Gunnar Myrdal

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Gunnar Myrdal
Gunnar Myrdal 1937 körül
Gunnar Myrdal 1937 körül
Született 1898. december 6.[1]
Svédország[1]
Elhunyt 1987. május 17. (88 évesen)[1]
Danderyd
Sírhely Garden of Remembrance
Állampolgársága svéd
Nemzetisége svéd
Házastársa Alva Reimer
Gyermekei Jan Myrdal, Sissela Bok, Kaj Fölster
Foglalkozása közgazdász
Iskolái Stockholmi Egyetem
Díjak Közgazdasági Nobel-emlékdíj, 1974[2]
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Gunnar Myrdal témájú médiaállományokat.

Gunnar Myrdal (1898. december 6.1987. május 17.) svéd közgazdász.[1] 1974-ben – Friedrich Hayekkel közösen – megkapta a közgazdasági Nobel-emlékdíjat „a pénz- és konjunktúraelmélet területén kifejtett úttörő tevékenységükért és a gazdasági, társadalmi és intézményi jelenségek összefüggéseinek mélyreható elemzéséért”.[2]

Pályafutása[szerkesztés]

A Stockholmi Egyetem jogi karán végzett 1923-ban, és jogászként kezdett dolgozni, miközben folytatta tanulmányait az egyetemen. Doktori címét 1927-ben szerezte közgazdaságtanból, és docenssé nevezték ki a politikai gazdaságtan területén.

1925 és 1929 között Németországban és Nagy-Britanniában, 1929-1930 között pedig Rockefeller ösztöndíjjal az Egyesült Államokban is kutatott. Ebben az időszakban adta ki első könyveit, köztük a The Political Element in the Development of Economic Theory címűt. Európába visszatérve először egy évig a genfi nemzetközi tanulmányok posztgraduális intézetében oktatott. 1933-ban a Stockholmi Egyetem Lars Hierta politikai gazdaságtan és közpénzügy tanszék vezetőjévé nevezték ki, ahol Gustav Casselt váltotta.

Az oktatás mellett a politikában is aktív volt: 1934-ben a szociáldemokraták színeiben választották be a svéd szenátusba.

1938-ban a New York-i Carnegie Corporation megbízta egy kutatással az amerikai feketék kérdéskörében. Kutatási eredményeit 1944-ben publikálta An American Dilemma: The Negro Problem and Modern Democracy címen.

1942-ben visszatért Svédországba, ahol ismét a szenátus tagjává választották, emellett a svéd jegybank igazgatótanácsának tagja és a háború utáni tervezési bizottság elnöke lett. 1945–1947 között kereskedelmi miniszter volt; ezt a pozícióját az ENSZ-EGB végrehajtó titkári posztjáért adta fel. Notel Rudolf magyar közgazdásszal ebben az időszakban együtt dolgozott.[3]

1957-től a Twentieth Century Fund megbízásából átfogó kutatást vezetett a dél-ázsiai országok gazdasági folyamatairól és politikájáról, melynek eredményei az Asian Drama: An Inquiry into the Poverty of Nations and The Challenge of World Poverty. A World Anti-Poverty Program in Outline című kötetben láttak napvilágot.

1961-től a Stockholmi Egyetemen a nemzetközi gazdaságtan professzora volt. Ugyanebben az évben megalapította az egyetemen a nemzetközi gazdaságtan intézetét. Elnökölte a stockholmi nemzetközi békekutató intézet, valamint a stockholmi latin-amerikai intézet igazgatóságát. 1973–1974-ben vendégkutatóként dolgozott a santa barbarai Center for the Study of Democratic Institutions kutatóintézetnél, a következő évben pedig a New York-i Egyetem vendégprofesszora volt.

Több mint harminc tiszteletbeli fokozatot kapott, az elsőt 1938-ban a Harvard Egyetemen. Számos díjat kapott. Tagja volt a brit, az amerikai és a svéd tudományos akadémiának, tagja az Econometric Societynak és tiszteletbeli tagja az American Economic Associationnek.[1]

Magánélete[szerkesztés]

Felesége Alva Myrdal (sz. Reimer) volt, aki fontos pozíciókat töltött be az ENSZ-nél és az UNESCO-nál, Svédország indiai nagykövete, illetve lefegyverzési és egyházügyi minisztere volt. Két lányuk (Sissella és Kaj) és egy fiuk (Jan) született.[1]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b c d e f Biography (angol nyelven). Nobel Prize, 2010. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  2. ^ a b The Sveriges Riksbank Prize in Economic Sciences in Memory of Alfred Nobel 1974 (angol nyelven). Nobel Prize, 2010. (Hozzáférés: 2010. augusztus 3.)
  3. http://nol.hu/archivum/archiv-365097-179321 Csikós Nagy Béla emlékezete

Források[szerkesztés]