Osztrák Szabadságpárt

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Osztrák Szabadságpárt (FPÖ)

Logo of Freedom Party of Austria.svg
Adatok
Elnök Heinz-Christian Strache

Alapítva 1955. november 3.[1]
Tagok száma 50 000 (2014)

Ideológia nemzeti radikalizmus
bevándorlásellenesség
kivándorlásellenesség
iszlámellenesség
konzervativizmus
euroszkepticizmus populizmus
gazdasági liberalizmus
Politikai elhelyezkedés radikális jobboldal, illetve szélsőjobboldal
Parlamenti jelenlét Nemzeti Tanács:
51 / 183
Szövetségi Tanács:
13 / 61
Landtagok képviselői:
96 / 440

Európai Parlamentben:

4 / 18
Európai párt Mozgalom az Európai Nemzetekért és a Szabadságukért
EP-frakció Nemzet és Szabadság Európája
Hivatalos színei Kék

Ausztria politikai élete
Weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Osztrák Szabadságpárt (FPÖ) témájú médiaállományokat.

Az Osztrák Szabadságpárt (németül: Freiheitliche Partei Österreichs, FPÖ) nevű szélsőjobboldali osztrák pártot 1955-ben alapították.[1]

Története[szerkesztés]

Előzmény[szerkesztés]

A Szabadságpárt magát az 1848-as forradalmak idejéből eredő pángermanizmus és nemzeti liberalizmus ideológiai örökösének tekinti. A két világháború közti korszakban a nemzeti liberálisokat támadta az Osztrák Keresztényszociális Párt. A nemzeti liberális tábort a Nagy Német Néppárt gyűjtötte be. Az Anschluss után Ausztriában üldözték a keresztényszocialistákat és a szocialistákat is.[2] A nemzeti liberálisokat később megvádolták, hogy kollaboráltak a nácikkal.

A párt elődje a Függetlenek Egyesülete (VdU) 1949-ben alakult meg, alternatívát nyújtva az SPÖ és ÖVP-vel szemben.

FPÖ kezdete[szerkesztés]

Az Osztrák Szabadságpárt 1955-ben jött létre, akkoriban ellenzékként működött, első vezetőjük Anton Reinthaller lett, aki SS bridágvezető volt.[3] Reinthaller tagja volt az NSDAP-nak, amikor az Anschlussot végre hajtották. A párt vezetője 1958-1978 között Friedirch Peter lett, akinek ideje alatt az 1960-as évektől a párt, hogy nagyobb esélye legyen a nagy koalícióban való részvételre egyre jobban eltávolodott a szélsőjobboldali, nacionalista szellemiségétől és liberálisabb lett. Ez a párt szélsőjobboldali szárnyában felháborodást váltott ki, ami miatt 1967-ben kilépve a pártból megalapították a Nemzeti Demokrata Párt-ot (NDP).

1970-ben a párt támogatta az SPÖ vezette kisebbségi kormányt. 1975-ben Simon Wiesenthal - aki akkoriban a bécsi zsidók irattárának volt vezetője, nyilvánosságra hozta, hogy Friedrich Peter SS-főhadnagyként szolgálatot teljesített egy tömegmészárlásnál.[4]

Jörg Haider korszaka[szerkesztés]

A párt elnöke 1986-ban Jörg Haider lett, aki a párt nacionalista szárnyának támogatásával lett vezető. Ezt követően Vranitzky felbontotta a párttal kötött koalíciót. Az 1986-os választáson a párt 9%-ot ért el. A párt az 1990-es választásokon 16%-ot ért el. Jelentős számban pártoltak át az Osztrák Néppárttól.

Választások[szerkesztés]

Választási eredmények[szerkesztés]

Nemzeti Tanács[szerkesztés]

Választások Szavazatok  % Megszerzett helyek Kormánypárt/ Ellenzék?
1956 283,749 6.5
6 / 165
Ellenzék
1959 336,110 7.7
8 / 165
Ellenzék
1962 313,895 7.0
8 / 165
Ellenzék
1966 242,570 5.4
6 / 165
Ellenzék
1970 253,425 5.5
6 / 165
SPÖ kisebbségi kormányának támogatója
1971 248,473 5.5
10 / 183
Ellenzék
1975 249,444 5.4
10 / 183
Ellenzék
1979 286,743 6.1
11 / 183
Ellenzék
1983 241,789 5.0
12 / 183
Kormánypárt, SPÖ kisebb koalíciós partnere
1986 472,205 9.7
18 / 183
Ellenzék
1990 782,648 16.6
33 / 183
Ellenzék
1994 1,042,332 22.5
42 / 183
Ellenzék
1995 1,060,175 21.9
41 / 183
Ellenzék
1999 1,244,087 26.9
52 / 183
Kormánypárt
2002 491,328 10.0
18 / 183
Kormánypárt
2006 519,598 11.0
21 / 183
Ellenzék
2008 857,028 17.5
34 / 183
Ellenzék
2013 962,313 20.5
40 / 183
Ellenzék
2017 1,316,442 26.0
51 / 183
Nincs adat


2015-ös bécsi önkormányzati választás[szerkesztés]

A 2015-ös októberi bécsi választáson a második helyen végzett az Osztrák Szociáldemokrata Párt mögött.[5]

2016-os osztrák elnök választás[szerkesztés]

A 2016-os áprilisi osztrák elnöki választáson Norbert Hofert indították. A második fordulóban, május 23-án Alexander Alexander Van der Bellen az Osztrák Zöld Párt jelöltje nyerte a választást 50,3 százalékkal, Hofer 49,7 százalékot kapott.[6] Az alkotmánybíróság szabálytalanságok miatt elrendelte az elnökválasztás második fordulójának megismétlését. A megismételt válaztáson ismét elveszítette a párt jelöltje 46,2 százalékot kapott, ezzel Alexander Van der Bellen lett Ausztria első zöldpárti elnöke.[7] Norbert Hofer később bejelentette, hogy indulni fog a következő osztrák elnökválasztáson.[8]

Választói[szerkesztés]

A pártnak számos választói vannak a közép- és felső osztályban, de jelen vannak a gyári munkások és Bécs külső kerületeinek lakosai. A párt számos volt szociáldemokrata szavazót tudhat magának. A bevándorlók között a párt az ausztriai szerbek körében népszerűek. Kartintiában a párt Jörg Haider idején az orvosok, ügyvédek, vállalkozók, földművesek, szabadúszók, gyógyszerészek voltak szabadságpártiak.[9]

Az FPÖ elnökei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ^ a b Die Freiheitlichen in Kärnten – eine starke Landespartei (német nyelven) (PDF). (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  2. Drittes Reich (1938-1945). (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  3. Anton Reinthaller. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  4. Wiesenthal megosztja Ausztriát. (Hozzáférés: 2017. október 20.)
  5. A szociáldemokraták nyerték meg a bécsi tartományi választást. Híradó, 2015. október 12. (Hozzáférés: 2015. október 12.)
  6. MNO: Fordulat: mégsem a radikáljobbos jelölt nyert Ausztriában. mno.hu. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
  7. http://24.hu/kulfold/2016/12/06/hivatalos-az-osztrak-elnokvalasztas-eredmenye/
  8. http://abcnews.go.com/International/wireStory/austrian-winger-hofer-plans-2022-run-presidency-44004437
  9. Der FPÖ-Wähler, das bekannte Wesen. (Hozzáférés: 2017. november 5.)