press (1987). ISBN 0-674-21877-9 
  • Sargent, Thomas J. and Albert Marcet (1989). „Convergence of Least Squares Learning Mechanisms in Self-Referential Linear Stochastic Models”. Journal of Economic Theory 48 (2), 337-368. o. DOI:10.1016/0022-0531(89)90032-X.  
  • Sargent, Thomas J. and Albert Marcet (1989). „Convergence of Least Squares Learning in Environments with Hidden State Variables and Private Information”. Journal of Political Economy 97 (6), 251. o. DOI:10.1086/261603.  
  • Sargent, Thomas J. and Lars Ljungqvist. Recursive Macroeconomic Theory. MIT Press (2000, 2004). ISBN 0-262-12274-X 
  • Sargent, Thomas J. and Lars Hansen (2001). „Robust Control and Model Uncertainty”. American Economic Review 91 (2), 60–66. o. DOI:10.1257/aer.91.2.60.  

Jegyzetek[szerkesztés]

Forrás[szerkesztés]

Ez a szócikk részben vagy egészben a Thomas J. Sargent című angol Wikipédia-szócikk fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

További információk[szerkesztés]