Eugene Fama

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Eugene Fama
Eugene Fama at Nobel Prize, 2013.jpg
Életrajzi adatok
Született1939. február 14. (83 éves)
Boston
Ismeretes mint
Állampolgárság amerikai
Gyermekek Elizabeth Fama
Iskolái
Iskolái
Felsőoktatási
intézmény
Tufts University
Chicagói Egyetem
Doktorátusi tanácsadói Merton Miller
Harry V. Roberts
Pályafutása
Szakterület pénzügyi közgazdaságtan
Tudományos fokozat doktorátus
Munkahelyek
Más munkahelyek Chicagói Egyetem
Szakmai kitüntetések
Közgazdasági Nobel-emlékdíj
Eugene Fama weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Eugene Fama témájú médiaállományokat.

Eugene Francis „Gene” Fama (Boston, Massachusetts, 1939. február 14. –) amerikai közgazdász, aki jelentős eredményeket ért el a portfólióelmélet empirikus kutatásában, az eszközárazás elméletében, és megalkotta a hatékony piacok elméletét .

Jelenleg a pénzügyek Robert R. McCormick professzora a Chicago-i Egyetem üzleti iskolájában. 2013-ban Robert J. Shillerrel és Lars Peter Hansennel közösen megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat.[1] A Research Papers in Economics 2019-ben minden idők 9. legbefolyásosabb közgazdászaként rangsorolta.[2] „A modern pénzügy atyjaként” tartják számon, mivel munkái a pénzügyi közgazdaságtan alapjait tették le, és munkáit széles körben idézik.[3]

Gyermekkor és egyetemi évek[szerkesztés]

Fama a massachusettsi Bostonban született Angelina (született Sarraceno) és Francis Fama fiaként. Minden nagyszülője bevándorló volt Olaszországból.[4] Fama a Malden Catholic High School Athletic Hall of Fame kitüntetettje. Újlatin nyelvek szakon szerzett alapdiplomát magna cum laude minősítéssel 1960-ban a Tufts Egyetemen, ahol az iskola kiemelkedő diáksportolójává is választották.[5]

Karrier[szerkesztés]

MBA és Ph.D. címe is a Chicagói Egyetem Booth School of Businessről származott közgazdasági és pénzügyi szakon. Doktori témavezetői a Nobel-díjas Merton Miller és Harry Roberts voltak, de Benoit Mandelbrot is nagy hatással volt rá.[6] Oktatói pályafutásának egészét a Chicagói Egyetemen töltötte.

Ph.D. disszertációja, amiben arra a következtetésre jutott, hogy a részvényárfolyamok rövid távú mozgása kiszámíthatatlan, és megközelítőleg egy véletlen bolyongás, a Journal of Business 1965. januári számában jelent meg „A tőzsdei árak viselkedése” címmel. Ezt a munkát később átírták egy kevésbé technikai jellegű cikké, „Random Walks In Stock Market Prices”[7] címmel, amelyet a Financial Analysts Journal 1965-ben és az Institutional Investor-ban 1968-ban tettek közzé. Későbbi, Kenneth French-szel végzett munkája megmutatta, hogy a részvények várható hozamának kiszámíthatósága az időben változó diszkontrátákkal magyarázható; például a recesszió alatti magasabb átlagos hozam a kockázatkerülés szisztematikus növekedésének következménye, ami csökkenti az árakat és növeli az átlagos hozamot.[8]

Az International Economic Review-ban, 1969-ben (több társszerzővel) megjelent cikke "A részvényárak igazodása az új információkhoz" volt az első olyan eseménytanulmány, amely azt kívánta elemezni, hogy a részvényárak hogyan reagálnak egy adott eseményre, felhasználva az újonnan elérhető áradatokat a CRSP adatbázisból. Ez volt az első a szó szerint több száz ilyen publikált tanulmány közül. 

2013-ban közgazdasági Nobel-emlékdíjat kapott.

Hatékony piacok elmélete[szerkesztés]

Famát leggyakrabban a hatékony piacok elméletének atyjaként tartják számon, kezdve a Ph.D disszertációjával. 1965-ben publikált egy elemzést a tőzsdei árak viselkedéséről, amely kimutatta, hogy ezek eloszlása nagymértékű lapultságot mutat, ami arra utal, hogy a szélsőséges mozgások gyakoribbak, mint azt a normalitás feltételezése alapján várnánk.[9][10]

A Journal of Finance 1970. májusi számában megjelent cikkben, melynek címe "Efficient Capital Markets: A Review of Theory and Empirical Work",[11] Fama két olyan koncepciót javasolt, amelyeket azóta is használnak a hatékony piacok elméletében. Először is, Fama háromféle hatékonyságot javasolt: (i) erős forma; (ii) félerős forma; és (iii) gyenge hatékonyság. Ezeket a formákat az különbözteti meg, hogy milyen típusú információkról tételezi fel hogy beépülnek az árba. Gyenge hatékonyság esetén az információs halmaz csak a historikus árak, vagyis ami a múltbeli ártrendből megjósolható; így lehetetlen profitálni abból ha valaki csak a múltbeli árak alapján próbálja megjósolni az árakat. A félig erős forma megköveteli, hogy minden nyilvános információ már tükröződjön az árakban, például a cégek közleményei vagy az éves nyereségadatok. Végül, az erős forma minden információs halmazra vonatkozik, beleértve a személyes információkat is, amelyek beépülnek az ártrendbe; kimondja, hogy a monopolisztikus információ nem járhat nyereséggel, vagyis a bennfentes kereskedelem nem termelhet profitot az erős piaci hatékonyságú világban. Másodszor, Fama bebizonyította, hogy a piaci hatékonyság fogalma nem utasítható el a piaci egyensúlyi modell (pl. az ármegállapítási mechanizmus) kísérő elutasítása nélkül. Ez a „közös hipotézis-problémaként” ismert koncepció azóta is bosszantja a kutatókat.  A piaci hatékonyság azt mutatja meg, hogy az információt hogyan veszik figyelembe az árban, és Fama hangsúlyozza, hogy a piaci hatékonyság hipotézisét a várható hozamokkal együtt kell tesztelni. A közös hipotézis probléma azt állítja, hogy amikor egy modell a tényleges hozamtól jelentősen eltérő előrejelzett hozamot ad, soha nem lehetünk biztosak abban, hogy a modellben van-e tökéletlenség, vagy hogy a piac nem hatékony. A kutatók csak úgy módosíthatják modelljeiket, hogy különböző tényezőket adnak hozzá az anomáliák kiküszöbölésére, abban a reményben, hogy teljes mértékben megmagyarázzák a modellen belüli megtérülést. Az anomália, más néven alfa a modellezési tesztben így jelzésként működik a modellkészítő felé, hogy képes-e tökéletesen megjósolni a megtérülést a modellben szereplő tényezők alapján. Amíg azonban létezik alfa, a közös hipotézis szerint sem hibás modellre, sem piaci hatékonyságra nem lehet végleges következtetést levonni. Fama (1991) azt is hangsúlyozza, hogy a piaci hatékonyság önmagában nem tesztelhető, hanem csak valamilyen egyensúlyi modellel, azaz egy eszközárazási modellel együtt.

Fama – French háromfaktoros modell[szerkesztés]

Az elmúlt években Fama ismét ellentmondásossá vált, mivel Kenneth French-csel közösen írt cikkek sorozatával megkérdőjelezi a tőkepiaci árfolyamok klasszikus modelljének (CAPM) érvényességét, amely azt feltételezi, hogy egy részvény béta önmagában megmagyarázza a részvények átlagos hozamát. Ezek a cikkek két tényezőt írnak le a részvénypiaci béta mellett, amelyek magyarázatot adhatnak a részvényhozamok közötti különbségekre: a piaci kapitalizációt és a relatív árat. Bizonyítékot kínálnak arra is, hogy az átlagos hozamok különféle mintázatai, amelyeket a korábbi munkákban gyakran "anomáliának" neveztek, megmagyarázhatók a Fama–francia háromtényezős modellel.[12]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. 3 US Economists Win Nobel for Work on Asset Prices, October 14, 2013, <https://abcnews.go.com/International/wireStory/americans-win-economics-nobel-20561624>
  2. Economist Rankings at IDEAS – Top 10% Authors, as of April 2019. Research Papers in Economics, 2019. április 1. (Hozzáférés: 2019. május 22.)
  3. Eugene F. Fama personal website, <https://www.chicagobooth.edu/faculty/directory/f/eugene-f-fama#biography>
  4. Colin Read, The Efficient Market Hypothesists: Bachelier, Samuelson, Fama, Ross, Tobin and Shiller, Palgrave Macmillan, 2012, p. 94
  5. Ritter: 3 Americans win Nobel prize in economics. Boston Globe, 2013. október 14. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  6. Mathematics Genealogy Project. Genealogy.math.ndsu.nodak.edu. (Hozzáférés: 2013. október 14.)
  7. Fama (September–October 1965). „Random Walks In Stock Market Prices”. Financial Analysts Journal 21 (5), 55–59. o. DOI:10.2469/faj.v21.n5.55.  
  8. Fama and French (1988)
  9. "The behavior of stock-market prices." Journal of business (1965): 34-105
  10. Q&A: Confidence in the Bell Curve, 2009. március 18. [2015. június 13-i dátummal az eredetiből archiválva].
  11. Malkiel (1970). „Efficient capital markets: a review of theory and empirical work”. The Journal of Finance 25 (2), 383–417. o. DOI:10.1111/j.1540-6261.1970.tb00518.x.  
  12. Fama (1993). „Common Risk Factors in the Returns on Stocks and Bonds”. Journal of Financial Economics 33 (1), 3–56. o. DOI:10.1016/0304-405X(93)90023-5.  

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Eugene Fama című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.