Jörg Haider

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Jörg Haider
JoergHaider Sep07.JPG
Haider 2007 szeptemberében
Született 1950. január 26.
Bad Goisern, Felső-Ausztria
Elhunyt 2008. október 11. (58 évesen)
Lambichl
Nemzetisége Ausztria osztrák
Foglalkozása Politikus, jogász,
Karintia egykori tartományfőnöke, az FPÖ és BZÖ egykori elnöke
Iskolái Bécsi Egyetem

Jörg Haider (Felső-Ausztria, Bad Goisern, 1950. január 26.Lambichl, 2008. október 11.) osztrák nacionalista politikus, 1986-tól 2000-ig a jobboldali Osztrák Szabadságpárt, az FPÖ elnöke volt. 2005 áprilisában kilépett a Szabadságpártból és új pártot alapított Szövetség Ausztria Jövőjéért (BZÖ) néven. 1989 és 1991 között, valamint 1999-től haláláig Karintia kormányzója volt. 2008-ban autóbalesetben vesztette életét. Politikai pályafutását igen erős nemzetiségellenesség jellemezte.[forrás?]

Fiatalkora[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haider szülei 1945-ben házasodtak össze, apja cipész, az anyja egy orvoscsaládból származott. Mindketten meggyőződéses nemzetiszocialisták voltak, sőt, apja, Robert Haider annak idején tagja volt az Ausztriában betiltott illegális NSDAP-nak is.[1] Harcolt a második világháborúban, a keleti és a nyugati fronton, többször meg is sebesült. Az anyja is szerepet vállalt a Bund Deutscher Mädelben.

Általános iskolai tanulmányait szülőfalujában végezte, Bad Ischlben érettségizett 1968-ban, majd egyévi polgári szolgálat után a Bécsi Egyetemen hallgatott jog- és államtudományokat. 1973-ban szerzett doktorátust, majd rövid ideig asszisztensként dolgozott a kar állam- és közigazgatási jogi intézetében Günther Winkler professzor mellett.

Politikai pályafutása[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Első közéleti szereplése egy 1966-os beszédmondó-versenyen volt, melyet megnyert.[forrás?] Korán belépett az Osztrák Szabadságpártba, melynek ifjúsági szervezetét vezette 1971 és 1975 között. 1979-ben az osztrák nemzetgyűlés legfiatalabb képviselője lett.[forrás?] Miután pártja 1983-ban kormányra lépett az osztrák szocialista párttal, pártja liberális szárnyának egyik legnagyobb kritikusa lett.

1986-ban a párt nacionalista szárnyának segítségével megbuktatta Norbert Steger addigi pártelnököt. Erre reagálva Franz Vranitzky kancellár felmondta a koalíciót az FPÖ-vel. Az emiatt kiírt időközi választáson a párt megduplázta szavazatainak számát. Kampányában Haider elsősorban a működő osztrák politikai rendszert és a viszonyait kritizálta.

1989-ben a konzervatív Osztrák Néppárt képviselőinek segítségével megválasztották Karintia miniszterelnökévé (Landeshauptmann), de két évvel később egy elveszített bizalmatlansági indítványt követően távozni kényszerült pozíciójából. Háttérindoka az indítványnak Haider egy, a tartományi gyűlésen elmondott beszéde volt, melyben kijelentette, hogy a Harmadik Birodalom rendes foglalkoztatáspolitikával rendelkezett, a bécsi kormánnyal ellentétben.[forrás?]

Külpolitikai szempontból EU-szkeptikusnak számított, bár 1993-ig támogatta hazája európai uniós csatlakozását és nem ellenezte Törökország felvételét (az FPÖ-vel ellentétben).

1999-ben újraindult Karintia miniszterelnöki pozíciójáért, a választást pártja 42,09%-kal nyerte meg, így nem volt szüksége más párt támogatására, újra a tartomány vezetőjévé választották. Az ugyanebben az évben tartott nemzetgyűlési választáson az FPÖ a második legtöbb szavazatot érte el, majd a néppárti Wolfgang Schüssel vezetésével kormányt alakított. Ez – Haider nacionalista, bevándorlásellenes nézetei miatt – nemzetközi tiltakozást váltott ki, az Európai Unió akkori tagállamai (és Csehország) diplomáciai, ill. politikai szankciókat alkalmaztak Ausztria ellen. Csütörtökönként kormányellenes tüntetők demonstráltak a kormánykoalíció ellen.

2000 februárjában meglepetésre lemondott pártelnöki posztjáról, bár végig állította, hogy semmi köze a nemzetközi nyomásnak ehhez, de szövetségi pozíció nélkül is Ausztria egyik legbefolyásosabb politikusa maradt. Két évvel később hevesen kritizálta pártja egyes vezető tisztségviselőit azok kormányzati tevékenysége miatt. Az ugyanebben az évben tartott pártkongresszuson eszkalálódott a helyzet, melynek következtében több vezető politikus lemondott. Vissza akarta szerezni pártelnöki pozícióját, de visszalépett, mert elmondása szerint megfenyegették őt és családját. A 2002-ben tartott választáson nagyarányú szavazatvesztést szenvedett az FPÖ, melynek következtében Haider bejelentette lemondását tartományfőnöki pozíciójáról, de végül ezt nem tette meg.

2004-ben újraválasztották tartományfőnökké. Ugyanebben az évben, miután elvesztette pártja az európai parlamenti választásokat, újra felkérték a pártelnöki poszt ellátására, de meglepetésre elutasította azt. Helyette testvére, Ursula Hauber lett a pártelnök.

A BZÖ élén[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

A 2008-as választásokat megelőző televíziós vita közben

2005-ben az FPÖ nagyarányú vereséget szenvedett az alsó-ausztriai önkormányzati választáson, emiatt heves viták alakultak ki a pártban. Haider a párt fiatalítását szorgalmazta, de jelezte, hogy „vészhelyzetben” átvenné a pártot. Ötletét nem fogadták osztatlan örömmel, a bécsi elnök, Heinz-Christian Strache indulni szeretett volna ellene a pártkongresszuson. Erre reagálva Haider megalapította a Szövetség Ausztria Jövőjéért (Bündnis für die Zukunft Österreichs) nevű pártot, melybe több vezető FPÖ-politikus is belépett. Pár nappal később az ideiglenes FPÖ-elnökség kizárta Haidert a pártból. Új pártjának jelszavaiban a „globalizáció rablókapitalizmusát” ostorozta, de továbbra is fennmaradtak bevándorlás- és kisebbségellenes kijelentései.

Több tartományi választáson elszenvedett választási vereség után Haider leadta a pártelnöki pozíciót és annak karintiai elnöke lett. A karintiai gyűlésben működő BZÖ–SPÖ-koalíció szociálpolitikai különbségek miatt felbomlott. Nem sokkal később végleg átadta a BZÖ vezető pozícióját Peter Westenthalernak. 2006-ban a párt bejutott a nemzetgyűlésbe. 2008-ban bejelentette, hogy az időközi választáson pártja listavezetője lesz, de a mandátumot nem fogadja el, hanem marad tartományfőnök. Westhentaler pártelnök lemondása után újra Haidert választották a párt elnökévé. A választáson a BZÖ 10,7%-os eredménnyel megduplázta szavazói számát, melyet elsősorban Haider indulásának tulajdonítottak.

2008 októberében Lambichl közelében autóbalesetet szenvedett, melyben olyan súlyos sérüléseket szerzett, hogy a helyszínen meghalt. A boncolás során vérében 1,8 ezrelék alkoholt találtak, amely az osztrák törvények szerint sem tette lehetővé, hogy volán mögé üljön[2], ezenkívül a szolgálati gépjárműve műszerei szerint 70 km/h sebesség korlátozásnál 142 km/h sebességgel haladt.

Viták személye körül[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

„Jó dolog, hogy még vannak ezen a világon állhatatos emberek, akiknek karakterük van, akik a legnagyobb ellenszélben is mindmáig hűek maradtak elveikhez.”

– Haider a Waffen SS veteránjai előtt.

Nagy vitát váltott ki többek közt azon kijelentése, melyben a Waffen-SS tagjainak elvi hűségét dicsérte. Ezen vitatott kijelentései miatt bírósági eljárás is indult ellene.

Idegenellenes politikája[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haider magyarellenes hangulatkeltést is bevetett választási kampányában: ígérete szerint bezárták volna a nemrég megnyílt kishatárátkelőket.[3] Törvényben betiltotta a mecsetek és minaretek építését tartományában, továbbá ellenezte a muzulmán nők fejkendőviselését. 2008 tavaszán az osztrák-olasz határ fokozott ellenőrzését követelte, hogy saját szavaival élve megakadályozza a „cigány népvándorlást”. Kitoloncoltatta a tartomány azon bevándorlóit, akik bűncselekmény elkövetésének gyanújába keveredtek.[4] Karintiában a szlovén kisebbség anyanyelvi oktatása is jelentősen csorbult és számos szlovént szorított ki a tartomány politikai életéből.

Zsidókhoz való viszonya[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haidert széles körben elítélték zsidóellenes nyilatkozatai miatt. Szintén gyakran kritizálták azon kijelentéseit, melyekben kedvező színben tüntette fel a náci pártot, de kritikusan szólt a zsidókról.[5]

Magánélete[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Haider 1976. május 1-jén feleségül vette Claudia Hofmannt. Két gyermekük született, Ulrike és Cornelia.

Haider szexuális irányultsága többször is a média középpontjába került. 2007 novemberében olyan kép járta be a sajtót, amelyen fiatal férfiakkal összekarolva van lefotózva.[6] A rendőrség által is megerősített információk szerint a halálát okozó baleset előtt egy melegbárban részegedett le.[7] 2008. október 22-én Stefan Petzner, Haider helyettese és utódja a pártelnökségben egy rádióműsorban azt állította, évekig viszonya volt Haiderrel.[8]

Források[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Lábjegyzetek[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

  1. Friedrich Weissensteiner: Das politische Phänomen Jörg Haider (német nyelven). www.wienerzeitung.at, 2004. október 9. (Hozzáférés: 2008. október 12.)
  2. Jörg Haider bei Unfall stark alkoholisiert: Petzner bestätigt NEWS-Exklusivmeldung”, NEWS (Hozzáférés ideje: 2008. október 25.) (német nyelvű) 
  3. (2008. szeptember 12.) „Vége a sógorságnak”. HETEK 12 (37). HU ISSN 1587-0340. Hozzáférés ideje: 2008. október 25.  
  4. Korpás Árpád. „Ki volt Jörg Haider?”, Új szó, 2008. október 11.. ISSN 1336-2119 (Hozzáférés ideje: 2008. október 25.) (magyar nyelvű) „Tavasszal az olasz-osztrák határ fokozott ellenőrzését követelte annak megakadályozására, hogy "cigány népvándorlás" induljon meg Ausztria irányában.” 
  5. http://ap.google.com/article/ALeqM5jj4yj37U9DWYfLMh8iNpt2MokknAD93OKKH81
  6. Fiúkat kényeztetett a homofób politikus - fotóval”, Bors, 2007. december 5. 
  7. Melegbárból indult utolsó útjára Haider”, ATV, 2008. október 18. 
  8. Tony Paterson. „Haider's deputy reveals gay affair”, The Independent, 2008. október 22. 

Külső hivatkozások[szerkesztés | forrásszöveg szerkesztése]

Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Jörg Haider témájú médiaállományokat.
Commons
A témához kapcsolódó idézetek a Magyar Wikidézetekben:
Idézetek Jörg Haidertől.