Tomas Tranströmer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Tomas Tranströmer
2008-ban
2008-ban
Élete
Született1931. április 15.
Stockholm
Elhunyt2015. március 26. (83 évesen)
Stockholm
SírhelyKatarina kyrkogård
Nemzetiségsvéd
HázastársaMonica Bladh
Gyermekei
  • Emma Tranströmer
  • Paula Tranströmer
Pályafutása
Első műve17 dikter (1954)
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (2011, 10 000 000 kr)
  • Litteris et Artibus (1992)
  • Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díj (1990)
  • az Északi Tanács Irodalmi Díja (1990)
  • Aftonbladet Literary Award (1958)
  • Aniara Award (1985)
  • professzor úr/asszony
  • Samfundet De Nio's Grand Prize (2001)
  • Swedish Academy Nordic Prize (1991)
  • Kellgren Award (1981)
  • August-díj (The Sorrow Gondola, 1996)
  • International Nonino Prize (2004)
  • Golden Wreath (2003)
  • Sveriges Radio's Poetry Prize
  • Gerard Bonnier Poetry Award
  • Horst Bienek Award for Poetry (1992)
Irodalmi díjaiIrodalmi Nobel-díj (2011)
Tomas Tranströmer weboldala
A Wikimédia Commons tartalmaz Tomas Tranströmer témájú médiaállományokat.

Tomas Tranströmer (Stockholm, 1931. április 15.Stockholm, 2015. március 26.[1][2]) Nobel-díjas (2011)[3] svéd író, költő, műfordító.

Élete és művészete[szerkesztés]

Tomas Gösta Tranströmer 1931. április 15-én, Stockholmban született. Szülei, Gösta Tranströmer és Helmy Westerberg még gyerekkorában elváltak, édesanyja tanítónőként nevelte fel a fiát. Tranströmer a stockholmi Södra Latinläroverketben (Déli Gimnázium) tanult, majd 1956-ban pszichológia szakot végzett a Stockholmi Egyetemen. 13 éves korában kezdett írni; első verseskötete, a 17 dikter (17 vers) 1954-ben jelent meg. Teljes költészeti termése 1997-ben látott napvilágot angolul New Collected Poems címmel, Robert Fulton fordításában. A Den stora gåtan (A nagy rejtély) megjelenése után a Fulton-féle kötet ezzel kiegészítve újra megjelent The Great Enigma: New Collected Poems címmel 2006-ban. Tranströmer 1993-ban tette közzé rövid önéletrajzát Minnena ser mig (Az emlékek látnak) címmel.

Költőtársai – különösen az átpolitizált 1970-es években – azzal vádolták, hogy hátat fordít a mesterség forradalmi hagyományának, s verseiben és regényeiben nem foglalkozik politikai kérdésekkel. Életműve azonban használja és továbbfejleszti a 20. századi költészet modernista, expresszionista/szürrealista nyelvezetét. A hétköznapi életből és a természetből vett tiszta, látszólag egyszerű képei mély bepillantást engednek az emberi lélek egyetemes aspektusaiba.

Tranströmer és amerikai költő barátja, Robert Bly levelezése az Air Mail (Légiposta) című kötetben olvasható.

1990-ben agyvérzés érte, utána nehezen beszélt, de továbbra is alkotott. Többször is említették az irodalmi Nobel-díj várományosai között, sokan a legnagyobb svéd költők egyikének tekintik. Elnyerte többek között a Bonnier költészeti díjat, a Neustadt Nemzetközi Irodalmi Díjat, az Oevralids-díjat, a német Petrach-díjat, az Északi Tanács Irodalmi Díját, a Strugai Költészeti Estek Aranykoszorúját és az International Poetry Forum svéd díját. Verseit több mint 50 nyelvre fordították le; angol fordítói többek között Robert Bly, Robin Fulton és Samuel Charters. A legjelentősebb európai haikuköltők között tartják számon.

2007-ben megkapta a kanadai Griffin Trust for Excellence in Poetry életműdíját.

Agyvérzése előtt Tranströmer elismert pszichológus is volt, dolgozott javítóintézetekben, börtönökben, foglalkozott fogyatékosokkal, kábítószerfüggőkkel. Kiváló zongorista volt; fél kézzel agyvérzése után is gyakorolt.

Többek között Illyés Gyula, Szabó Lőrinc, Nemes Nagy Ágnes, Weöres Sándor, Pilinszky János, Nagy László, Tandori Dezső verseit fordította svédre, Thinsz Gézával együttműködve. 2001-ben a Budapesti Nemzetközi Könyvfesztivál idején, 117 vers című válogatott kötete megjelenése alkalmával járt Budapesten.

2011-ben elnyerte az irodalmi Nobel-díjat „tömör, letisztult költői képeiért, amelyek új fényben mutatják meg a valóságot”.[3]

Kötetei svéd nyelven[szerkesztés]

  • 17 dikter (1954)
  • Hemligheter på vägen (1958)
  • Den halvfärdiga himlen (1962)
  • Klanger och spår (1966)
  • Mörkerseende (1970)
  • Stigar (1973)
  • Östersjöar (1974)
  • Sanningsbarriären (1978)
  • Det vilda torget (1983)
  • För levande och döda (1989)
  • Sorgegondolen (1996)
  • Den stora gåtan (2004)
  • Galleriet: Reflected in Vecka nr.II (2007)

Kötetei angol fordításban[szerkesztés]

  • 20 Poems tr. Robert Bly (Seventies Press, 1970)
  • Windows and Stones tr. May Swenson & Leif Sjoberg (University of Pittsburgh Press, 1972)
  • Baltics tr. Samuel Charters (Oyez, Berkeley, 1975)
  • Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1987)
  • Sorrow Gondola: Sorgegondolen tr. Robin Fulton (Dedalus Press, 1997)
  • New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 1997)
  • The Half-Finished Heaven tr. Robert Bly (Graywolf Press, 2001)
  • The Great Enigma: New Collected Poems tr. Robin Fulton (New Directions, 2006)
  • The Sorrow Gondola tr. Michael McGriff and Mikaela Grassl (Green Integer, 2010)
  • New Collected Poems tr. Robin Fulton (Bloodaxe Books, 2011)

Magyarul[szerkesztés]

  • Tomas Tranströmer versei, Új Pegazus, Európa, 1979, válogatta és fordította Thinsz Géza, utószó Csatlós János, ISBN 9630714205
  • 117 vers, Széphalom Könyvműhely, fordította Jávorszky Béla, Mervel Ferenc, Sulyok Vince, Thinsz Géza, válogatta és utószóval ellátta Mervel Ferenc, Széphalom Könyvműhely, 2001, ISBN 9639028983
  • Az emlékek látnak, Széphalom Könyvműhely, 2002, fordította Mervel Ferenc, ISBN 9639373257
  • Boltívek végtelenje. Válogatott versek, Széphalom Könyvműhely, 2012, fordította Jávorszky Béla és mások, ISBN 9789639903470
  • A nagy talány, Napkút Kiadó, 2012, fordította Tillinger Gábor, ISBN 9789632632476
  • Hommage. Tomas Tranströmer. På svenska och ungerska. Svédül és magyarul; szerk. Tar Károly; Székelyház Közhasznú Alapítvány, Veresegyház, 2013 (Ághegy könyvek), ISBN 9789635524532

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. Tomas Tranströmer är död (svédül)
  2. rKissNelli: Meghalt Tomas Tranströmer Archiválva 2015. április 5-i dátummal a Wayback Machine-ben, mno.hu - 2015. március 27.
  3. a b The Nobel Prize in Literature 2011. Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2011. október 6.)

Források[szerkesztés]

További információk[szerkesztés]

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Tomas Tranströmer című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét és a szerzői jogokat jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.