Alexander Van der Bellen

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Ugrás a navigációhoz Ugrás a kereséshez
Alexander Van der Bellen
Bellen 2021-ben
Bellen 2021-ben
A Második Osztrák Köztársaság 9. szövetségi elnöke
Hivatalban
Hivatalba lépés: 2017. január 26.
Előd Heinz Fischer
Született 1944. január 18. (79 éves)[1][2][3][4]
Bécs[1]
Párt független
Szülei Alma Van der Bellen
Alexander Van der Bellen
Házastársa Brigitte Hüttner (2015-ig)
Doris Schmidauer (2015–)
Foglalkozás
Iskolái
  • Akademisches Gymnasium Innsbruck (1954–1962)[1]
  • Innsbrucki Egyetem (nem ismert – 1966, Master of Economics, közgazdaságtan)[1]
  • University of Innsbruck. 1669 - Wissenschafft Gesellschaft (nem ismert – 1970, a közgazdaságtudomány doktora, általános közgazdaságtan)[1]
Vallás evangélikus kereszténység
Díjak
  • Az Osztrák Köztársaság Nagy Csillaga
  • díszpolgár (Kaunertal)
  • Grand Collar of the Military Order of Saint James of the Sword
  • Knight Grand Cross with Collar of the Order of Merit of the Italian Republic
  • Grand Cross of the Order of the White Double Cross‎ (2019. március 21., Andrej Kiska, Szlovákia elnöke)
Alexander Van der Bellen aláírása
Alexander Van der Bellen aláírása
A Wikimédia Commons tartalmaz Alexander Van der Bellen témájú médiaállományokat.

Alexander „Sascha” Van der Bellen (Bécs, 1944. január 18. –) osztrák gazdaságpolitikus, az osztrák Zöldpárt volt politikusa. 1997 és 2008 között a párt országos szóvivője, 2016-tól Ausztria megválasztott szövetségi elnöke.

Magánélete[szerkesztés]

Van der Bellen a 18. században Hollandiából Oroszországba települt arisztokrata családból származik. A család a bolsevik forradalom után menekült Észtországba, majd annak szovjet megszállása után Németországba. Innen költöztek a szülők végül Ausztriába, ahol Alexander született. 1958-ban kapták meg az osztrák állampolgárságot. Tirolban nőtt föl, ahonnan Innsbruckba költözött, ahol gimnáziumot, majd egyetemet végzett, közgazdaságtanból doktorált is. 18 évesen kötött házasságából 19 évesen már apa lett. Házastársa több mint öt évtizeden át Brigitte Hüttner (1943–2018) volt, akivel még egy fiuk született. 2015-ben elváltak, azóta a szintén zöldpárti Doris Schmidauer a felesége.[4][5][6]

Politikai pályafutása[szerkesztés]

Van der Bellen az 1970-es évek közepén lépett be a szociáldemokrata pártba, ahol országos népszerűségre tett szert. 1994-ben aztán átült a Zöldek frakciójába az osztrák parlamentben. 2012-ig volt országgyűlési képviselő, ezen belül 1999 és 2008 között frakcióvezető is. A zöldek 1996-os választási balsikere után vette át a pártelnökséget (1997–2008). Ez alatt az idő alatt a párt folyamatos sikereket ért el, míg 1996-ban 4,8%-ot szereztek, 1999-ben már 7,4%-ra erősödtek, 2002-ben 9,5%-ot kaptak. 2006-ban 11% volt az eredményük, Van der Bellen pedig a 2008-as 10% után mondott le, mivel ekkor tört meg a párt lassú, de folyamatos erősödése.

Már 2014 augusztusában eldőlt, hogy ő lesz a zöldek jelöltje a szövetségi elnöki tisztségre, később azonban abban egyeztek meg, hogy függetlenként, de a párt támogatásával fog elindulni. 2016. január 8-án hivatalosan is bejelentette jelöltségét, majd belekezdett a kampányba, amit a zöldek 1,2 millió euróval támogattak. Az elnökválasztás első fordulójában aztán a szavazatok 21,34%-ával a második helyet szerezte meg a szabadságpárti Norbert Hofer után, aki viszont 35,05%-ot kapott. A második fordulóban, május 22-én a szavazatok 50,35 százalékát megszerezve győzelmet aratott.[7] Az elnökválasztás második fordulóját azonban az Alkotmánybíróság szabálytalanságok miatt érvénytelennek nyilvánította, ezért azt meg kellett ismételni. A december 4-re halasztott osztrák elnökválasztást Alexander Van der Bellen nyerte 51,68 százalékkal, ezzel ő lett Ausztria elnöke.[8]

2021 végén a Politico Europe(wd) Európa legbefolyásosabb embereinek éves rangsorában a „cselekvők” kategória 9. helyére tette. 2017-es megválasztása óta három kormányválságot kellett kezelnie; a 2019-es Ibiza-ügy(wd) után 2021 végén Sebastian Kurz korrupciós vádak miatti lemondását kell kezelnie. Amikor a pénzügyminisztérium alkotmánybírósági határozat ellenére is vonakodott átadni a vizsgálathoz szükséges dokumentumokat, – főparancsnokként – a hadsereg bevetésével fenyegetett. Emellett rendszeres videóüzenetekben tájékoztatja az osztrákokat a jogállam fontosságáról.[9]

2022-ben az elnökválasztás első fordulójában a szavazatok 56%-ával újraválasztották.[10]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. ↑ a b c d e Dr. Alexander Van der Bellen (osztrák német nyelven). Ausztria parlamentje, 2012. július 6. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
  2. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  3. ↑ Brockhaus (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  4. ↑ a b Munzinger Personen (német nyelven). (Hozzáférés: 2017. október 9.)
  5. ↑ Doris Schmidauer: Ehrenamt und Engagement (német nyelven). www.bundespraesident.at. (Hozzáférés: 2022. január 19.)
  6. ↑ Brigitte Van der Bellen ist gestorben (német nyelven). nachrichten.at. (Hozzáférés: 2022. január 19.)
  7. ↑ MNO: Fordulat: mégsem a radikáljobbos jelölt nyert Ausztriában. mno.hu. [2016. május 23-i dátummal az eredetiből archiválva]. (Hozzáférés: 2016. május 23.)
  8. ↑ http://888.hu/article-van-der-bellen-nyerte-az-osztrak-elnokvalasztast
  9. ↑ Politico 28 – The class of 2022 (angol nyelven). Politico Europe(wd), 2021. (Hozzáférés: 2021. december 17.)
  10. ↑ Der Präsident der versteckten Botschaften. Süddeutsche Zeitung, (2022. okt. 10.)

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben az Alexander Van der Bellen című német Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel. Ez a jelzés csupán a megfogalmazás eredetét jelzi, nem szolgál a cikkben szereplő információk forrásmegjelöléseként.


Elődje:
Heinz Fischer
Az Osztrák Köztársaság (szövetségi) elnöke
2017. január 26. –		Ausztria címere
 Utódja:
hivatalban
Nemzetközi katalógusok
A lap eredeti címe: „https://hu.wikipedia.org/w/index.php?title=Alexander_Van_der_Bellen&oldid=25631710”