Alexander Van der Bellen
| Alexander Van der Bellen | |
 | |
| A Második Osztrák Köztársaság 9. szövetségi elnöke | |
| Hivatalban Hivatalba lépés: 2017. január 26. | |
| Előd | Heinz Fischer |
| Született |
1944. január 18. (75 éves)[1] Bécs[1] |
| Párt | Osztrák Zöld Párt |
| Szülei |
Alma Van der Bellen Alexander Van der Bellen |
| Házastársa |
Brigitte Hüttner (2015-ig) Doris Schmidauer (2015–) |
| Foglalkozás |
|
| Iskolái |
|
| Vallás | evangélikus kereszténység |
| Díjak |
|
.png) | |
| Alexander Van der Bellen aláírása | |
 A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Van der Bellen témájú médiaállományokat. | |
Alexander "Sascha" Van der Bellen (Bécs, 1944. január 18. –) osztrák gazdaságpolitikus, az osztrák Zöldpárt politikusa. 1997 és 2008 között a párt országos szóvivője, 2016-tól Ausztria megválasztott szövetségi elnöke.
Tartalomjegyzék
Magánélete[szerkesztés]
 |
Ez a szakasz nem tünteti fel a független forrásokat, amelyeket felhasználtak a készítése során. Emiatt nem tudjuk közvetlenül ellenőrizni, hogy a szakaszban szereplő állítások helytállóak-e. Segíts megbízható forrásokat találni az állításokhoz! Lásd még: A Wikipédia nem az első közlés helye. (2019 júniusából) |
Van der Bellen a 18. században Hollandiából Oroszországba települt arisztokrata családból származik. A család a bolsevik forradalom után menekült Észtországba, majd annak szovjet megszállása után Németországba. Innen költöztek a szülők végül Ausztriába, ahol Alexander született. 1958-ban kapták meg az osztràk állampolgárságot. Tirolban nőtt föl, ahonnan Innsbruckba költözött, ahol gimnáziumot, majd egyetemet végzett, közgazdaságból doktorált is. 18 évesen kötött házasságából 19 évesen már apa lett. Házastársa több mint öt évtizeden át Brigitte Hüttner (1943–2018) volt, akivel még egy fiuk született. 2015-ben elváltak, azóta a szintén zöldpárti Doris Schmidauer a felesége.
Politikai karrier[szerkesztés]
Van der Bellen az 1970-es évek közepén lépett be a szociáldemokrata pártba, ahol országos népszerűségre tett szert. 1994-ben aztán átült a Zöldek frakciójába az osztrák parlamentben. 2012-ig volt országgyűlési képviselő, ezen belül 1999 és 2008 között frakcióvezető is. A zöldek 1996-os választási balsikere után vette át a pártelnökséget (1997–2008). Ez alatt az idő alatt a párt folyamatos sikereket ért el, míg 1996-ban 4,8%-ot szereztek, 1999-ben már 7,4%-ra erősödtek, 2002-ben 9,5%-ot kaptak. 2006-ban 11% volt az eredményük, Van der Bellen pedig a 2008-as 10% után mondott le, mivel ekkor tört meg a párt lassú, de folyamatos erősödése.
Már 2014 augusztusában eldőlt, hogy ő lesz a zöldek jelöltje a szövetségi elnöki tisztségre, később azonban abban egyeztek meg, hogy függetlenként, de a párt támogatásával fog elindulni. 2016. január 8-án hivatalosan is bejelentette jelöltségét, majd belekezdett a kampányba, amit a zöldek 1,2 millió euróval támogattak. Az elnökválasztás első fordulójában aztán a szavazatok 21,34%-ával a második helyet szerezte meg a szabadságpárti Norbert Hofer után, aki viszont 35,05%-ot kapott. A második fordulóban, május 22-én a szavazatok 50,35 százalékát megszerezve győzelmet aratott, és így ő lett volna a második osztrák köztársaság kilencedik államfője.[2] Az elnökválasztás második fordulóját azonban a bíróság, szabálytalanságok miatt érvénytelennek nyilvánította, azt meg kellett ismételni. A december 4-re halasztott osztrák elnökválasztást Alexander Van der Bellen nyerte 51,68 százalékkal, ezzel ő lett Ausztria elnöke.[3]
Jegyzetek[szerkesztés]
- ↑ a b Dr. Alexander Van der Bellen (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2012. július 6. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
- ↑ MNO: Fordulat: mégsem a radikáljobbos jelölt nyert Ausztriában. mno.hu. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
- ↑ http://888.hu/article-van-der-bellen-nyerte-az-osztrak-elnokvalasztast
Fordítás[szerkesztés]
- Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander Van der Bellen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.
| Elődje: Heinz Fischer |
|
Utódja: hivatalban |
|
