Norbert Hofer

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Norbert Hofer
Ausztria közlekedési, innovációs és technológiai minisztere
Hivatali idő
2017. december 18. 2019. május 22.
Előd Jörg Leichtfried
Utód Valerie Hackl
az Osztrák Szabadságpárt elnöke
Hivatali idő
2019. május 19. 2021. június 1.
Előd Heinz-Christian Strache
Utód Herbert Kickl
Ausztria Nemzeti Tanácsa harmadik elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2019
Előd Anneliese Kitzmüller
Hivatali idő
2013 2017
Előd Martin Graf
Utód Anneliese Kitzmüller

Született 1971. március 2. (52 éves)[1][2][3][4]
Vorau[1][2]
Párt Osztrák Szabadságpárt

Foglalkozás
Iskolái Bundesgymnasium Oberschützen (1981–1983)[5]

Díjak Bath-rend
A Wikimédia Commons tartalmaz Norbert Hofer témájú médiaállományokat.

Norbert Hofer (Vorau, 1971. március 2. –) osztrák politikus, a szélsőjobboldali Osztrák Szabadságpárt elnöke 2019 és 2021 között.

Élete[szerkesztés]

Politikai karrier[szerkesztés]

A 2016. évi ausztriai elnökválasztás[szerkesztés]

A Szabadság Párt 2016 elején jelentette be, hogy Norbert Hofer lesz a párt elnökjelöltje a 2016-os ausztriai elnökválasztáson. Hofer az első fordulóban a szavazatok 35,3 százalékát, a második fordulóban 49,73 százalékát szerezte meg, ezzel második helyen végzett az elnökválasztáson Alexander Van der Bellennel szemben.[6] Norbert Hofer és Heinz-Christian Strache ezt követően bejelentést tettek az osztrák alkotmánybíróságnak, hogy a második fordulóban véleményük szerint csalás történt, és kérik ennek kivizsgálását. Az alkotmánybíróság bizonyos szabálytalanságok miatt elrendelte a második forduló megismétlését, aminek időpontját eredetileg október 2-ára tűzték ki.[7] 2016. szeptember 21-én technikai okokra hivatkozva a választást december 4-ére halasztották.[8] A választást végül Hofer elveszítette, mivel 46,6 százalékot kapott, ezzel alul maradt Alexander Van der Bellennel 53,4%-ával szemben.[9] Később Hofer bejelentette, hogy indulni fog a 2022-es osztrák elnökválasztáson.[10]

A Strache-botrány[szerkesztés]

2017-es parlamenti választások után a konzervatív néppárt (ÖVP) és a szabadságpárt (FPÖ) alakított új kormányt Sebastian Kurz vezetésével, melyben Hofer megkapta a közlekedési, innovációs és technológiai miniszteri posztot.[11] 2019 májusában az ÖVP–FPÖ kormánykoalíció szétrobbanásához vezetett Heinz-Christian Strache szabadságpárti vezér és alkancellár politikai korrupcióját leleplező rejtett videó. A botrányt követően Strache lemondott mind alkancellári, mind pedig pártelnöki tisztségéről, melyet Hofer vett át (május 19.).[12] Miután Sebastian Kurz kancellár bejelentette a koalíció felbontását, valamennyi FPÖ-s miniszter lemondott, köztük Hofer is, aki tárcája irányítását Valerie Hacklnek, az Austro Control nevű cég vezetőjének adta át.[13]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. a b http://www.norberthofer.at/
  2. a b Ing. Norbert Hofer (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2016. május 20. (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  3. Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. Ing. Norbert Hofer (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2016. május 20. (Hozzáférés: 2016. május 28.)
  6. Archivált másolat. [2016. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 25.)
  7. Alfahir.hu http://alfahir.hu/oktober_2_an_tarthatjak_a_megismetelt_masodik_fordulot
  8. http://alfahir.hu/vege_a_bohozatnak_kituztek_az_osztrak_elnokvalasztas_idopontjat
  9. Origo: Az egyenlőség, a szabadság és a szolidaritás védelmét ígéri az osztrák elnökválasztás győztese. http://www.origo.hu/. (Hozzáférés: 2016. december 5.)
  10. https://www.theguardian.com/world/2016/dec/04/far-right-party-concedes-defeat-in-austrian-presidential-election
  11. Meiborg, Mounia: Rechte Hardliner in Schlüsselpositionen (német nyelven). zeit.de, 2017. december 16. (Hozzáférés: 2019. május 26.)
  12. Földvári Zsuzsa: gyorsan ölő videó. In.: HVG. XLI. évfolyam, 2019/21. (2080.) szám, 28. oldal, ISSN 1217-9647
  13. Beiktatták az új osztrák minisztereket (magyar nyelven). vg.hu, 2019. május 22. [2019. május 25-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2019. május 25.)