Arthur B. McDonald

A Wikipédiából, a szabad enciklopédiából
Arthur B. McDonald
Életrajzi adatok
Született1943. augusztus 29. (80 éves)
Sydney
Ismeretes mint
  • fizikus
  • egyetemi oktató
  • asztrofizikus
Iskolái
Tudományos fokozata tudományok doktora
Szakmai kitüntetések
  • fizikai Nobel-díj (neutrínóoszcilláció, Kadzsita Takaaki, 4 000 000 kr, 2015)
  • Benjamin Franklin Medal (2007)
  • Henry Marshall Tory Medal (2011)
  • Breakthrough Prize in Fundamental Physics (2016)
  • Tom W. Bonner Prize in Nuclear Physics (2003)
  • Order of Ontario
  • Amerikai Fizikai Társaság tagja
  • Fellow of the Royal Society of Canada
  • Gerhard Herzberg Canada Gold Medal for Science and Engineering (2003)
  • Giuseppe and Vanna Cocconi Prize (2013)
  • Companion of the Order of Canada
  • Royal Society tagja (2009. május 15., 2009)
  • Fellow of the American Association for the Advancement of Science (2019)
  • Clarivate Citation Laureates (fizika, 2007)
  • Order of Nova Scotia
A Wikimédia Commons tartalmaz Arthur B. McDonald témájú médiaállományokat.

Arthur Bruce McDonald (Sydney, Új-Skócia, 1943. augusztus 29. –) Nobel-díjas kanadai asztrofizikus

Tanulmányai, munkahelyei[szerkesztés]

A kanadai Sydney-ben született 1943-ban. 1965-ben szerezte fizikusi diplomáját az új-skóciai Dalhousie Egyetemen. A PhD fokozatot 1969-ben érte el a Kaliforniai Műszaki Egyetemen.

1969-től 1981-ig a kanadai Chalk River Nuclear Laboratories munkatársaként dolgozott. 1982 és 1989 között a Princetoni Egyetem fizikaprofesszora volt, 1989-től a kingstoni Queen's Egyetem professzora.

Nobel-díj[szerkesztés]

2015-ben Kadzsita Takaaki japán kutatóval megosztva fizikai Nobel-díjat kapott „A neutrínóoszcilláció felfedezéséért, ami megmutatta, hogy a neutrínónak van tömege”.

A felfedezés azért számít jelentősnek, mert az elektromágneses, a gyenge és az erős kölcsönhatást, valamint az alapvető elemi részecskéket leíró kvantumtérelméletet magában foglaló részecskefizikai standard modell szerint a neutrínóknak nincs tömegük. A neutrínóoszcilláció felfedezése bizonyította, hogy a standard modell nem teljesen írja le a világegyetem működését.

Források[szerkesztés]