Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics
Світлана Алексієвич (Київ, 2016) 08 (cropped).JPG
Élete
Született 1948. május 31. (69 éves)
Sztanyiszlav, Szovjetunió
Pályafutása
Jellemző műfaj(ok) oknyomozó riport
Első műve A háború nem asszonyi dolog
Fontosabb művei Fiúk cinkkoporsóban
Kitüntetései
  • Herder-díj (1999)
  • A német könyvszakma békedíja (Karl Schlögel, 2013)
  • Méltóság Érdemrendje
  • Lenin Komsomol Prize (1986)
  • Kurt Tucholsky Prize
  • Andrei Sinyavsky prize
  • Triumpg award
  • Das politische Buch
  • Oxfam Novib/PEN Award (2007)
  • Ryszard Kapuściński Award for literary reportage (War's Unwomanly Face, Second-Hand Time, 2011. május 13., 2015. május 14.)
  • irodalmi Nobel-díj (2015, 8 000 000 kr)
  • Officier des Arts et des Lettres (2014)
  • Prix Médicis essai (Second-Hand Time, 2013)
Irodalmi díjai irodalmi Nobel-díj (2015)
Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics weboldala
Commons
A Wikimédia Commons tartalmaz Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics témájú médiaállományokat.

Szvjatlana Aljakszandravna Alekszievics (belaruszul: Святлана Аляксандраўна Алексіевіч, oroszul: Светлана Александровна Алексиевич (Szvetlana Alekszandrovna Alekszijevics)), (Sztanyiszlav (ma: Ivano-Frankivszk), 1948. május 31. –) Nobel-díjas belarusz író és oknyomozó újságíró

Élete[szerkesztés]

1948-ban született ukrán és fehérorosz szülőktől az ukrajnai Sztanyiszlavban, de Fehéroroszországban nőtt fel. Iskolái elvégzése után helyi újságoknál dolgozott, majd a minszki Nyoman irodalmi lap munkatársa lett.[1]

Újságírói pályafutása során elbeszéléseket írt olyan drámai események szemtanúival készült interjúk alapján, mint a második világháború, a Szovjetunió afganisztáni háborúja, a Szovjetunió felbomlása vagy a csernobili atomkatasztrófa. A Lukasenko-rezsim üldöztetése miatt[2] 2000-ben elhagyta Fehéroroszországot. Az International Cities of Refuge Network szervezet menedéket ajánlott neki és a következő évtizedben Párizsban, Göteborgban és Berlinben élt. 2011-ben visszaköltözött Minszkbe.[3][4]

Irodalmi munkássága[szerkesztés]

Művei a szovjet és a posztszovjet emberek érzelmi történeteinek irodalmi krónikái.

Ha visszanézünk a szovjet és posztszovjet történelemre, egyetlen hatalmas tömegsírt és vérfürdőt látunk magunk előtt, végtelen dialógust elkövetők és áldozatok között. (...) Ez a könyveim témája.
– Szvjatlana Alekszievics[5]

Első könyve, A háború nem asszonyi dolog 1985-ben jelent meg, majd többször újranyomták és több mint kétmillió példányban adták el. A regény nők monológjaiból áll, akik a háború kegyetlenségéről, a nők szerepéről és szenvedéseiről beszélnek. A könyvet a szovjet hatóságok betiltották, szamizdatban terjedt, csak a gorbacsovi glasznoszty idején lehetett publikálni.[6]

Művei 2015-ig 19 országban jelentek meg szinte minden földrészen az Egyesült Államoktól kezdve Németországon és Indián keresztül Japánig.

2015-ben irodalmi Nobel-díjat kapott „Többszólamú írásaiért, amelyekben a jelenkor szenvedéseinek és a bátorságnak állított emlékművet.”[6]

Magyarul megjelent művei[szerkesztés]

Jegyzetek[szerkesztés]

  1. АЛЕКСИЕВИЧ Светлана Александровна - életrajz, Who is who in Belarus
  2. Svetlana Alexievich - életrajz, Lannan Foundation
  3. Svetlana Alexievich - életrajz, PEN Germany
  4. Price Winner 2013 - életrajz, The Peace Prize of the German Book Trade
  5. Szvetlana Alekszijevics kapta az irodalmi Nobel-díjat - NOL.hu, 2015-10-08
  6. ^ a b Megvan az irodalmi Nobel-díjas - Origó, 2015.10.08.

Fordítás[szerkesztés]

  • Ez a szócikk részben vagy egészben a Svetlana Alexievich című angol Wikipédia-szócikk ezen változatának fordításán alapul. Az eredeti cikk szerkesztőit annak laptörténete sorolja fel.

Források[szerkesztés]