Elfriede Jelinek

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jump to navigation Jump to search
Elfriede Jelinek
Elfriede Jelinek (2004)
Elfriede Jelinek (2004)
Élete
Született 1946. október 20. (71 éves)
Mürzzuschlag,
Nemzetiség osztrák
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) dráma, regény
Fontosabb művei A zongoratanárnő
Kéj
Kitüntetései
  • irodalmi Nobel-díj (2004, 10 000 000 kr)
  • Büchner-díj (1998)
  • Walter-Hasenclever-Preis der Stadt Aachen (1994)
  • Franz Kafka-díj (2004)
  • Heinrich Böll-díj (1986)
  • Stig Dagerman-díj (2004)
  • Mülheimer Dramatikerpreis (2002, 2004, 2009, 2011)
  • Roswitha Prize (1978)
  • Peter-Weiss-díj (1994)
  • Österreichischer Kunstpreis für Literatur (1983)
  • City of Vienna Literature Prize (1989)
Irodalmi díjai Nobel-díj (2004)
Elfriede Jelinek aláírása
Elfriede Jelinek aláírása
Elfriede Jelinek weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Elfriede Jelinek témájú médiaállományokat.

Elfriede Jelinek (IPA: [ˀɛlˈfʀiːdɛ ˈjɛlinɛk], Ausztria, Mürzzuschlag, 1946. október 20. –) Nobel-díjas feminista osztrák írónő.

Élete[szerkesztés]

Elfriede Jelinek egy cseh-zsidó származású kémikus és egy bécsi könyvelő gyermekeként született Stájerországban. Kolostori iskolában tanult, amely saját elmondása szerint meglehetősen korlátozta őt, majd 13 évesen felvették a bécsi konzervatóriumba. Számos hangszeren tanult játszani (orgona, zongora, blockflöte).

Az érettségit követően idegösszeroppanást kapott, ennek ellenére néhány félév erejéig művészettörténetet és színháztudományt tanult a Bécsi Egyetemen. Szorongásai miatt 1967-ben félbehagyta az egyetemet, és egy évig teljes elszigeteltségben otthon élt. Ez idő tájt kezdett el írni; első versei különböző folyóiratokban, valamint első verseskötetében (Lisas Schatten) jelentek meg. Első regénye (bukolit) már 1968-ban megszületett, de csak 1979-ben jelent meg nyomtatásban.

Édesapja, Friedrich az ötvenes évektől kezdve szintén lelki betegségben szenvedett, majd a hatvanas évektől egyre zavarodottabb elmeállapotban zömében otthon tartózkodott. 1972-ben egy pszichiátrián hunyt el.

Elfriede Jelinek 1974-ben belépett az Osztrák Kommunista Pártba (KPÖ), amelyet különböző kulturális rendezvényeken és a választási kampányban is segített, és amelynek egészen 1991-ig tagja volt. Szintén 1974-ben férjhez ment Gottfried Hüngsberghez, aki ez idő tájt filmzenéket írt, de a hetvenes évek közepétől kezdve informatikusként dolgozott Münchenben. Jelinek a házasságkötést követően felváltva tartózkodott Bécsben és Münchenben.

A hetvenes évektől kezdve francia, angol és amerikai szerzők műveit fordította németre. 1983-ban jelent meg A zongoratanárnő (Die Klavierspielerin) című híres regénye, amellyel széles ismertséget szerzett, és amelyből évtizedekkel később film is készült.

Az 1989-ben kiadott, nagy vitákat kiváltó Kéj (Lust) című művében a nyolcvanas évek feminista pornográfiai vitájával foglalkozik.

1991-ben kilépett a Kommunista Pártból, majd 1995-ben visszavonul az osztrák közélettől és megtiltotta színpadi műveinek műsorra tűzését a Staatstheaterben, miután a Raststätte című színdarab a Kéjhez hasonló vitákat váltott ki és személyes támadások is érték.

Az elkövetkező időben folyamatosan aktuális, nagy port felverő, gyakran politikai témákhoz nyúlt: darabjaiban szót emel többek között Jörg Haider vitatott osztrák politikus és az iraki háború ellen is. Rajongói nyelvművészként, szókimondó, semmitől sem visszariadó zseniként tisztelik, míg ellenzői obszcén, a saját országát gyalázó ("Nestbeschmutzer"), túlbecsült firkászt látnak benne.

2004-ben Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat, első osztrák íróként, ami még rajongóit és tisztelőit is meglepte. A bizottság a díjjal mind műveinek társadalmi kliséket és abszurditásokat feltáró jellegét, mind pedig nyelvezetének szenvedélyét elismerte.[1] Egyes akadémiai tagok kilépésükkel demonstráltak a szerintük helytelen döntés ellen. 2005-ben Knut Ahnlund tiltakozásképp elhagyta a Svéd Akadémiát, Jelinek műveit "élvezhetetlen, közönséges pornográfia"-ként írva le.[2]

Jelinek a bejelentést követően kettős érzéseinek adott hangot: egyrészt felettébb örült az elismerésnek, másrészt aggodalmát fejezte ki, hogy így még ismertebb lesz és ez megnehezítheti további életét. Azt is felvetette, hogy esetleg csak azért kapta a díjat, mert nő – úgy gondolta ugyanis, hogy a német nyelvű szerzők közül az általa "élő klasszikus"-nak tartott szintén osztrák Peter Handke sokkal inkább megérdemelte volna az elismerést. A díjat szorongásai miatt nem személyesen vette át, csupán egy videó-üzenet formájában köszöntötte a Stockholmban egybegyűlteket.[3]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

  • A zongoratanárnő; ford. Lőrinczy Attila; Ab Ovo, Bp., 1997 ISBN 963-7853-64-2
  • Kis csukák. Regény; ford. Tandori Dezső; Ab Ovo, Bp., 1998 ISBN 963-7853-68-5
  • Kéj; ford. Tandori Dezső; Ab Ovo, Bp., 2005 ISBN 963-9378-37-2
  • Egy sportdarab; ford. Tandori Dezső; Ab Ovo, Bp., 2006 ISBN 963-9378-53-4
  • Téli utazás. Színmű; ford., előszó, jegyz. Halasi Zoltán; L'Harmattan, Bp., 2017 (Világszép irodalom)

Fontosabb díjai[szerkesztés]

Források[szerkesztés]

  1. Elfriede Jelinek kapta az irodalmi Nobel-díjat (magyar nyelven). index.hu, 2004. október 7. (Hozzáférés: 2009. november 3.)
  2. "Member's abrupt resignation rocks Nobel Prize community". Boston Globe, October 12, 2005.
  3. Elfriede Jelinek – Nobel Lecture (angol nyelven). Nobelprize.org. (Hozzáférés: 2009. november 3.)

További információk[szerkesztés]